Drága nagylányom gyermek kora óta cukrász akar lenni. 4 évesen már segített nekem a konyhában, 8 éves volt amikor elkészítette egyedül első tortáját. Valóban van egy kis súlyfeleslege, ami talán szakmájából adódik. Viszont úgy érzem, túl érzékeny lett. Nem tudja testét elfogadni, pedig szerintem nagyon szép. Vőlegénye is megbántotta teltsége miatt, ami szerintem nagyon fáj neki.
[adSulvo]
Ma, amikor a 25. születésnapját ünnepeltük, annyira el volt keseredve, hogy csak sírt és értéktelennek nevezte magát.
Nem engedhetem édesanyaként, hogy depresszióba essen, ezért arra gondoltam megmutatom milyen tehetséges. Talán, ha megdicséritek újra értékes embernek érezheti majd magát. Segítségeteket előre is köszönöm!
