Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Ezt osszátok, legyetek szívesek! Hosszú, de szeretném, ha sokan olvashatnák. Talán valami SPAR nagyember szeme is megakad rajta.
Mindenegyben Blog - 2016. szeptember 22. (csütörtök)

Ezt osszátok, legyetek szívesek! Hosszú, de szeretném, ha sokan olvashatnák. Talán valami SPAR nagyember szeme is megakad rajta.

Hirdetés
Hirdetés
2016 szept 22

Ezt osszátok, legyetek szívesek!
Hosszú, de szeretném, ha sokan olvashatnák. Talán valami SPAR nagyember szeme is megakad rajta.

Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el.
Ma délután a Tatabánya sárberki lakótelepi 318. számú SPAR szupermarketben történt.
A húspultban kiszolgáló hölgy - a mellette köpeny/kötény nélkül, ügyféltéri ruhában dolgozó! műszakvezető jelenlétében - félbe vágott egy nagy darab, fűszerbundás húst. A húslé végigfolyt a kezén. Miután a húst a mérlegre tette, az ujját tövig a szájába kapta és bő nyállal lenyalta. Ezek után a nyálas kezével jól ráigazította a mérlegen levő papírra.
Ezen ordenáré gusztustalanság (a bolti higiéniai előírások totális sárba tiprása mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Megkérdeztem, hogy komolyan gondolta-e, hogy ezt így fogják eladni? Esetleg a többi, a húspultban levő terméket is így készítették elő? Ekkor a hölgy pofánhazudott, hogy ő ugyan nem nyalta meg a kezét. Nem, a rossebet nem.
Azt már hagyjuk, hogy ebben a SPAR-ban szeletelt, húspulti terméket régóta nem vásárolok, ugyanis a felső kettő szelet alatt ott van a söndörödött szélű, barna soknapos. Hogy a cikkezett sajtokat átcsomagolják másnapra, így hosszabbítva meg a fogyaszthatóságát (új matrica, plusz nap lejárat, ugye?!). Hogy nem lehet úgy bemenni, hogy legyen kézikosár, a vevők mind előre zarándokolnak a pénztárhoz, sokszor a soron átkérve-küzdve magukat, mert csak egy kiló kenyérért nem szeretnének batár kocsival nyomulni.
Hányás, okádás, fos, nem mellesleg egészségi kockázatokat rejt az itteni bevásárlás.
A jelenlévő műszakvezető meg csak annyit reagált, hogy "ő nincs ott mindig, nem láthatja. Meg, hogy kevesen vannak nem lehet ott mindenkinél, akit felvesznek. Ja, és bevitette a nyálas húst a raktárba. Gyanítom addig, amíg el nem ült a por. Aztán majd megveszi-eszi valaki a húspultos néni nyálával egyetemben...

Nohát, mélyen tisztelt SPARos főnökség...

Hirdetés
[ ]

EZT NEM HISZEM EL, B@SSZÁKMEG!

Ha már ilyen mélyre süllyedtek, akkor legalább oktassák az alkalmazottaknak, hogy nyáladzás, orrtúrás, seggtörlés, miegymás után, ám kézfertőtlenítés előtt ne nyúlkáljanak a frissnek mondott termékekhez!

Vagy ennyire le vagyunk tojva?!

Hirdetés

Az az egy szerencséje van ennek a boltnak, hogy a lakótelep kellős közepén van. Az emberek bejárnak a közelsége miatt.

Nem általánosítok, a többi, általam látogatott SPAR rendben van.

De a sárberki egy undormány.

A vásárlók könyvébe nem jegyeztem be a történteket. Egy régebbi, hasonlóan nyálazós esetnél megtettem. Küldtek levelet. Kivizsgálták. Nem történt semmi. Csak tovább csúsztak lefelé.

Mindenki figyeljen oda, és tegye szóvá, ha ilyesmit tapasztal! Mert lehet, hogy nem ő kapja az undis húst/sajtot/miegymást, de más se egye meg!

UI.: Ha esetleg valakinek a SPAR ból nem tetszik az igazság, az jelezze. Elém állhat és a szemembe hazudhat. Mint ahogy a nyalós néni tette.

Золтан Пограни

Kapcsolódó cikkünk
Örökbe fogadtunk egy hároméves kisfiút – Amikor a férjem először megfürdette, kirohant, és azt kiabálta: „VISSZA KELL VINNÜNK ŐT!” Tíz éve vagyunk házasok a férjemmel, és a gyermekvállalás terén számos nehézséggel szembesültünk. Amikor végül eldöntöttük, hogy örökbe fogadunk, nem gondoltam, hogy ez az esemény alapjaiban rázza majd meg az életünket. Mivel a férjem, Tamás elfoglalt üzletember, rám hárult az örökbefogadási folyamat minden részlete: hívások az ügynökségekhez, papírmunka, interjúk. Eleinte csecsemőt szerettünk volna, de a hosszú várólisták miatt más lehetőségeket is megfontoltunk. Így találtam rá egy hároméves kisfiú, Levente fotójára. Az óriási, kék szemei azonnal megérintették a szívemet. Amikor megmutattam Tamásnak, ő is elérzékenyült. „Nagyon aranyos kisfiúnak tűnik,” mondta. Hosszú beszélgetések után úgy döntöttünk, hogy készen állunk erre a hatalmas lépésre. Egy hónappal később hazavittük Leventét. Az örömöm határtalan volt. Tamás még felajánlotta, hogy elsőként ő fürdeti meg, hogy közelebb kerüljön hozzá. Ez számomra is megnyugtató volt, hiszen úgy tűnt, ő is izgatott az apaság miatt. Ám alig egy perccel azután, hogy bementek a fürdőszobába, Tamás kirohant, és azt kiabálta: „VISSZA KELL VINNÜNK ŐT!” Mi történhetett? Miért érezte úgy a férjem, hogy Levente nem maradhat velünk? ⬇️ ⬇️A teljes történet a kommentek között található.

Örökbe fogadtunk egy hároméves kisfiút – Amikor a férjem először fürdette meg, kiabálva jött ki: „Vissza...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés