Marija Zlatic egy idős asszony, aki szerbiában, magányosan és szerényesen él egy kis kunyhóban, egy erdőben. Férjéről már közel 60 éve semmilyen hírt nem kapott. Azonban az ő története 1956-ban kezdődött.
Ebben az évben Marija férjével kivándoroltak Ausztráliába a jobb élet reményében, ahol férje ácsként hamar munkát kapott. A fiatal házaspár élete egy igazi kaland volt. A férfi dolgozni járt, a fiatal feleség pedig vezette a háztartást. Csodálatos életük volt. Később, még az ausztrál állampolgárságot is sikerült megszerezniük.
18 hónappal később azonban Marija kapott egy hírt, hogy az édesanyja súlyos beteg. A fiatal lány azonnal lefoglalt egy jegyet haza, és visszatért Szerbiába, hogy gondoskodjon az anyjáról. Nem tudta, hogy soha többé nem fogja újra látni Momcilot.
Marija gondozta haldokló anyját, amíg az nem hunyt. ezután egy másik szerencsétlenség várt még a fiatal menyasszonyra: ismeretlen okokból, nem volt szabad, hogy visszatérjen Ausztráliába, a férjéhez. A pár rendszeresen levelezett egymással éveken keresztül. De a levelek egyre ritkábban jöttek, míg egyszer csak Marija nem kapott férjétől többet. A távolság bizonyosan túlságosan megterhelte a fiatal házasságot.
Egy év csendből évtizedek lettek… Marija egyedül élt az ő kis kunyhójában. A szomszédai gondoskodtak az édes, idős asszonyról, és segítettek neki, amikor csak szüksége volt a támogatásra. A 86 éves Marija elégedett volt életével.
De aztán pletykáltak az ő férjéről, ami eljutott hozzá is. A pletyka szerint, a férje félretett egy kevés pénzt az elmúlt évek alatt a közös birtokuk művelésével Ausztráliában, és újraházasodott. Úgy döntött, hogy ennek utána jár egy barátja segítségével.
Kiderült, hogy a férje meghalt 2011-ben. De aztán jött az igazi sokk: Marija örökölt 670.000 dollárt a birtokból. Egy szerb milliomos lett egyik napról a másikra – azaz több mint 7 millió szerb dinárt örökölt. Beletelt 4 évbe, mire hivatalosan rendezni tudta az örökséget. Marija mindenkit meglepett a pénzzel való további tervével. Egy szép gesztus volt tőle, mert úgy döntött, hogy szétossza a vagyont az összes embernek, akik oly kedvesen támogatták őt az elmúlt években, évtizedekben. Szavai nagyon meghatóak voltak: “Nem kell nekem az összes pénz. Minden amire szükségem van, az a víz, a kenyér, és kevés tűzifa a télre. És biztosan nem kell a pénz, ahol én élek.”
Micsoda asszony! Ő biztosan tudja, mi számít az életben. Az ő története emlékeztet bennünket, hogy a pénz messze nem minden ebben az életben.
