Féltékeny testvér tör össze egy magányos fiú álmait, mígnem egy idős férfi végső áldozata mindent megváltoztat – A nap története

Mikor bezártam a boltot, úgy éreztem, magamból is elzártam egy darabot, és csak ez az öreg hangszer emlékeztetett arra, hogy egykor a zene mindent jelentett.

Egy este, miközben játszottam, észrevettem egy fiút, aki a kerítés mellett állt, és figyelte a gitárt. Körülbelül tizenegy éves lehetett, a tekintetében kíváncsiság keveredett bizonytalansággal.

Felismertem – Tomi, a szomszéd fiú. Gyakran láttam a ház körül vagy az idősebb bátyjával, Jánossal, aki szinte egyedül nevelte őt, de rideg szigorral.

Letettem a gitárt, és intettem neki, hogy jöjjön közelebb. Tétovázott, a saját háza felé pillantott, mielőtt lassan elindult volna felém. A szemei izgalommal telve meredtek a gitárra, mintha valami varázslatot látna.

– Szereted a zenét? – kérdeztem, a gitárra bökve.– Igen… mindig is szerettem volna megtanulni – motyogta. – De János azt mondja, inkább a "valódi" dolgokra kéne koncentrálnom, nem ilyen zajokra.

– A zene nem zaj – feleltem. – Ez egy mód arra, hogy kiszabadulj a gondok közül, hogy megtaláld önmagad, még ha csak egy kis időre is.

A szeme hirtelen reménnyel telt meg.– Ha komolyan gondolod – mondtam, és felé nyújtottam a gitárt –, kipróbálhatod. De meg kell dolgoznod érte.Az arca felragyogott, bólintott, és óvatosan nyúlt a hangszerhez.

Minden este Tomi megjelent a tornácon, és együtt gyakoroltunk a naplementében. Bár bizonytalanul érintette a húrokat, az elhivatottság szikrája ott volt a szemeiben minden egyes új akkordnál. Láttam benne valamit, amit kevesekben: valódi tehetséget.

Egy délután aztán egy befőttes üveggel a kezében érkezett. Az üvegben aprópénz csörgött. Büszkén nyújtotta felém.– Spórolok egy gitárra – mondta pirosló arccal. – Van egy tehetségkutató verseny egy hónap múlva. Ha lesz egy gitárom, gyakorolhatok, és talán játszhatnék ott.

A szívem összeszorult, miközben néztem, ahogy gondosan kiszámolja az aprót. Negyven dollárt gyűjtött össze, és azt mondta, folytatja a spórolást. Láttam a kitartást, amit a legtöbb ember sosem talál meg magában. Tudtam, mit kell tennem.

Megvásároltam neki egy szép gitárt – nem újat, de erőset és jól szólót. Mikor átnyújtottam, Tomi szemei elkerekedtek.– Ez az enyém?– A tiéd – bólintottam. – De nem ajándék. Elvárom, hogy gyakorolj és megmutasd a világnak, mit tudsz.

Tomi boldogan fogadta, és megígérte, hogy nem fog csalódást okozni. De néhány hét múlva minden megváltozott.

Egyik nap könnyek között érkezett.– János… azt mondta, hagyjam abba. Azt mondta, nem a te álmaid kellenek nekem – zokogta.

Tudtam, hogy János szavai összetörték. Felajánlottam, hogy beszélünk vele együtt.– Talán meghallgat – mondtam.De János ridegen fogadott.– Nem engedem, hogy a te meséid elvonják Tominak az eszét – mondta, és dühösen összetörte a gitárt.

Tomi lelkileg összetört. Napokig nem láttam őt. Végül elmentem hozzá, és egy halom törött gitárdarab között találtam.– A dolgok néha összetörnek – mondtam. – De mi nem törhetünk össze velük. Gyere, megmutatok valamit.

Elővettem a saját régi Gibson Les Paulomat, és átnyújtottam neki.– Ez most már a tiéd – mondtam. – Soha ne hagyd, hogy bárki elvegye az álmaidat.

A tehetségkutató verseny napján Tomi fellépett. A zenéje mély érzelmeket közvetített, és lenyűgözött mindenkit. A közönség hangosan ünnepelte, és Tomi megnyerte a versenyt. A díj egy zenei ösztöndíj volt.

Még János is bocsánatot kért tőle.– Sajnálom, öcskös. Rosszul közelítettem meg a dolgokat – mondta, miközben szorosan megölelte Tomit.

Ahogy néztem, ahogy Tomi a díjat tartja, tudtam, hogy egy fényes jövő áll előtte – és örökre emlékezni fog arra, honnan indult.

..Ez a mű igaz események és személyek ihletésére készült, de fikcionalizálva lett kreatív célok érdekében. A nevek, karakterek és részletek megváltoztak a magánélet védelme és a történet gazdagítása érdekében. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel csupán a véletlen műve, és nem szándékos az író részéről.