Találtunk egy szomorkásan szép élménybeszámolót Nektek. Fogadjátok szeretettel!
„Épp az esti bevásárlást intéztem a közeli szupermarketben, mikor megakadt a szemem egy idős bácsin... Rögtön láttam, hogy a szemében nagy fájdalom ül! Nagyon megsajnáltam szegényt!
Eltoltam a kosaram mellette.. Gondoltam, csak szól, ha segítségre van szüksége.. De nem tette! Mikor elértem a polc végére, a lelkiismeretem megszólalt... Biztos, hogy valami baja van!! Visszamentem, és megkérdeztem: "Segíthetek valamit?"
Ekkor nagy könnycseppek gurultak végig a bácsi napbarnított arcán..
"Vastagbélrákom van, és sajnos nem mindig érzem, hogy odalent mi történik, így sajnos megesett a baj"- mondta.
Szóltam az egyik eladónak, hogy gond van! Ő nagyon segítőkész volt: kisegítette a bácsit a mosdóba, majd hozott neki tiszta alsónadrágot az üzletből.
Mikor a bácsi távozni akart, a pénztárnál illedelmesen ki akarta fizetni a ruhát... De a jó szívű üzletvezető egy fillért sem sem fogadott el, azt mondta, hogy örültek, hogy segíthettek!!
Jajj! A bácsi nem győzte köszönni!! Elmondta, hogy 50 évig dolgozott, mégis a mai napig úgy érezte, hogy senki sem törődik vele!!
Az egész olyan volt, mint valami különleges szónoklat: többen elsírták magukat! A bácsi aztán tudott beszélni!! Erre én is megosztottam vele pár dolgot, ami nekem fáj az életben...
Ő türelmesen végighallgatott, aztán nyugodt hangon ezt mondta: "minden rendbe jön, ne aggódj"! Majd még egyszer megköszönte a segítséget, és elindult haza.
Hogy miért volt ilyen sietős? Várta a nálánál még súlyosabb beteg felesége, akit gondoznia kell!!
Mikor figyeltem, ahogy az öregúr lassan távolodik, csak egyetlen dolgon járt az eszem: ez az este olyan ajándékot adott nekem, amire nem is számítottam!
Segítettem ezen az idős bácsin, és cserébe EMBERNEK érezhettem magam!!!
Higgyétek el, segíteni nagyon-nagyon jó érzés!”
Ha egyetértesz, ne felejtsd el megosztani!