Egyetlen betegeskedő 75 éves nagymamám halottak napja alkalmával ellátogatott a helyi, szolnoki temetőbe. Drága férjét látogatta meg, aki 5 éve hunyt el agyvérzésben.
Havonta jár ki hozzá, annyira szerette és szereti őt a mai napig. Azonban mikor idén halottak napján is kiment a sírjához nem mindennapi dolgot látott, amit se én, sem ő nem tudunk hova tenni és ép ésszel megérteni. Drága tatám sírhelyét és sírkövét valaki felborította és meggyalázta. Fogalmunk sincs ki és hogy miért. Okot sose adtunk rá, hogy akárki is ezt tegye.. Bánatunkban nem tudtunk kihez fordulni, hisz tudjuk jól, hogy az ilyen esetekben a rendőrségi feljelentés mit sem ér.. Az ügyeletes temetőőr is döbbenten vakarta a fejét az eset előtt. Emberek, ennyit ér egy halott ember emléke napjainkban? Hatalmas szégyen és bosszúság, hogy ezt a betegeskedő mamámnak át kellett élnie...
Egyedül... Zokogva. Ezúton is hálás köszönet a temetőőrnek, aki odament hozzá miután látta, hogy kihez tartozik a sírhely és emberségből hazahozta a maga alatt lévő mamámat. Senkinek nem kívánom, hogy átéljen ehhez hasonlót. Aki ezt tette, annak annyit üzennék, hogy mindenki a saját lelkével számol el. És mindenki azt kapja vissza az élettől, amit a másiknak ad... Se többet, sem kevesebbet.Kérem, aki teheti ossza meg ezt az írást. Bízunk benne, hogy legalább elolvassa ez a lelketlen illető..Köszönjük!Kis Gábor, az unoka
