😱„Klára Néni, segítsen! Anyukám már három napja alszik, és furcsa szag van a lakásban…” – zokogott Marika a szomszéd ajtaja előtt hajnalban…😱 Ötévesen még alig tudott egyedül cipőt kötni, de három teljes napig próbálta életben tartani magát – egyedül. Anyukája, Anna, aki egyedül nevelte őt és fáradhatatlanul dolgozott a közeli kisboltban, már nem ébredt fel. Marika pedig azt hitte, csak nagyon fáradt, és nem szabad felébreszteni... Amíg anya „aludt”, ő megette a maradék virslit a hűtőből, a babájával beszélgetett, és várta, hogy újra mosolyogjon az, aki már soha többé nem fog. A kislány három napot töltött az édesanyja holtteste mellett, mire végül kopogtatott a szomszédhoz – Lajos bácsihoz és Klára Nénihez, akikben még bízni tudott. És amit az idős szomszéd a kanapén látott, az örökre beleégett a lelkébe… A folytatás a kép alatti első hozzászólásban olvasható! 👇 📖👇

Aznap este a kislányt a kórházba vitték kivizsgálásra. Kiszáradt, legyengült volt – de életben maradt. Az orvosok azt mondták: csoda történt. Egy őrangyal védte meg őt.

A következő napokban megkezdődtek a hivatalos eljárások. Keresni kezdték a rokonokat. Az apa – eltűnt évekkel ezelőtt. Nagyszülők – már nem éltek. Szomszédaik, Lajos bácsi és Klára Néni, vállalták, hogy ideiglenesen magukhoz veszik Marikát.

Amikor megkérték a kislányt, hogy válasszon magának egy játékot az új otthonába, ő nem habozott. A régi, kék szemű babáját szorította magához, és csak ennyit mondott:

– „Ő velem volt, amikor anya aludt. És mindig meghallgatott. Most együtt alszunk majd… amíg anya visszajön álmomban.”

Minden este, amikor lehunyta a szemét, ugyanazt álmodta.

Anya ott ült az ágya szélén, mosolygott, és ezt mondta:

– „Ügyes voltál, kicsim. Nagyon bátor voltál. Mostantól mindig figyelni fogok rád, fentről is.”

És a szobában finom vaníliaillat terjengett. Mint régen. Mint amikor még minden rendben volt.

Marika története – 3. rész: Új otthon, új élet

A kórházban töltött napok után Marikát hivatalosan is Klára Néni és Lajos bácsi vették magukhoz ideiglenes nevelésre. A hatóságok engedélyezték, hiszen ők voltak az egyetlenek, akik ismerték a kislányt, és akik azonnal a segítségére siettek.

Amikor Marika először lépte át az új otthona küszöbét, szorosan ölelte a babáját. A lakás kicsi volt, de tiszta és meleg. A sarokban egy régi, virágos fotel állt, és a levegőben levendula és frissen sült kalács illata terjengett.

– „Nézd csak, Marika, ez itt a szobád” – mosolygott rá Klára Néni, és egy apró szobába vezette, ahol egy egyszemélyes ágy, egy kis szekrény és egy ablak várta, amin piros kockás függöny lógott.

– „Ezt… ezt mind én kapom?” – kérdezte Marika suttogva.

– „Bizony. Itt fogsz aludni, és minden este mesélünk neked. Lajos bácsi már kikészítette a mesekönyveket.”

– „És anya tudni fogja, hogy itt vagyok?”

Klára Néni leguggolt mellé.

– „Tudni fogja, kicsim. Az anyukák mindig tudják. Ő most is figyel rád, még ha nem is látod.”

Az első óvodai nap

Néhány hét telt el, mire Marika arcán újra megjelent egy halvány mosoly. Klára Néni minden reggel friss reggelivel várta, Lajos bácsi pedig esténként vicces történeteket mesélt a régi idők falusi életéről.

Egyik reggel Klára Néni leült mellé a reggelizőasztalnál, és megfogta a kezét.

– „Ma fontos nap van, Marika. Meglátogatjuk az óvodát, ahol más gyerekek is játszanak.”

– „Ott lesznek anyukák is?”

– „Lehet, hogy néhány igen. De mi is ott leszünk veled, jó?”

Marika bólintott, bár az ujjai idegesen markolták a babáját.

Az óvodában a nevelők kedvesen fogadták. A gyerekek kíváncsian nézték, ahogy belépett, de nem tolakodtak. Egy kislány, Dorka, odalépett hozzá.

– „Szia! Szép a babád. Leülhetsz mellém, ha akarod.”

Marika lassan bólintott, majd leült Dorka mellé a kockaszőnyegre. Pár perc múlva már együtt építettek egy várat fakockákból.

Aznap délután, amikor hazatértek, Marika csak ennyit mondott:

– „Anya biztos mosolyogott, ugye?”

– „Nagyon is” – felelte Klára Néni, könnyes szemmel. – „Nagyon büszke lenne rád.”

5. rész: Az első nevetés

Egy este, amikor Lajos bácsi a vacsora után elővette a szájharmonikáját, Marika először nevetett fel hangosan. Tiszta, őszinte kacagás volt – az a fajta, amit csak a gyerekek tudnak produkálni, ha valami igazán mulatságos történik. Lajos bácsi úgy tett, mintha teljesen félre fújná a dallamot, és direkt elrontotta, amitől Marika a hasát fogta.

– „Te vagy a legviccesebb bácsi a világon!” – kiáltotta, miközben a babáját is megpörgette.

Klára Néni a konyhából figyelte őket, és a szívében egyre erősebben érezte: ez a kislány ide tartozik.

6. rész: Az álom újra

Még mindig minden este ugyanazt álmodta.

Anyukája ült az ágya szélén, simogatta a haját, és ezt mondta:

– „Köszönöm, hogy ilyen bátor voltál, kicsim. Most már jó kezekben vagy. És tudod, én mindig itt leszek… a szívedben.”

És újra megjelent az a különös, édes vaníliaillat, amit csak az anyukája tudott magával hozni.