BemutatkozĂĄs

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rå, minden benne van, ami szem-szåjnak ingere.
Kedves böngĂ©szƑ a napi fĂĄradalmaktĂłl meg tud nĂĄlunk pihenni, kikapcsolĂłdni, feltöltƑdni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet talålsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzånk.

RĂłlunk:
Mindenegyben blog indulási idƑpontja: 2012. március
Jelenleg kĂ©t adminja van a blognak: egy fiĂș Ă©s egy lĂĄny.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
đŸ’„ Egy nƑ vĂ©letlenĂŒl meglĂĄtott egy megfagyott fĂ©rfit a hĂłban
 MegĂĄllt, hogy segĂ­tsen, de amikor közelebb lĂ©pett, LEBÉNULT A SOKKTÓL! đŸ˜±
Egy elhagyatott, hĂłval borĂ­tott utcĂĄn fekĂŒdt egy fĂ©rfi, szinte teljesen betemette a hĂł. A szĂĄja kĂ©k volt, a szeme fĂ©lig nyitva, az arca vĂ©kony jĂ©grĂ©teggel borĂ­tva.
Alig lĂ©legzett
 ❄💀
Az emberek sietve elmentek mellette, Ă©szre sem vettĂ©k. De Ƒ megĂĄllt.
đŸ–€ Valami azt sĂșgta neki, hogy nem hagyhatja ott

Fekete kabåtban, arcåt sållal eltakarva óvatosan közelebb lépett:
– MĂ©g egy rĂ©szeg
 – mormogta magĂĄban, de nem mozdult.
És ekkor
 Egy rĂ©misztƑ gondolat hasĂ­tott belĂ©:
đŸ’„ „Mi van, ha haldoklik?”
Egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét, majd hirtelen megfordult
 és tett néhåny lépést felé.
– HĂ©! Élsz mĂ©g?! – a hangja remegett.
A férfi ajka alig mozdult, és szinte hallhatatlanul suttogta:
đŸ„¶ – Se
 gĂ­ts

A nƑ remegƑ kezekkel kapkodni kezdett a telefonja utĂĄn, Ă©s tĂĄrcsĂĄzta a segĂ©lyhĂ­vĂłt.
De hirtelen
 💀
📜 A fĂ©rfi gyengĂ©n megĂ©rintette a kezĂ©t, Ă©s utolsĂł erejĂ©vel suttogta:
– A
 zsebemben
 cetli

A nƑ belenyĂșlt a jĂ©ghideg zsebĂ©be, Ă©s

😹 MEGFAGYOTT A RÉMÜLETTƐL! 😹
⏳ A folytatás az elsƑ kommentben! 👇👇👇
Mindenegyben Blog - 2025. mĂĄrcius 04. (kedd), 19:16

đŸ’„ Egy nƑ vĂ©letlenĂŒl meglĂĄtott egy megfagyott fĂ©rfit a hĂłban
 MegĂĄllt, hogy segĂ­tsen, de amikor közelebb lĂ©pett, LEBÉNULT A SOKKTÓL! đŸ˜± Egy elhagyatott, hĂłval borĂ­tott utcĂĄn fekĂŒdt egy fĂ©rfi, szinte teljesen betemette a hĂł. A szĂĄja kĂ©k volt, a szeme fĂ©lig nyitva, az arca vĂ©kony jĂ©grĂ©teggel borĂ­tva. Alig lĂ©legzett
 ❄💀 Az emberek sietve elmentek mellette, Ă©szre sem vettĂ©k. De Ƒ megĂĄllt. đŸ–€ Valami azt sĂșgta neki, hogy nem hagyhatja ott
 Fekete kabĂĄtban, arcĂĄt sĂĄllal eltakarva Ăłvatosan közelebb lĂ©pett: – MĂ©g egy rĂ©szeg
 – mormogta magĂĄban, de nem mozdult. És ekkor
 Egy rĂ©misztƑ gondolat hasĂ­tott belĂ©: đŸ’„ „Mi van, ha haldoklik?” Egy pillanatra visszatartotta a lĂ©legzetĂ©t, majd hirtelen megfordult
 Ă©s tett nĂ©hĂĄny lĂ©pĂ©st felĂ©. – HĂ©! Élsz mĂ©g?! – a hangja remegett. A fĂ©rfi ajka alig mozdult, Ă©s szinte hallhatatlanul suttogta: đŸ„¶ – Se
 gĂ­ts
 A nƑ remegƑ kezekkel kapkodni kezdett a telefonja utĂĄn, Ă©s tĂĄrcsĂĄzta a segĂ©lyhĂ­vĂłt. De hirtelen
 💀 📜 A fĂ©rfi gyengĂ©n megĂ©rintette a kezĂ©t, Ă©s utolsĂł erejĂ©vel suttogta: – A
 zsebemben
 cetli
 A nƑ belenyĂșlt a jĂ©ghideg zsebĂ©be, Ă©s
 😹 MEGFAGYOTT A RÉMÜLETTƐL! 😹 ⏳ A folytatĂĄs az elsƑ kommentben! 👇👇👇

Hirdetés
Hirdetés
2025 mĂĄr 04

A nƑ vĂ©letlenĂŒl meglĂĄtott egy megfagyott fĂ©rfit a hĂłban, Ă©s amikor megĂĄllt, hogy segĂ­tsen, ELÁLLT A SZAVA attĂłl, amit lĂĄtott


A tĂ©l kegyetlenĂŒl csapott le az orszĂĄgra. A vastag hĂłtakarĂł mindent betakart, a szĂ©l sĂŒvĂ­tett az Ă©jszakĂĄban, Ă©s a hƑmĂ©rsĂ©klet olyan mĂ©lyre sĂŒllyedt, hogy az ember lĂ©legzete is azonnal pĂĄrĂĄvĂĄ fagyott a levegƑben.

Kata fĂĄradtan vezette az autĂłjĂĄt az elhagyatott orszĂĄgĂșton, ahol a közvilĂĄgĂ­tĂĄs szinte semmit sem segĂ­tett az Ă©jszakai sötĂ©tsĂ©g ellen. Az ablaktörlƑk serĂ©nyen dolgoztak, de a hĂłesĂ©s annyira sƱrƱ volt, hogy alig lĂĄtott valamit maga elƑtt.

Egyszer csak valami furcsa foltot vett Ă©szre az Ășt mentĂ©n, nem messze az ĂĄrok szĂ©lĂ©tƑl. Ösztönösen rĂĄlĂ©pett a fĂ©kre, az autĂł kissĂ© megcsĂșszott, mielƑtt megĂĄllt. Kata szĂ­ve hevesen vert, ahogy elƑrehajolt, hogy jobban lĂĄsson.

Egy ember fekĂŒdt a hĂłban.

Kata egy pillanatig döbbenten meredt rĂĄ, majd szinte automatikusan cselekedett. Kikapcsolta a biztonsĂĄgi övĂ©t, feltĂ©pte az ajtĂłt, Ă©s azonnal kiugrott a hidegbe. A jeges szĂ©l Ă©lesen csapott az arcĂĄba, de nem törƑdött vele. A csizmĂĄja mĂ©lyen belesĂŒppedt a hĂłba, ahogy odasietett a mozdulatlan alakhoz.

– Uram! – kiĂĄltotta remegƑ hangon, miközben letĂ©rdelt mellĂ©. – JĂłl van?!

Nem kapott vĂĄlaszt. A fĂ©rfi mozdulatlanul fekĂŒdt, teste elkĂ©kĂŒlt a hidegtƑl, az ajkai szinte lilĂĄk voltak. Kata remegƑ kezekkel megĂ©rintette a csuklĂłjĂĄt. Hideg volt, mint a jĂ©g
 De mĂ©g Ă©lt. Épphogy, de lĂ©legzett!

Egy röpke pillanatig habozott, mielƑtt jobban az arcĂĄba nĂ©zett – Ă©s abban a mĂĄsodpercben elĂĄllt a lĂ©legzete.

A fĂ©rfi arca ismerƑs volt. TĂșl ismerƑs.

Mintha a vilĂĄg egy pillanatra megĂĄllt volna körĂŒlötte, a szĂ­ve egyetlen dobbanĂĄsra kihagyott.

Ez nem lehet igaz


Kata ajkai hangtalanul formĂĄltak egy nevet, de a hangja cserben hagyta.

– Levente
 – suttogta vĂ©gĂŒl.

A keze a szĂĄja elĂ© kapott, a szemei megteltek könnyekkel. Nem lehetett tĂ©vedĂ©s. Ez a fĂ©rfi
 az Ƒ bĂĄtyja volt. Az a Levente, aki több mint tĂ­z Ă©ve eltƱnt, Ă©s akirƑl mindenki azt hitte, hogy halott!

Kata teste remegett – nemcsak a hidegtƑl, hanem a sokktĂłl is. Levente
 Az Ƒ bĂĄtyja
 Aki tizenegy Ă©ve nyomtalanul eltƱnt. És most itt fekĂŒdt elƑtte a hĂłban, fĂ©lholtan.

A keze remegett, ahogy megrĂĄzta a vĂĄllĂĄt.

– Levente! Hallasz engem? – kiĂĄltotta kĂ©tsĂ©gbeesetten.

Semmi vĂĄlasz. Csak a gyenge, alig Ă©rezhetƑ lĂ©gzĂ©se bizonyĂ­totta, hogy mĂ©g Ă©letben van.

Hirdetés
[ ]

Kata nem habozott tovĂĄbb. LerĂĄngatta magĂĄrĂłl a kabĂĄtjĂĄt, Ă©s a bĂĄtyja kihƱlt testĂ©re terĂ­tette, majd elƑkapta a telefonjĂĄt Ă©s remegƑ ujjaival azonnal tĂĄrcsĂĄzta a segĂ©lyhĂ­vĂłt.

– Itt egy fĂ©rfi
 a hĂłban
 alig Ă©l
 megfagyott! – hadarta, a pĂĄnik eluralkodott rajta.

– Hölgyem, nyugodjon meg, mondja meg a pontos helyzetĂ©t! – szĂłlt bele a diszpĂ©cser nyugodt, de hatĂĄrozott hangon.

Kata gyorsan elmondta, hol vannak, majd letette a telefont.

Nem hagyhatta, hogy Levente Ă­gy fekĂŒdjön tovĂĄbb. A hĂł egyre sƱrƱbben hullott körĂŒlöttĂŒk, a szĂ©l metszƑn sĂŒvĂ­tett, mintha az idƑjĂĄrĂĄs maga is az Ă©letĂŒk ellen dolgozott volna.

Nem volt könnyƱ, de valahogy sikerĂŒlt LeventĂ©t annyira megmozdĂ­tania, hogy fĂ©l tĂ©rdre emelve tartsa.

– Kitartasz, ugye? – motyogta Kata, mintha a testvĂ©re hallanĂĄ. – Nem hagyhatsz itt megint!

Percek teltek el, amik örökkĂ©valĂłsĂĄgnak tƱntek. VĂ©gĂŒl a tĂĄvolban felhangzottak a szirĂ©nĂĄk. Kata soha Ă©letĂ©ben nem Ă©rzett ekkora megkönnyebbĂŒlĂ©st.

A mentƑsök gyorsan cselekedtek. Egy orvos azonnal letĂ©rdelt Levente mellĂ©, miközben a többiek hordĂĄgyat hoztak.

– SĂșlyos hipotermia – ĂĄllapĂ­totta meg az egyik mentƑs. – De mĂ©g Ă©l.

Kata a könnyeit törölgetve bólintott.

– KĂ©rem, mentsĂ©k meg!

Az orvos megnyugtatóan rånézett.

– Megpróbáljuk.

A mentƑautĂłban Kata Levente keze utĂĄn nyĂșlt, Ă©s erƑsen szorĂ­totta, mintha az Ă©rintĂ©sĂ©vel Ă©letben tarthatnĂĄ. Nem engedhette el.

KĂ©sƑbb, a kĂłrhĂĄzban


LeventĂ©t azonnal az intenzĂ­v osztĂĄlyra vittĂ©k. Kata ĂłrĂĄkon ĂĄt ĂŒlt a folyosĂłn, mozdulatlanul, a hideg mĂ©g mindig ĂĄtjĂĄrta a testĂ©t.

Hirdetés

VĂ©gĂŒl egy orvos jött ki hozzĂĄ.

– Meg fog Ă©lni? – kĂ©rdezte Kata azonnal, a szĂ­ve a torkĂĄban dobogott.

A doktor bĂłlintott.

– Igen, bĂĄr sĂșlyos hipotermiĂĄja volt, Ă©s mĂ©g idƑ kell a teljes felĂ©pĂŒlĂ©shez. De szerencsĂ©je volt, hogy idƑben rĂĄtalĂĄlt.

Kata megkönnyebbĂŒlve sĂłhajtott fel, majd a könnyeit letörölve megkĂ©rdezte:

– Mikor láthatom?

– Most is bemehet, de lehet, hogy mĂ©g nincs magĂĄnĂĄl.

Kata azonnal bement.

A kĂłrteremben a testvĂ©re ott fekĂŒdt az ĂĄgyon, infĂșziĂłra kötve, arcĂĄn sĂĄpadt ĂĄrnyalat ĂŒlt. De lĂ©legzett. Élt.

Kata leĂŒlt mellĂ©, Ă©s Ăłvatosan megĂ©rintette a kezĂ©t.

Percek teltek el némån, majd våratlanul Levente szempillåi megrebbentek. Lassan, nehézkesen kinyitotta a szemét.

Kata Ă©rezte, hogy a torkĂĄban gombĂłc nƑ.

Levente ĂŒres tekintettel nĂ©zett rĂĄ.

– Ki
 vagy te? – suttogta halkan.

Kata szĂ­ve megszakadt.

– A hĂșgod vagyok
 Kata.

Levente tekintete zavartan siklott végig rajta, majd elfordította a fejét az ablak felé.

HosszĂș csend telepedett a szobĂĄra, mielƑtt vĂ©gre megszĂłlalt:

– Valahol voltam
 ahová nem akarok visszamenni.

Kata remegƑ lĂ©legzettel hallgatta.

– Mi törtĂ©nt veled, Levente? MiĂ©rt tƱntĂ©l el?

A fĂ©rfi egy hosszĂș pillanatig csendben maradt, mintha fontolĂłra vennĂ©, mit mondhat el.

VĂ©gĂŒl lehunyta a szemĂ©t, Ă©s alig hallhatĂłan suttogta:

– Az igazsĂĄg
 sokkal rosszabb annĂĄl, mint amit el tudsz kĂ©pzelni.

(VĂ©ge
 vagy inkĂĄbb csak a kezdet?)

Hirdetés
MegosztĂĄs a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés