És tizenöt év múlva, majd a fiad nem akar veled menni a tengerre, mert felnőtt lesz, és ott lesznek a barátai. Azokkal szeretne inkább a tengerparton lenni. Meglásd, gyorsan fel fog nőni, neked meg még emléked sem lesz, hogyan csapkodott a lelkes gyereked a szörfön fekve a tenger hullámaiban. Az első alkalomra, amikor kagylókat, csigákat gyűjtöttetek a tengerparton, amikor homokvárat építettetek. Ez elsősorban a te dolgod! A fiadé pedig, hogy emlékezzen arra, hogy apa volt az, aki először mutatta meg neki a tengert, és nem más személy. Ne foszd meg ettől!
– Higgy nekem, én már megtapasztaltam ezt! – folytatta – A gyerekeink nagyon rövid időn belül kirepülnek. És minden pillanat, amit velük töltünk, egyedülálló.
És tudod, erősen elgondolkodtam. Emlékszem arra, hogy engem is folyamatosan elküldtek a nagymamámhoz faluhelyre, akár az egész nyárra is. Mind a mai napig emlékszek arra, hogy az apámnak sosem volt ideje számomra, minden idejét a munka tette ki. Aztán egyszer szívrohamot kapott, és kiderült, hogy tényleg nincs semmilyen emlékem róla. Ezért abban az évben együtt mentünk a tengerre vele. És egy évvel később is. Ezért szeretem és tisztelem az anyósomat, mert ő egy igazán bölcs nő.”
U.I.: Oszd meg azt a cikket barátaiddal, ismerőseiddel is ha tetszett!