Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.
Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!
Az óvodában a kamerák rögzítették, ahogy egy fiatal óvónő ok nélkül bántalmazta a gyerekeket. Sajnos vannak, akiknek nem lenne szabad gyerekekkel foglalkozniuk.
Nem meglepő, hogy a nagymama nagyon dühös lett, amikor megtudta, mi történt az unokájával. Berontott a terembe, és azonnal számon kérte az óvónőt, fizikailag is konfrontálódva vele.
A rendőr talált egy kiscicát – de amikor megnézte a biztonsági kamerák felvételét, eltűnt a mosolya
Nagy Zoltán törzszászlós egyáltalán nem számított semmi különösre azon a reggelen. Egy újabb csendes nap a városi rendőrkapitányságon. Kávé, jelentések, rutinszerű bejárás, aztán talán néhány parkolási bírság. Klasszikus szerda.
Épp a termoszbögréjét szorongatta, amikor meghallotta.
Valami halk nesz. Egy hang.
Ablakhoz lépett, hunyorogva figyelte az udvar mögötti sikátort. És akkor újra meghallotta: egy halk, nyöszörgő, elcsukló nyávogás. Fájdalmas, kétségbeesett. Zoltán letette a bögrét, felkapta a kabátját, és kisietett az ajtón.
Ahogy kilépett a hátsó ajtón, a sikátor nyirkos kövén egy elázott kartondobozt látott. A doboz közepén pedig – egy aprócska, remegő kiscica. Csapzott volt, nedves, alig pár napos. A szeme csak félig volt nyitva, a teste meg-megrándult, ahogy próbált mozogni.
Zoltán letérdelt.
– Hát te meg honnan jöttél, kis harcos? – suttogta, majd finoman a kabátjába bugyolálta az apróságot.
Visszament az őrsre, ahol kollégája, Misi, döbbenten nézte őt.
– Te meg mi a fenét cipelgetsz?
– Egy kis életet – mondta Zoltán határozottan. – Egy csuromvizes kiscicát.
Valaki előszedett egy régi cumisüveget a teakonyha fiókjából, és tejjel töltötte meg. Zoltán pedig egy székbe roskadva etetni kezdte az apró cicát. A kis lény olyan mohón szopott, mintha tudta volna, hogy minden csepp számít.
Zoltán akaratlanul is elmosolyodott.
– Ki tudna ilyet tenni egy ilyen kis ártatlan teremtéssel? – kérdezte inkább magától, mint másoktól.
Aztán... valami átvillant az agyán.
Felugrott.
– Ákos! – kiáltott a diszpécser felé. – Nézd már meg a tegnap esti biztonsági kamerás felvételeket, a hátsó sikátorról! Mondjuk úgy éjféltől hajnalig.
Ákos bólintott, kattintott párat, és pár perc múlva már együtt bámulták a monitort.
Zoltán figyelte, ahogy a felvételek pörögtek. Üres sikátor, néhány kóbor galamb, semmi különös... Aztán... egy alak tűnt fel.
Egy idős asszony. Térdig érő kabátban, fején kendő, kezében a kartondoboz. Óvatosan tette le a földre, lehajolt, megsimogatta a doboz tartalmát, és egy pillanatra mozdulatlanul állt ott. Aztán sarkon fordult, és lassan elindult.
Zoltán arca megváltozott. A mosoly lehervadt róla. Nem volt ez a nő közömbös vagy kegyetlen. Nem egyszerűen csak letette a cicát – búcsúzott tőle.
– Ez... nem hagyott el semmit – mondta halkan. – Ő csak... nem látott más kiutat.
Újra visszatekerte a felvételt, és figyelmesen megnézte az idős asszony arcát.
– Ismerős valahonnan... – motyogta. – De honnan?
Megfogta a kabátját, a kabát alá erősítette a kiscicát egy kendővel, hogy közel tartsa magához, majd kilépett az épületből.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el 👇👇
Zoltán hadnagy nem számított rá, hogy aznap reggel bármi szokatlannal találkozik. Csak egy újabb...
Kedveld Te is!