Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Mielőtt meghalt a kisfiú kinyitotta szemét és ezt a három szót suttogta... nem lehet kibírni könnyek nélkül! Isten nyugosztalja drága lelkét! ❤
Mindenegyben Blog - 2018. december 10. (hétfő), 23:57

Mielőtt meghalt a kisfiú kinyitotta szemét és ezt a három szót suttogta... nem lehet kibírni könnyek nélkül! Isten nyugosztalja drága lelkét! ❤ (1. oldal)

Hirdetés
Hirdetés
2018 dec 10

Mit lenne a véleményed egy olyan anyáról, aki retteg bemenni a fürdőszobába mert irtózik ránézni a szőnyegre?

Ruth Scala pontosan ezzel a problémával küszködik, de ez a történet nem egy furcsa fóbiáról fog szólni, hanem igaz szeretetről…

Ruth nagyon boldog volt, amikor megtudta, hogy terhes. Kisfiút szült, akit Nolannak neveztek. A nő örült az életnek a kisfiú mellett, akit a világ legnagyobb kincsének tekintett. Öröme azonban sajnos nem tarthatott sokáig!

Amikor a kicsi két éves lett, a szülőknek két problémával kellett szembenézniük. Először is a kisfiú állandóan orrdugulásra panaszkodott. Állapota éjszakánként rosszabbra fordult, míg Nolan majdnem megfulladt.

Eleinte az orvosok azt gondolták, hogy valamilyen fertőzés. De a kezelés nem segített. 2015-ben rhabdomyosarcomát diagnosztizáltak, ami egy nagyon ritka kötőszöveti ráktípus. A rák már előrehaladott állapotban volt, ezért sürgősen mek kellett kezdeni a kemoterápiás kezelést.

Mindenki aki ismerte Nolan helyzetét azért imádkozott, hogy a kisfiú visszakapja egészségét, de 2017-re már világossá vált, hogy a kisfiú már nem tud megbírkózni a betegséggel. Az orvosok azt mondták, hogy nem tudnak segíteni, csak annyit, hogy valamivel megkönnyítsék a kisfiú utolsó napjait.

Amikor a kisfiúnak sikerült egy kicsit összeszednie magát, édesanyja bement a szobájába és a következő beszélgetés zajlott le közöttük:

Hirdetés
[ ]

– Nehéz levegőt venni, igaz?

– Hááát… igen.

– Nagyon sok fájdalmad van, ugye kicsim?

– Igen.

– Figyelj rám, ez a rák rettenetes dolog, nem kell többé harcolnod vele… 

– Tééényleg? De szívesen harcolok, miattad mami!

– Ezt teszed ugye? Harcolsz a mamiért?

– Igen.

– Nolan, mi a mami dolga?

– Hogy vigyázzon rám.

– Igen…, de itt már nem tehetem többé. Már csak a mennyországban tudok vigyázni rád.

A következő 36 órában édesanyja egy lépést sem tett fia mellől. Aztán az utolsó este az anya megkérdezte a fiát, hogy nem bánná-e, ha gyorsan lezuhanyozna? Korábban, ilyenkor a kisfiú is mindig bement édesanyjával a fürdőszobába, és a szőnyegre feküdve várta őt, mert félt egyedül maradni, de ezúttal a kisfiú az ágyban maradt…

A cikknek még nincs vége, lapozz!
Kapcsolódó cikkünk
Nem szoktam írni a facebookra de most megteszem! 87 évesen kerültem kórházba, és amikor hazatértem, mindenem eltűnt – amit a családom tett, arra nincsenek szavak!” Egy szívprobléma miatt kórházba kerültem 87 évesen. A lányom, Ágnes, túl messze lakott ahhoz, hogy meglátogasson, és a munkája miatt nem tudott szabadságot kivenni. Azt mondta, ne aggódjak, az unokám, Péter majd gondoskodik rólam, és segít, amikor hazaengednek. Hála Istennek, az állapotom nem volt olyan súlyos, mint elsőre gondolták. Pár nappal később az orvosok elmagyarázták, mire kell figyelnem, mielőtt hazamehettem volna. Hazaindultam taxival, és már alig vártam, hogy újra lássam az unokámat. „Már annyira hiányzik a fiú!” – gondoltam az úton, miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. De amint megérkeztem, az örömöm pillanatok alatt félelemmé változott. A bútoraim szétszórva hevertek a gyepen. Még rosszabb, hogy az ajtók tárva-nyitva voltak. A legfélelmetesebb rész azonban az volt, hogy AZ EGÉSZ HÁZ TELJESEN ÜRES VOLT. A falakról eltűntek a festmények, a katonai emlékeim, a szekrényem, a konyhaasztal és székek – minden, amit nem láttam odakint, eltűnt! „Mi történik itt? Kiraboltak?!” – motyogtam magam elé zavartan, szinte sokkban. De mielőtt bármit is kitalálhattam volna, nehéz léptek hangja törte meg a csendet mögöttem... ⬇️ ⬇️A teljes történet a kommentek között található.

87 éves férfi tért haza a kórházból, hogy otthonában mindent kipakoltak – Meghökkentő igazságra derült...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés