Épp életem legszörnyűbb szakítása után voltam. Én hülye, azt hittem, megtaláltam a nagy őt… Tudod, abban a tipikus, el nem múló, rózsaszín ködben voltam már majd egy éve.
Épp életem legszörnyűbb szakítása után voltam. Én hülye, azt hittem, megtaláltam a nagy őt… Tudod, abban a tipikus, el nem múló, rózsaszín ködben voltam már majd egy éve. Mint a filmekben.
Aztán jött a hidegzuhany. Nem is hideg, inkább jeges.
Kiderült, hogy „életem párja” az elejétől a végéig kettős játékot űzött velem. Már az első naptól fogva!!!
Sokat járt el Debrecenbe, a munkája miatt, és bizony ott is volt egy csaj, aki „hazavárta”.
Az „addig jár a korsó a kútra” mondás itt is igaz volt. Nem részletezem, a végén kiderült minden, a srácot most mindketten dobtuk…
Ez persze engem egy cseppet sem vigasztalt, képzelheted, milyen állapotban voltam!
Akkor mentem el vendégségbe nagypapámékhoz. Próbáltam jó pofát vágni mindenhez, de persze csak kibukott belőlem, min megyek épp keresztül!
Ekkor nagypapám félrehívott és elmesélt nekem egy történetet:
"Anyukám, tudod, a dédi, akit te is ismertél, remek szakács volt. Egy nap mégis egy csúnyán odaégett húst tett elénk. Nem csak úgy kicsit „megpörkölődött”, rendesen fekete volt már az egész.
Én azt hittem, apám nagy balhét rendez majd, és szegény anyukámmal órákig fog kiabálni, de a legnagyobb meglepetésemre egy szót se szólt, megette az ételt, mintha az a legporhanyósabb hús lett volna.
A testvéreimmel nem akartuk elhinni, amit látunk, de jobbnak láttuk mi is követni apám példáját, így az utolsó falatig megettük a húst!
Közben néztem anyukám tekintetét! Egy könnycseppet fedeztem fel benne! És olyan hálával nézett apámra, mint talán még addig soha!
Lehettem olyan 10-11 éves, de ott és akkor azt hiszem megértettem valamit. Valamit, ami miatt nagyanyáddal is együtt vagyunk, már nem is tudom, mióta!
Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Olyankor még nagyobb szükségünk van szeretetre, odafigyelésre, megértésre.
Ha majd a leendő párod egy ilyen pillanatodban nem a hibáidat fogja felemlegetni, hanem olyankor is SZERET ÉS ELFOGAD, tudhatod, hogy ő az igazi.”
Miután nagypapám elmondta nekem ezt a történetet, ott helyben elsírtam magam.
Az azóta eltelt két hétben persze nem találtam meg a nagy ő-t, de legalább már úgy érzem, van remény! Hogy vannak ilyen emberek! Hogy nekem is sikerülhet, mint nagymamámnak és napapámnak!
Köszönöm!!!
