Több csalódás is ért, amikor nekem vagy családtagomnak "dolga" volt a Bács-Kiskun Megyei Kórházban.
- 1. A sürgősségi tudtommal nem azt jelenti, hogy 4 órát váratnak egy beteget?!
- Rövid idő leforgása alatt 2-3 osztályra is pakolják az embert, mert nem tudják megállapítani pontosan mi a baja.
- A nővérek levegőnek nézik az osztályokon az embert (beteget, látogatót) de a kis pultjuk mögött elcsevegnek és nevetgélnek, külön szóltam nekik, mint látogató, hogy nézzenek már rá egy betegre, mert rosszul van... és persze nekik állt feljebb.
- Egy besárgult beteget kezeltek és találtak epevezeték elzáródást, amit megműtöttek, és mert annyira figyelmesek voltak a betegnek belső vérzése lett (amit persze nem vettek észre) ami agyvérzéshez vezetett, ami aztán kómához és végül halálhoz.
Hatalmas csalódás ez a kórház! Az orvosok, az ápolók egyaránt. A halálhírt telefonon közölték, de amikor személyesen bement az ember sehol senki, sehol a beteget kezelő orvos. Amikor megkaptuk a papírokat, nem ezt a "kis"agyvérzéssel járó belsővérzést jelölték meg a halál okának. A bevitt ruhákat és egyéb tárgyakat nem is vitték fel a gasztroenterológia osztályra, hanem a belgyógyászaton hagyták.(ez is nem kevés időbe került, mire kiderült, hogy hol vannak.)
Rendőrségi boncolást szerettünk volna kérni, ez már nagyon nem tetszett nekik (nem véletlen hagytak ki ilyen részletet a zárójelentésből) azt a választ kaptuk a rendőrségen, hogy nem tudják mikor lesz rá alkalom, erre kórház szép kis összeget mondott az addigi "tartásra", így sajnos csak a kórház végezte el a boncolást... Sajnos ez a történet nagyon rosszul végződött.
Nagyon sok embertől hallottam, hogy ez a kórház egy "sintér telep", ha az embernek nincs orvos ismerőse itt vagy sok pénze az biztos, hogy nem sok jóra számíthat. Ja és empátia, nulla! Ha szükségem lesz orvosi ellátásra, biztos vagyok benne, hogy inkább másik kórházat választok és utazok pár órát. (ha van rá lehetőségem).
A tárgyban megneveztem a kórházat is, szomorú hogy felesküdt orvosok miatt, akikről azt hisszük, hogy számíthatunk rájuk, mégis miattuk veszítjük a szeretteinket. Kérdezem én, ha tőlük nem várhatunk segítséget, akkor kitől?
