Egy üzletember elveszíti minden reményét diagnózisa után, de egy kórházi találkozás mindent megváltoztat – A nap története
Amikor egy munkamániás üzletember lesújtó hírt kap az egészségéről, találkozik egy kórházban egy fiatal fiúval, aki teljesen megváltoztatja az életfelfogását. Az őszinte barátság és apró kedvességek révén az üzletember rádöbben, mi az, ami igazán számít az életben – egészen addig, míg egy szívszorító fordulat át nem ír mindent.
A diagnózis, ami mindent megváltoztatott
Tamás, egy 50 éves üzletember, éppen a papírok között válogatott az irodájában, miközben találkozókat szervezett partnereivel.
Nem vette észre, hogy asszisztense, Márk, belépett az irodába. Márk türelmesen állt, majd végül megköszörülte a torkát.
Tamás tovább dolgozott, észre sem véve őt. Márk ismét próbálkozott:– Tamás úr! – mondta, de válasz nem érkezett. Harmadszorra is megismételte a nevét.
Tamás végül mérgesen az asztalra csapott.– Mi van?!
Márk rezzenéstelenül állta a tekintetét.– Azt kérte, szólítsam, ha az exfelesége telefonál.
Tamás idegesen felsóhajtott.– Hányszor kell elmondanom, hogy ne foglalkozz vele? Most mit akar?
Márk elővett egy jegyzetfüzetet.– Hagyott egy üzenetet. Idézem: „Te öntelt alak, soha nem bocsátom meg, hogy ennyi évet pazaroltam rád. Ha nem adod vissza a festményemet, szétverem az autódat.”
Tamás arca vörös lett a dühtől.– Már két éve elváltunk! Nincs jobb dolga? – kiáltotta.
Mielőtt Márk válaszolhatott volna, Tamás telefonja megcsörrent. Egy ismeretlen szám hívta.– Tamás úr? – kérdezte egy hang a vonal másik végén.
– Igen, ki keresi?
– Itt a kórház, megérkeztek a vizsgálati eredményei. Az orvos szeretne személyesen beszélni önnel.
A rideg valóság
Tamás másnap a kórházban találta magát. Az orvos arca komoly volt.– Rákot diagnosztizáltunk önnél. Azonnal meg kell kezdenünk a kezelést.
Tamás szinte hitetlenkedve hallgatta.– Nem tehetem. Egy vállalatot vezetek, nem feküdhetek be a kórházba! – tiltakozott.
HirdetésAz orvos határozottan válaszolt:– Az egészsége most a legfontosabb.
Tamás végül beleegyezett, és megkezdődött a kezelés.
Egy váratlan barát a gyerekosztályról
A kezelések alatt Tamás rendszeresen elhaladt a kórház gyerekosztályán. Egy nap észrevette, hogy egy kisfiú, Dani, labdázik az egyik ápolóval. Amikor a labda Tamás lábai elé gurult, a kisfiú mosolyogva kérte:– Visszadobná, bácsi?
Tamás kelletlenül felvette a labdát, de nem a fiúnak dobta vissza, hanem messzire hajította. Dani azonban nem sértődött meg.– Maga nagyon morcos bácsi! – kiáltotta nevetve.
Dani kitartóan próbálkozott, és végül Tamás szívét is meglágyította. Egy nap egy mentolos cukrot adott neki, mondván, hogy segít az émelygés ellen.
– Maga egy szuperhős, Dani – mondta neki egyszer Tamás, miközben észrevette, mennyi erőt sugárzott a fiú még a nehézségek közepette is.
Egy tragikus fordulat
Tamás végül jó hírt kapott: a kezelések sikeresek voltak, és gyógyultnak nyilvánították. Boldogan sietett, hogy megossza az örömét Danival. Amikor azonban a fiú szobájába ért, Danit eszméletlenül találta, édesanyja, Zsuzsa, könnyek között.
– Az orvosok azt mondják, nincs több remény – mondta Zsuzsa elcsukló hangon.
Tamás teljesen összeomlott. Dani másnap békésen elhunyt.
Egy új kezdet
Tamás úgy döntött, hogy Dani emlékére alapítványt hoz létre, amely beteg gyermekeket támogat. Zsuzsával is kapcsolatban maradt, mindenben segítve őt.
Már nem a munkája, hanem az emberi kapcsolatok és a segítségnyújtás jelentette az élet értelmét Tamás számára. És mikor az exfelesége újra kereste a festménye miatt, Tamás szó nélkül visszavitte neki.– Miért csinálod ezt? – kérdezte az asszony.
– Azért, hogy megtartsam a szuperképességemet – felelte mosolyogva.
Tamás megváltozott, és Dani emléke örökké vele maradt.
