Egy szegény, idős nő, Irénke néni minden nap váratlan csomagokat kapott egy ismeretlen feladótól. Irénke néni és néhai férje, János soha nem vállaltak gyermeket, ezért nem tudta, honnan érkezhetnek ezek az ajándékok.

Amikor Irénke néni férje hét évvel ezelőtt meghalt, ő teljesen összeomlott. Azóta magányosan élt, és saját magának kellett gondoskodnia mindenről, hiszen nem volt senki, aki segíthetett volna neki.

Irénke néni és János soha nem vállaltak gyermeket, és amikor megkérdezték, miért, Irénke néni mindig kitérően válaszolt, és elkerülte a témát.

Váratlan csomag érkezik

Egy nap, miközben Irénke néni a hálószobájában tévét nézett, megszólalt az ajtócsengő. Nem várt látogatót, ezért kíváncsian indult ajtót nyitni.

Az ajtóban egy negyvenes éveiben járó futár állt, kezében több dobozzal. Maszkot viselt, ezért Irénke néni nem látta tisztán az arcát.

„Jó napot. Nem várok csomagot senkitől. Megtudhatnám, kitől van ez?” – kérdezte.

„Sajnálom, asszonyom, de ezek a csomagok névtelenül érkeztek. Biztosíthatom, hogy az ellenőrzésünk után teljesen biztonságosak. Ezek Önnek szólnak” – válaszolta a futár, miközben letette a dobozokat az asztalra.

„Ez különös… köszönöm, fiatalember” – mondta Irénke néni, majd becsukta az ajtót.

Rejtélyes ajándékok nap mint nap

Irénke néni kíváncsian bontotta ki a csomagokat. Az első dobozban konyhai kisgépeket talált: új kenyérpirítót, szendvicssütőt és kávéfőzőt.

„Ki adna nekem ilyeneket?” – motyogta magában.

A második dobozban szép ruhák és élelmiszerek voltak.

Ettől a naptól kezdve Irénke néni minden nap kapott csomagokat. Mindig ugyanaz a futár hozta őket, ezért elhatározta, hogy többet megtud róla.

„Hogy hívják, fiatalember?” – kérdezte egyik alkalommal.

„A nevem Harrison Tamás” – mosolygott a futár. „Irénke néni, a feladó kérte, hogy adjam át ezt Önnek. Megvárom, míg elolvassa” – tette hozzá, és átnyújtott egy borítékot.

Irénke néni kíváncsian bontotta ki, és gyorsan elolvasta a levelet:

„Irénke néni, kérem, írja meg, mire van szüksége, és teljesítem azokat.”

„Ó, bárcsak tudnám, ki adja nekem ezeket az ajándékokat! Most már még kérni is lehet!” – kiáltott fel Irénke néni.

Egyre több találkozás a futárral

Irénke néni megírta, hogy mire van szüksége, de nem akart túl sokat kérni, csak az alapvető dolgokat.

Egy hónapon keresztül naponta kapott csomagokat: ruhákat, élelmiszereket, könyveket és más érdekességeket. Közben elkezdett kis harapnivalókat készíteni Tamásnak, aki egyre több időt töltött nála. Segített házimunkában, és egyre közelebb kerültek egymáshoz.

Egyik nap azonban Tamás nem jött. Irénke néni aggódni kezdett, ezért elment a helyi postára, hogy megkeresse.

„Elnézést, meg tudnák keresni Harrison Tamást? Csak néhány fánkot szerettem volna neki adni” – mondta a recepciós pultnál.

A fiatal nő zavarodottan nézett rá: „Sajnálom, asszonyom, de nálunk nincs ilyen nevű dolgozó.”

„Ó… de hiszen minden nap ő hozta a csomagokat. Ez furcsa” – mondta Irénke néni, csalódottan.

Az igazság kiderül

Amikor hazaért, egy kis dobozt talált az ajtaja előtt. Benne egy kulcs és egy levél volt:

„Egy hónapja nyomozót fogadtam, hogy kiderítsem, honnan származom. Tudom, hogy magát okolja és bánja, amit tett. De nem hibáztatom, és tudom, hogy a legjobbat akarta nekem.

Nem tudtak eltartani, ezért örökbe adtak. Egy gazdag család fogadott be, akik sajátjukként neveltek, de mindig hiányérzetem volt. Rájöttem, hogy az Ön szeretete hiányzott.

Anyám, ha elfogadja, szeretném, ha több időt töltenénk együtt. Nemrég vettem egy házat, és másoltam egy kulcsot Önnek is, ha úgy dönt, hogy hozzám költözik. Kérem, engedje meg, hogy gondoskodhassak Önről. Szeretettel, a futár, Tamás.”

Irénke néni könnyeivel küszködve olvasta a levelet. Mindig is vágyott rá, hogy találkozhasson a fiával, mielőtt meghal, és nem hitte volna, hogy pont ő talál rá.

Aznap este Tamás meglátogatta őt. Irénke néni zokogva ölelte meg, és bocsánatot kért tőle.

„Nincs miért bocsánatot kérnie, anya. Most van időnk bepótolni mindent. Kezdjük újra” – mondta Tamás.

Aznap este Irénke néni összepakolta a holmiját, és Tamás otthonába költözött. Ott várta Tamás felesége és gyermekei, akik izgatottan fogadták őt. Irénke néni soha többé nem volt magányos.

Mit tanulhatunk a történetből?