A mai nap a VII. kerületi Damjanich utca 45-nél hajnali 1 óra körül arra lettem figyelmes, hogy 2 rendőr Károly bácsival, a környékbeli tolókocsis hajléktalannal intézkedik.
Megmondom őszintén, örültem neki, mert sajnálom szegényt. Örültem, hogy majd a rendőrök gondoskodnak mentőről, ha kell neki.
Csak messziről figyeltem az eseményeket. A rendőrök kedvesen elbeszélgettek vele, amikor az egyikük megkérdezte Károly bácsit, hogy nem fogad-e el tőle egy kabátot.
Kikerekedett a szemem! Nem is értettem, hogy mire gondol.
Károly bácsi mondta, hogy elfogadja, erre a rendőr elsétált a rendőrautóhoz, és úgy jött vissza, hogy a kezében volt egy zöldes színű, láthatóan meleg, szőrmés kapucnis kabát, amit azzal a lendülettel Károly bácsinak adott. Nem hittem el!!! Károly bácsival összeszorult a szívünk.
Hála istennek Károly bácsival minden rendben volt, úgyhogy a rendőrök tovább is álltak.
A kabátot átadó rendőrrel beszéltem, aki azt mondta, hogy szolgálata előtt vette magához otthon az emlitett kabátot, ami a testvéréé, csak ő ki akarta dobni. Ezert a rendőr magához vette, és egész nap a kocsiban fuvarozta, hogy majd odaadhassa egy rászorulónak.
