Majdnem három évig a lányomnál éltem külföldön. A fiam vigyázott a lakásomra, amíg távol voltam. Egy nap a vőm egyszerűen azt mondta:
– A lányoddal mindent megbeszéltünk. Úgy gondoljuk, ideje hazatérned.
Ez igazi meglepetés volt számomra, de még nem tudtam, hogy otthon egy másik meglepetés is vár rám a fiamtól.
Most tehetetlen helyzetben vagyok, és nem tudom, mit tegyek. A történetemet a hozzászólásokban található linken osztom meg, kérlek, adjatok tanácsot! ⬇️⬇️
A lányom, Anna, 2008 óta külföldön él. Ott találta meg élete szerelmét.
Összeházasodtak, erős családot építettek, és 2022-ben Anna váratlanul felajánlotta, hogy költözzek hozzájuk.
– Anya, neked itt jobb lenne – győzködött telefonon. – Az unokák is boldogok lennének, ha mindennap látnának téged.
Sokat haboztam, de végül beleegyeztem. Amíg náluk voltam, gondoskodtam az unokákról, főztem az egész családnak, és rendben tartottam a házat.
A lányom és a férje korán reggel elmentek otthonról, és csak este tértek vissza. De egy nap minden megváltozott.
Philipp, aki mindig udvarias, de távolságtartó volt, vacsora közben váratlanul azt mondta:
– Annával mindent megbeszéltünk. Úgy gondoljuk, ideje hazatérned.
Nem volt erőm vitatkozni. Megvettem a repülőjegyet, és hazatértem.
De otthon egy újabb meglepetés várt rám.
Amikor beléptem az egyszobás lakásomba, a fiam ott volt.
– Fiam?! – kérdeztem zavartan.
Kiderült, hogy elvált a feleségétől, neki hagyta a lakást, és… hozzám költözött. De ami még jobban megdöbbentett – volt ott egy másik nő is. A fiam új felesége. Vagyis a menyasszonya. Vagyis a születendő gyermeke anyja.
– Fiam, legalább megkérdezhettél volna! – háborodtam fel.
– Anya, nem voltál itt!
– De hiszen ott a telefon!
– Nem akartalak zavarni…
– És mit szóljak ahhoz, hogy egy idegen nő rendezkedik a házamban?
A fiam elkomorodott:
– Ő nem idegen, anya. Ő a családom. Nincs hová mennünk.
Leültem a kanapéra, próbáltam feldolgozni a helyzetet. Hárman éljünk együtt ebben a kis lakásban? És amikor megszületik a baba? Hogy fogunk elférni?
Felhívtam Annát, remélve, hogy visszahív magához. De a hangja hideg volt:
– Anya, sajnálom, de ez lehetetlen. Már elmentél. Hozzászoktunk a kettőnk életéhez.
Így csapdába kerültem. Napközben a várost járom, éjszaka pedig a konyhában, egy összecsukható ágyon alszom. A menyem azonnal tudtomra adta, hogy ki az úr a házban.
Nem adom fel, próbálok valami munkát találni, de a korom miatt nehéz.
Nemrég egy gondolat fogalmazódott meg bennem: a menyem szülei vidéken élnek. Talán a fiam és ő odaköltözhetnének?
– Ezt most komolyan mondod? – háborodott fel a fiam. – Hogyan járnék be dolgozni? Nincsenek ott megfelelő körülmények!
– És neked rendben van az, hogy a saját lakásomban vendégnek érzem magam?
Megbántódott. De ez az igazság.
Minden nap azon kapom magam, hogy azon gondolkodom: meddig bírom még? Hogyan találok kiutat ebből a helyzetből?