Néhány döntés, amelyeket az életünk legsötétebb pillanataiban hozunk, örökre meghatározhatja a sorsunkat. Ez történt Fekete Rékával, aki évekkel ezelőtt a kétségbeesés szélén hagyta el újszülött gyermekét egy repülőn, hogy jobb életet biztosítson neki. Amikor az élete végre sínre került, elhatározta, hogy megkeresi a fiát, de a találkozás nem úgy alakult, ahogy remélte.
Rékát a szigorú és domináns apja, Fekete Dénes nevelte, miután az édesanyját fiatal korában elveszítette. Dénes textilipari nagyvállalkozóként mindent megadott Rékának: luxust, oktatást, kényelmet – mindent, kivéve a szabadságot. Amikor Réka 16 évesen bejelentette, hogy terhes, apja haragja határtalan volt.
„Terhes vagy?! Megőrültél, Réka! Azonnal megszabadulsz attól a gyerektől!” – ordította Dénes, amikor megtudta a hírt.
Réka azonban hajthatatlan volt: „Nem, apa! Ez az én döntésem, és megtartom a babát.”
Apja ultimátumot adott neki: „Ha így döntesz, el kell hagynod a házamat, és ne is gyere vissza, amíg el nem helyezed a gyereket egy árvaházban!” Réka könnyeivel küszködve fogta a bőröndjét, és elhagyta otthonát, remélve, hogy a gyermek édesapja, Gergely Péter támogatni fogja.
Amikor Réka megérkezett Péterhez, a fiú ridegen elutasította: „Nem vagyok kész apa lenni. Szabadulj meg attól a gyerektől, vagy felejts el engem!” Péter rideg szavai összetörték Rékát, aki ekkor már tudta, hogy teljesen magára maradt. Az utcákon bolyongva vajúdni kezdett. Egy arra járó asszony, Katona Edit, és a sofőrje segítették kórházba, ahol Réka világra hozta fiát, akinek a Márk nevet adta.
Edit szánakozva hallgatta végig Réka történetét. „Én is hibát követtem el, amikor a lányomat fiatalon kitagadtam, és ezt azóta is bánom” – mondta Edit, miközben felajánlotta Rékának, hogy jegyet vásárol neki egy másik városba, hogy új életet kezdhessen.
Pár nappal később Réka felszállt egy business osztályú járatra, de a félelem, hogy nem tud megfelelő életet biztosítani gyermekének, elhatalmasodott rajta. A repülőút végén, mielőtt leszállt volna, fájó szívvel hagyta hátra a fiát a repülőn, egy rövid levéllel:„Kérlek, szeressétek és neveljétek fel őt. Az általam választott neve: Fekete Márk.”
A fiúra egy stewardess, Kovács Linda talált rá, aki a férjével végül örökbe fogadta.
13 évvel később Réka végre stabil munkát talált és képes volt eltartani magát, de a szívét továbbra is marcangolta a bűntudat. Hosszú keresés után, a rendőrség segítségével megtalálta fiát, akit Kovács Márknak hívtak – pontosan úgy, ahogy ő elnevezte.
Amikor azonban találkoztak, Márk dühösen reagált:„Te vagy az anyám? Hol voltál az elmúlt 13 évben? Nem kellesz nekem! Van anyám, aki mindig szeretett!”
Rékát mélyen megérintették ezek a szavak, de nem adta fel. Elmondta, hogy milyen nehézségekkel küzdött, és hogy az elhagyás döntése fájdalmas, de szükséges volt. Linda, Márk örökbefogadó anyja is támogatta Rékát abban, hogy a fiú legalább megértse a helyzetet.
Márk eleinte elutasító volt, de idővel megértette anyja döntését. „Megbocsátok, de soha nem foglak anyának hívni” – mondta. Réka elfogadta ezt, és beleegyezett, hogy hétvégenként találkozhassanak.
Most, tíz évvel később, Márk sikeres adatkutató New Yorkban. Rékával szoros kapcsolatot ápol, és már édesanyának szólítja. Réka élete is fordulatot vett: új párjával, Andrással tervezik közös jövőjüket. Az életük lassan visszatér a rendes kerékvágásba, de a múlt tanulságait mindketten örökké magukkal hordozzák.
Ha tetszett a történet, olvasd el ezt is: „Egy gazdag férfi egyetlen nap alatt öt gyermeket fogadott örökbe!”