Aztán bennem is elhalványult e korai házasság emléke. Gyerekeink megszülettek, és ahogy a mesében: boldogan éltünk, míg... Egészen addig, amíg most fel nem bukkant a volt férjem, méghozzá lányom jövendőbelijének apjaként! Néhány nappal ezelőtt ugyanis a fiú megkérte a lányom kezét. A családok bemutatkozására két héten belül kerül sor, én pedig nem tudom, hogy mit tegyek.
Volt férjemnek, gondolom, sejtelme sincs a véletlen egybeesésről, hiszen a lányom neve neki semmit se mond. Viszont mit fog szólni mindehhez a mostani férjem? Tanácstalan vagyok, mit tegyek? Talán nekem kellene huszonöt év után mindent elmondanom.