Egy boldog történet ijesztő kezdetére került ma reggel sor. Apum épp az autójához tartott, mikor cicasírásra lett figyelmes. Néhány perc keresgélés után be tudta azonosítani, honnan jön a hang - egy közelben parkoló Wolksvagen motorteréből. Amennyire tudott, benézett a lámpa mellett, de pusztán annyi látszott, amennyitől igazán félt: az ékszíj kapta el a motortérben bújkáló kisállatot.A motor még meleg volt, a tulaj se járhatott messze. Apum telefonált először az állatvédőknek, majd a rendőröknek is, közben pedig persze, nekünk is tudósított.
A rendőrség rendszám alapján beazonosította a tulajt, értesítették a történtekről és megkérték, hogy menjen az autójához. Az úr sose látta a cicát, sőt, kutyája van, de azt mondta, nem érdekli, ha darabjaira szedik az autóját, csak mentsék meg. Közben a rendőrség és az állatvédők is megérkeztek, mindenki úgy támogatva a mentést, ahogy csak tudta.
Végül sikerült kimenteni, és kiderült, hogy egy a farkán és egy a füle mögött lévő sérülésen kívül nem valószínű, hogy bármi baja lenne.Aki ismeri a szüleimet, már sejtheti a történet végét. A cica új gazdáit találta meg élete legnehezebb reggelén.
Sokmindenre gondolhatott a járó motor ijesztő durrogása alatt a hosszú perceken keresztül tartó úton, de arra biztosan nem, hogy épp a jegyét érvényesíti a cicaparadicsomba.. Az egyik rendőr - akik nem győzöm hangsúlyozni, milyen hihetetlen segítőkészséggel és tenniakarással koronázták meg a gyors helyszínreérkezést - arra kérte Apum, hogy ha fiú, akkor nevezzék TJ-nek TJ Hooker után, ha pedig lány, akkor legyen a neve Linda. Akármelyik is lesz, egy biztos: ma reggel megmenekült egy élet néhány jó ember jó szándékából.. és kicsit jobb lett a világHa gondolod, oszd meg ismerőseiddel ezt a történetet, hogy lássák, milyen kis dolgokon múlik.. minden -
