Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Idős néni jött oda hozzám az üzlet parkolójában. – Ne haragudjon kedves, úgy szégyellem… ha megteheti…adna pár forintot? Alig hittem el, mikor megtudtam, mire kell!
Mindenegyben Blog - 2016. július 13. (szerda), 08:55

Idős néni jött oda hozzám az üzlet parkolójában. – Ne haragudjon kedves, úgy szégyellem… ha megteheti…adna pár forintot? Alig hittem el, mikor megtudtam, mire kell!

Hirdetés
Hirdetés
2016 júl 13

Az alábbi történetet az ismert tévés, Dorogi Gabriella osztotta meg Facebook oldalán.

Idős néni jött oda hozzám az üzlet parkolójában.

– Ne haragudjon kedves, úgy szégyellem… ha megteheti…adna pár forintot? WC papírt szeretnék venni. – mondta szipogva, szemét törölgetve.

Nem voltam biztos abban, hogy jól értettem, ezért visszakérdeztem.

– WC papírt?

Hirdetés
[ ]

– Igen. Tegnap a maradék pénzemen mosóport vettem, wc papírra nem maradt. Nem érdekel, ha nem tudok enni, csak tisztálkodni tudjak. – suttogta sírva.

– Jöjjön, visszamegyünk a boltba! – invitáltam, közben megkérdeztem.

– Ennivalója van?

. Nincs. Az a fonott kalács nagyon finom.- bökött állával a mini kalácsok felé.

– Akkor veszünk! – válaszoltam és beletettem kettőt egy tacskóba.

– Jaj, egy elég lett volna! – tiltakozott.

– Holnap nincsenek nyitva a boltok. – nyugtatgattam.

– Jó, akkor az egyiket megeszem ma, a másikat holnap. – mondta a néni hangjában hálával.

– Na, még egy liter tejet is, jó? – kérdeztem.

– Ne vegyen ennyi mindent kedves, mert nem fogadom el.

– No de wc papír még kell. – mondtam, miközben egy 100-as papírzsebkendőt is a kosárba tettem.

– Azt nem kellett volna, a wc papírba is ki tudom fújni…

A pénztárhoz érve szemlesütve várta, hogy fizessek. Nem volt 1000 Ft."

A fotó illusztráció

Kapcsolódó cikkünk
A rendőr talált egy kiscicát – de amikor megnézte a biztonsági kamerák felvételét, eltűnt a mosolya Nagy Zoltán törzszászlós egyáltalán nem számított semmi különösre azon a reggelen. Egy újabb csendes nap a városi rendőrkapitányságon. Kávé, jelentések, rutinszerű bejárás, aztán talán néhány parkolási bírság. Klasszikus szerda. Épp a termoszbögréjét szorongatta, amikor meghallotta. Valami halk nesz. Egy hang. Ablakhoz lépett, hunyorogva figyelte az udvar mögötti sikátort. És akkor újra meghallotta: egy halk, nyöszörgő, elcsukló nyávogás. Fájdalmas, kétségbeesett. Zoltán letette a bögrét, felkapta a kabátját, és kisietett az ajtón. Ahogy kilépett a hátsó ajtón, a sikátor nyirkos kövén egy elázott kartondobozt látott. A doboz közepén pedig – egy aprócska, remegő kiscica. Csapzott volt, nedves, alig pár napos. A szeme csak félig volt nyitva, a teste meg-megrándult, ahogy próbált mozogni. Zoltán letérdelt. – Hát te meg honnan jöttél, kis harcos? – suttogta, majd finoman a kabátjába bugyolálta az apróságot. Visszament az őrsre, ahol kollégája, Misi, döbbenten nézte őt. – Te meg mi a fenét cipelgetsz? – Egy kis életet – mondta Zoltán határozottan. – Egy csuromvizes kiscicát. Valaki előszedett egy régi cumisüveget a teakonyha fiókjából, és tejjel töltötte meg. Zoltán pedig egy székbe roskadva etetni kezdte az apró cicát. A kis lény olyan mohón szopott, mintha tudta volna, hogy minden csepp számít. Zoltán akaratlanul is elmosolyodott. – Ki tudna ilyet tenni egy ilyen kis ártatlan teremtéssel? – kérdezte inkább magától, mint másoktól. Aztán... valami átvillant az agyán. Felugrott. – Ákos! – kiáltott a diszpécser felé. – Nézd már meg a tegnap esti biztonsági kamerás felvételeket, a hátsó sikátorról! Mondjuk úgy éjféltől hajnalig. Ákos bólintott, kattintott párat, és pár perc múlva már együtt bámulták a monitort. Zoltán figyelte, ahogy a felvételek pörögtek. Üres sikátor, néhány kóbor galamb, semmi különös... Aztán... egy alak tűnt fel. Egy idős asszony. Térdig érő kabátban, fején kendő, kezében a kartondoboz. Óvatosan tette le a földre, lehajolt, megsimogatta a doboz tartalmát, és egy pillanatra mozdulatlanul állt ott. Aztán sarkon fordult, és lassan elindult. Zoltán arca megváltozott. A mosoly lehervadt róla. Nem volt ez a nő közömbös vagy kegyetlen. Nem egyszerűen csak letette a cicát – búcsúzott tőle. – Ez... nem hagyott el semmit – mondta halkan. – Ő csak... nem látott más kiutat. Újra visszatekerte a felvételt, és figyelmesen megnézte az idős asszony arcát. – Ismerős valahonnan... – motyogta. – De honnan? Megfogta a kabátját, a kabát alá erősítette a kiscicát egy kendővel, hogy közel tartsa magához, majd kilépett az épületből. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el 👇👇

Zoltán hadnagy nem számított rá, hogy aznap reggel bármi szokatlannal találkozik. Csak egy újabb...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés