ack hihetetlen fejfájással ébredt fel, miután előző este a cége évzáró buliját alaposan leitta magát. Valójában arra sem emlékezett, hogy hogyan került haza.
Amint kikászálódott az ágyból, észrevette, hogy az éjjeliszekrényen kávé gőzölög, egy szál virág van a vázában, és még a kedvenc napilapja is olvasásra kész.
Jack nem tudta hova tenni a dolgot, ezért kisétált a hálóból. A lakásban óriási tisztaság fogadta, ínycsiklandó reggeli illata szállt. A konyhába érve viszont csak a fiát találta az asztalnál, és egy levelet a feleségétől: „Elmentem bevásárolni, hogy a kedvenceidet főzzem ebédre. Mindennél jobban szeretlek, Jillian.”
Jack a fiához fordult: „Miért van itt ekkora rend és mi ez a felhajtás? Egyáltalán: mi történt tegnap éjszaka?”
Mire a fia elmesélte: Jack irtó részegen ért haza, összetörte a dohányzóasztalt, mert ráesett, és alig sikerült berángatni a hálóba, miközben üvöltve énekeltél.
De akkor anyád miért takarított ki és miért nem szidott össze? És miért halmoz el ennyi kedvességgel? – kérdezte Jack gyanakodva.
Mire a fia: Ja, csak azért, mert amikor bevitt a hálóba, és megpróbálta lerángatni rólad a gatyát, ráüvöltöttél: Hagyjon békén, házas vagyok!”
