A futtatón leült mellém egy 6 év körüli kislány, vidáman rám köszönt.
K.: Szia!
É.: Szia - köszöntem vissza kedvesen.
K.: Ott a mi kutyusaink játszanak- mutatott Mayámra, és egy kb. 30 kilós pitbullra.
Szőke haja belelógott a fél arcába, így csak a jobb oldalát láttam. Vékony karján véraláfutás formájában egy hatalmas kéz volt kivehető. Összeszorult a szívem.
K.: Én nagyon szeretem az állatokat. Képzeld, otthon van 4 kutyusunk, de most csak őt hoztuk ki. Ő a kedvencem. Minden este az ágyam mellett alszik, és megvéd.
É.: Mitől véd meg?
K.: Hát apától. Nem engedi, hogy megüssön, és anyát se- mondta mosolyogva olyan természetesen, mintha egy rajzát mutatta volna meg.
A szél elfújta haját az arcából. Csillogó, kíváncsi szeme alatt kék- zöld dudor foglalt helyet, a szája oldala fel volt csattanva, bár már enyhült a duzzanat. Rápillantottam a szüleire. Anyukája vékony, élettelen, fakó szemű, szintén szőke hölgy. Apukája magas, izmos, talpig kivarrt rosszarcú férfi. Látszott a nőn, hogy tart tőle.
