Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Hároméves kisfiút fogadtunk örökbe – Amikor a férjem először fürdette, kirohant a fürdőszobából, és azt kiáltotta: „Vissza kell adnunk!”
Mindenegyben Blog - 2024. november 20. (szerda), 06:48

Hároméves kisfiút fogadtunk örökbe – Amikor a férjem először fürdette, kirohant a fürdőszobából, és azt kiáltotta: „Vissza kell adnunk!”

Hirdetés
Hirdetés
2024 nov 20

Hároméves kisfiút fogadtunk örökbe – Amikor a férjem először fürdette, kirohant a fürdőszobából, és azt kiáltotta: „Vissza kell adnunk!”

 

Évekig tartó meddőség után örökbe fogadtuk Samet, egy édes hároméves kisfiút, akinek szeme óceánkék volt. De amikor a férjem megfürdette először, rémülten rohant ki a fürdőszobából, azt kiáltva: „Vissza kell adnunk!” Kezdetben nem értettem a pánikját, mígnem megláttam Sam bal lábán a különleges születési jegyet.

Az örökbefogadás öröme és fájdalmaNem gondoltam volna, hogy az örökbefogadott gyermek hazahozatala ennyire próbára teszi a házasságunkat. De most, visszatekintve, úgy látom, néha a legnagyobb ajándékok fájdalommal érkeznek, és az univerzum sajátos, csavaros időzítéssel dolgozik.

„Izgulsz?” – kérdeztem Markot, miközben az ügynökség felé hajtottunk.Mark kezei fehéredtek a kormányon. „Nem, csak készen állok, hogy hazavigyük őt. A forgalom zavar, ennyi.”

Sam megérkezik az életünkbeSam hároméves volt, és édesanyja elhagyta. A kisfiú szomorú, de reményteli szemei azonnal megragadták a szívemet. Az örökbefogadási folyamat hosszú és kimerítő volt, de végül hazavihettük őt. Úgy tűnt, minden álomszerű, amíg Mark először fürdetni nem kezdte Samet.

Hirdetés

Egy gyermek csodaszép kék szemekkel | Forrás: Midjourney

A rémült felismerésAmikor Mark először fürdette Samet, rémült hangon rohant ki a fürdőszobából: „Vissza kell adnunk őt!”„Mégis miért mondasz ilyet?” – kérdeztem döbbenten.„Nem tudok rá úgy tekinteni, mintha a sajátom lenne” – válaszolta remegve, de nem nézett a szemembe.

Egy különleges születési jegyAmikor beléptem a fürdőszobába, hogy megnyugtassam Samet, megláttam egy születési jegyet a bal lábán. Azonnal rájöttem, hogy ez pontosan ugyanolyan, mint Mark születési jegye. Azon a ponton kezdtem gyanítani, hogy Sam nem csupán véletlenül került az életünkbe.

Forrás: Midjourney

Az igazság nyomábanA következő napokban titokban DNS-tesztet végeztettem Mark és Sam mintáiból. Az eredmények megérkezésekor bebizonyosodott, hogy Mark Sam biológiai apja.

Hirdetés

A házasság végeMark végül bevallotta, hogy évekkel ezelőtt, egy konferencián, amikor épp a meddőségi kezelésen dolgoztunk, egyéjszakás kapcsolata volt. A nő, aki akkor teherbe esett, később elhagyta Samet. Ez az igazság végérvényesen megváltoztatta a kapcsolatunkat. Mark felismerte, hogy nem tudja vállalni Sam nevelését, én pedig elhatároztam, hogy elválok, és teljes mértékben gondját viselem a fiúnak.

Egy új kezdetSam az évek során a saját gyermekemmé vált, nem a biológia, hanem a szeretet révén. Az élet fájdalmas leckéket tanít, de Sam jelenléte az életemben a legnagyobb áldás, amit valaha kaptam.

Forrás: Midjourney

TanulságAz élet néha a legváratlanabb helyeken hozza el a boldogságot. A szeretet nem mindig egyszerű, de mindig érdemes érte harcolni.

Kapcsolódó cikkünk
"Elmentem az apám temetésére – A nagymamám odajött hozzám, és azt mondta: 'Nem kellene itt lenned.'" Évek óta nem láttam az apámat. Gyerekkoromban elhagyta anyámat és engem, és bár az évek során próbáltam elérni, soha nem válaszolt. Amikor meghallottam, hogy meghalt, nem tudtam eldönteni, hogy elmenjek-e a temetésére. Mégis, valami belül azt súgta, hogy ott kell lennem. A szertartás komor volt, tele idegen emberekkel, akiket nem ismertem. A féltestvéreim, István és Barbara, nem voltak ott, ami furcsának tűnt. Csendben ültem hátul, gondolataimba mélyedve, amikor a nagymamám, Eszter, hirtelen megjelent mellettem. Lehajolt hozzám, és erősen megszorította a karomat. Éles tekintete, amelyet az évei sem tompítottak, áthatóan az enyémbe fúródott. „Nézz körül. Nem vetted észre?” – suttogta. – „Nem kellene itt lenned. Azonnal el kell menned a házába!” Egy kulcsot nyomott a kezembe, és olyan pillantást vetett rám, amely az összes kérdésemet elnémította. „Bízz bennem” – mondta halkan, de határozottan. A szívem hevesen dobogott, miközben észrevétlenül kisurrantam a szertartásról, és az apám házához hajtottam. Halkan beléptem a kulcsot használva. A nappali üres volt, de a dolgozószobából ideges hangok szűrődtek ki. Lassan közelebb osontam, visszafojtott lélegzettel, és belestem. ⬇️ Mi történt a dolgozószobában? Olvasd tovább a történetet, és tárd fel a családi titkokat!

Elmentem az elhidegült apám temetésére — A nagymamám odajött hozzám, és azt mondta: „Nem kellene itt...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés