MindenegybenBlog

💔 Azt hitte, a menyasszonya nem várta meg a katonaságból. De amikor leszállt a vonatról… MEGNÉMULT attól, amit látott 😳😳😳 — Na, hazamész szabadságra? — kérdezte a parancsnoka. — Megyek… — bólintott Antal. — De egyszer sem mentem haza. — Miért? — Nem akarok... — Összevesztél a szüleiddel? Vagy a lány nem várt meg? — A parancsnok rögtön ráérzett, hogy inkább az utóbbi. — Köpd le azt a szeszélyes kis cafkát — morogta. Aztán lágyabban hozzátette: — De a szüleidhez azért menj haza. Nem szép így bánni velük. Antal nem tudott nemet mondani. Úgy döntött, legalább anyját megnyugtatja. Már a vonaton ült, közeledett a szülőváros. Az utolsó megálló egy csomóponti állomás volt, ahol a szerelvény fél órát állt. Antal úgy döntött, kiszellőzteti a fejét, sétál egyet a peronon, vesz valamit az árusoktól — talán egy jó forró lángost a pályaudvar előtti térről. Sorban állt az első bódénál. Zaj, emberek, kavalkád. Felváltva nézte az óráját és a vonatot — még belefért az időbe. És akkor… hirtelen… megpillantott VALAMIT a távolból, amitől földbe gyökerezett a lába 😳😳😳 👉 A folytatás az első hozzászólásban a kép alatt! Görgess le, és KÉSZÜLJ FEL A SOKKRA! 👇👇👇

Minden nap írt neki levelet. Aztán a vonatról leszállva megdöbbent attól, amit látott."

– Laci! Fiam, készen vagy már? – kiáltott ki az anyja a konyhából.

– Igen, anya, csak még egyszer utoljára átnézem a bőröndöm! – válaszolta Laci, miközben letörölte a port az ezüst színű övcsatjáról. Mindent pontosan, katonás rendben pakolt be: a katonai igazolvány, egy kis fénykép a szüleiről, és persze... az a csomag levél, amit Ágitól kapott.

A fiatal srác alig múlt húsz. Vállát már megérintette a férfivá válás súlya, de a tekintetében még ott bujkált a fiúi remény. Ágival két éve jártak. A lány ígérte, hogy várni fogja őt a leszereléséig.

– Majd mindennap írok – mondta Ági a búcsú napján, mikor a pályaudvaron álltak, és Laci szinte remegve nézte a vonatot, ami elválasztja őket.

– Én is írok majd – válaszolta Laci, és a tenyerébe szorította a lány kezét, mintha soha nem akarná elengedni.

A vonat elindult. Ági integetett, Laci pedig csak állt az ablaknál, és próbálta megjegyezni minden mozdulatát. A szeme, a hajtincse, ahogy a szél belekapott. Az ajka, ahogy suttogva mondta: „Szeretlek.”

A katonaságnál a napok hosszúak voltak, de Laci minden este írt. Elmesélte, milyen az őrség, mit főztek az ebédlőben, és hogyan csúfolják egymást a fiúkkal a barakkban. De a sorok mögött mindig ugyanaz állt: „Hiányzol.”

Ági válaszolt. Legalábbis az elején.

Hetente jött tőle levél. Hosszú, illatos borítékban, szívvel díszítve. Aztán kéthetente. Aztán... egyszer csak eltűntek a levelek.

– Talán beteg – vigasztalta magát Laci.

– Vagy elutazott a nagyszüleihez. Nincs posta a hegyekben... – de ezek már inkább csak mentségek voltak. A többiek a századból legyintettek:

– Felejtsd el, öreg! Egy év hosszú idő... főleg egy lánynak.

– Ági nem ilyen! – vágta rá Laci dühösen. – Megígérte.

Aztán eljött a nap. A leszerelés. A végállomás. Laci összepakolta a cuccait, a kabát belső zsebébe tette az utolsó levelet, amit Ágitól kapott.

– Hónapokkal ezelőtt jött – gondolta keserűen, de még mindig őrizte.

Az állomáson zsúfolt volt minden. Szülők, testvérek, lányok virággal és könnyekkel. Laci szeme egyetlen arcot keresett a tömegben.

Ágit.

Nem volt ott.

A tömeg lassan oszlott, a vonat füttye elhalt. Laci egyedül maradt a peronon. A hideg szél belekapott a kabátjába.

– Talán késik... – mormolta maga elé.

És akkor megpillantotta. A szemközti peronon. Egy nő állt ott... karján egy kisbabával. A gyerek aludt. A nő Laci felé nézett.

Ági volt az.

Laci lépni sem tudott.

A szíve megállt egy pillanatra.

A lány szeme sötét volt, ajkán valami megmagyarázhatatlan fájdalom ült. Nem mosolygott. Csak nézte őt... majd lehajtotta a fejét, és megfordult. Lassan elindult kifelé az állomásról.

Laci nem mozdult. A világ megszűnt körülötte. A zaj elhalt, az emberek elsuhantak. Csak egy gondolat zúgott a fejében:

„Ez... lehetetlen.”

Laci hirtelen megrázta magát, mintha ébredne. Elindult Ági után. A lába remegett, de minden erejét összeszedve kiáltott utána:

– Ági! Várj!

A lány megállt, de nem fordult vissza. A gyermek a karjában mocorgott, majd újra álomba szenderült. Laci pár lépésre tőle megállt, mintha attól félne, hogy egy szava is porrá zúzza a világot.

– Te... itt vagy – mondta végül halkan.

Ági lassan megfordult, a tekintetük találkozott. Volt benne minden: meglepetés, fájdalom, szégyen és... valami mélyen eltemetett szeretet.

– Visszajöttél – suttogta a lány.

– Vissza. Igen. Azt hittem, majd együtt jövünk haza – válaszolta Laci rekedten.

Ági nem szólt. Csak lenézett a kisbabára. A kicsi mozdult, mintha megérezte volna az apja jelenlétét. Laci szemében megcsillant valami.

– Ez... az enyém? – kérdezte halkan.

A lány nem válaszolt azonnal. Látszott rajta, hogy vívódik. Aztán megrázta a fejét.

– Nem – mondta egyszerűen. – A férjemé.

Lacinak úgy tűnt, mintha valaki egy nagy követ dobott volna a gyomrába. A lába megingott, de nem esett el. Csak állt ott, mint egy árnyék, amit elfelejtett lerajzolni a napfény.

– Férjedé? – ismételte meg üres hangon. – De... te azt mondtad... azt ígérted...

– Tudom, mit ígértem. És tudom, mit ígértél te is. Minden nap számoltam a perceket... az elején. De aztán... jött egy nap, amikor már nem bírtam tovább.

– Hány levelet kaptál tőlem? – vágott közbe Laci, és a hangjában már ott remegett a düh.

– Sokáig minden nap jött valami. Aztán egyszer csak... semmi.

– Az nem lehet! – csattant fel a fiú. – Én minden este írtam! Minden este! Talán a posta... vagy valaki félretette, de én írtam!

Ági szeme megtelt könnyel. – Azt hittem, elfelejtettél. Hónapokig vártam. És akkor jött ő... segített, megértett... azt hittem, nekem is jogom van a boldogsághoz.

– És boldog vagy? – kérdezte Laci halkan.

A válaszra hosszú csend következett. Végül a lány csak ennyit mondott:

– Már nem számít, hogy mi lett volna, ha... Most már itt vagyok, ebben az életben.

Laci leült a peron szélére. A szél játszott a hajával. Ági egy darabig csak nézte őt, majd a kisbabát átölelve megszólalt:

– A kisfiú neve Dani. És jó ember lett a férjem is. Sajnálom, hogy így alakult.

– Én is – mondta Laci, és a hangja már alig volt több suttogásnál.

Mikor a lány végleg elment, Laci még sokáig ült a peronon. A zsebéből elővette azt az utolsó levelet, amit Ági írt még az elején. A papír megsárgult, a tintafoltok elmosódtak. A végén ez állt:

„Szeretlek. Várni foglak.”

Laci nevetett. Száraz, keserű nevetés volt. Aztán felállt, és egy darabig csak bámult maga elé. A jövő már nem az volt, amit képzelt.

De élni kell.

Napokkal később Laci már újra otthon élt a szüleinél. A katonai egyenruháját gondosan összehajtogatta, és betette a szekrény mélyére. Olyan volt, mintha egy másik élet darabja volna. Mint egy álom, ami túl hirtelen ért véget.

A város, ahová visszatért, már nem volt ugyanaz. A fák ugyanúgy susogtak, a házak ugyanúgy nyikorogtak a szélben, de benne valami végleg eltört.

Minden nap elment sétálni. Sokszor épp a vasútállomás felé vitt az útja, mintha abban bízna, hogy egyszer csak visszafordul az idő, és Ági mégis ott lesz, várva, mosolyogva. De ez sosem történt meg.

Egyik délután, amikor már lehajolt a patak partján egy kavicsért, valaki megszólította.

– Te vagy az, Laci?

Megfordult. Egy idős nő állt mögötte. Kissé hajlott hátú, de erős tekintetű. Ismerős volt az arca, de nem tudta, honnan.

– Igen... én vagyok. Bocsánat, mi már találkoztunk?

– Én vagyok Ági anyja – mondta a nő.

Laci szíve kihagyott egy ütemet.

– Tudom, hogy találkoztatok. Azt is tudom, hogy mit éreztetek egymás iránt. Az egész város tudta. De te nem tudod az igazat.

– Milyen igazat?

Az asszony lassan leült mellé a padra.

– Azokat a leveleket, amiket küldtél... Ági sosem kapta meg őket. A férfi, aki később a férje lett, az akkoriban postásként dolgozott. Tudta, hogy Ági beléd van szerelmes. És tudta azt is, hogy ha minden leveled megérkezik, akkor esélye sincs. Úgyhogy...

– Ne... – suttogta Laci.

– ...úgyhogy eldugta őket. Évekig hordtam ezt a titkot. Most már idős vagyok, és nem bírom tovább magamban tartani. A lányom azt hitte, elhagytad. A férfi akkor még nem volt rossz ember, de hát... az irigység sokszor nem hangosan jön, hanem csendben gyilkol.

Laci csak ült ott, mint akit villám csapott meg. Az ujjai ökölbe szorultak, a szeme megtelt könnyel.

– És... Ági tudja ezt?

– Nem. Soha nem mondtuk el neki. A férfi később beleszeretett, megváltozott, becsületes lett, családot alapítottak, és boldogan éltek. De most már rákos. Ági ápolja éjjel-nappal. És én... én csak azt akartam, hogy tudd: nem te hibáztál. Soha nem te.

Laci lehajtotta a fejét. Az asszony tenyerét a kezére tette.

– Amit Ági érzett irántad, az igaz volt. Amit te írtál neki, az is. Néha az élet a legszebb történeteket írja el... de nem fejezi be.

Aznap este Laci elővette a régi fadobozt, amelyben Ágitól kapott apróságokat őrzött. Egy kis kendőt, egy régi képeslapot, sőt egy szalmaszálat, amit egyszer együtt szedtek egy búzamezőn.

És akkor, a doboz alján, talált egy levelet. Felismerte Ági írását. Soha nem látta ezt korábban.

"Laci. Nem tudom, hol vagy, és hogy még rám gondolsz-e. De ha egyszer visszajössz, és megtalálod ezt a levelet, tudd: mindig szerettelek. Lehet, hogy az élet másfelé sodor, lehet, hogy lesz valaki más mellettem. De az a szerelem, amit te adtál... az egy életre szólt."

Laci lassan becsukta a levelet. Az ablakon túl a világ nyugodtan aludt. Ő pedig, először hosszú idő után, végre békében tette le a fejét a párnára.

Mert most már tudta: a szívnek vannak dolgai, amiket sem idő, sem távolság, sem másik élet nem tud kitörölni.

🖤Vége.

2025-04-21 07:28:57 - Mindenegyben Blog