Egy kolléganőm megjelent a randimon három gyerekkel, és mindent tönkretett – amikor számonkértem, azt mondta: „Köszönetet mondhatsz nekem”
Az este tökéletesnek ígérkezett: gyertyafényes vacsora, finom bor, és az esély, hogy még közelebb kerüljek valakihez, akit már kezdtem megkedvelni. De amikor a kolléganőm megjelent három gyerekkel a nyomában, az események olyan fordulatot vettek, amire álmomban sem számítottam.
Az este, amit megterveztemA harmadik randi Zsuzsával különleges volt számomra. Egy társkereső applikáción találkoztunk – az adatlapja tökéletes egyensúlyban volt a humor és a vonzó megjelenés között. Két remek randi és egy romantikus séta után úgy éreztem, készen állok arra, hogy komolyabbra fordítsam a dolgot.
Egy hangulatos olasz éttermet választottam, eldugva a város nyüzsgésétől. Tökéletes hely volt a gyertyafényes vacsorához és mély beszélgetésekhez.
Zsuzsa egy sötétkék ruhában érkezett, amely tökéletesen kiemelte az alakját, és mosolya olyan volt, mintha a napfény sugara tört volna elő. Ahogy belépett, azt gondoltam: „Ez valami különleges lesz.”
A váratlan fordulatA pincér épp akkor tette le az asztalra a friss kenyeret, amikor az ajtó hirtelen kinyílt, és egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
– „Szia, Dávid! Nem is tudtam, hogy ma este itt leszel!” – mondta hangosan.
Felemeltem a fejem, és megláttam Esztert, a pénzügyi osztályról. Élénk virágos ruhája nem illett a romantikus hangulathoz, de ez még nem lett volna baj. A probléma az volt, hogy három gyerek kapaszkodott belé – mindegyik hangos, ragadós, és tele energiával.
– „Eszter?” – suttogtam döbbenten.
Eszter már oda is ért az asztalunkhoz, a gyerekeket pedig leültette a szabad székekre.
– „Ma este tele van az étterem, úgyhogy gondoltam, csatlakozunk hozzátok. Nem bánod, ugye?” – kérdezte vidáman, miközben elvett egy kenyérdarabot.
A helyzet romlikZsuzsa zavarodott pillantása ide-oda cikázott közöttünk.
– „Barátod?” – kérdezte óvatosan.
– „Kolléga” – válaszoltam, kényszeredett mosollyal.
– „Eszter, mit csinálsz itt? Ez egy randi!” – suttogtam dühösen.
– „Ugyan már, Dávid” – válaszolta Eszter könnyedén, és kezét a karomra helyezte. Azonnal elhúzódtam. – „Te ígérted, hogy ma este vigyázol a gyerekekre, és itt vagy… vele?” – mutatott Zsuzsára olyan hangsúllyal, mintha ő lenne a hívatlan vendég.
Zsuzsa szemei tágra nyíltak, és dühös, hitetlenkedő hangon szólalt meg: – „Elnézést, de mi folyik itt?”
Eszter vállat vont, miközben a gyerekek a kenyérkosarat fosztogatták. – „Nem akartam tönkretenni az estét, de jobb, ha tudod, milyen emberrel van dolgod. Dávid hetek óta vezet engem – és a gyerekeimet – az orránál fogva.”
A randi végeZsuzsa szúrós pillantást vetett rám, majd dühösen felkapta a táskáját.
– „Ez valami abszurd helyzet. Ti ketten nyilvánvalóan nem oldottátok meg a dolgot. Sok szerencsét hozzá!” – kiáltotta, és sarkon fordult.
Fel akartam állni, hogy utána menjek, de Eszter legkisebb gyermeke, egy kétéves kislány, a lábam köré csimpaszkodott. Az étterem elcsendesült, és minden szem ránk szegeződött.
A nagy leleplezés– „Eszter, ezt miért csináltad? Tönkretetted az estét!” – sziszegtem dühösen.
Eszter azonban nyugodtan előhúzta a telefonját, és egy képet mutatott nekem.
– „Ismerős?” – kérdezte.
A képen Zsuzsa volt, de a körülmények… teljesen mások voltak.
– „Ez egy rendőrségi fotó” – magyarázta Eszter. – „Tegnap este a bátyám, aki rendőr, megmutatta nekem. Zsuzsa egy szélhámos, aki férfiakat csal ki a pénzükből.”
Az este tanulságaA düh lassan alábbhagyott bennem, helyét átvette a döbbenet. Eszter megmentett egy hatalmas hibától, de a módszereit nem tudtam megbocsátani.
Végül Eszter gyerekei megtörték a csendet: – „Kaphatunk pizzát?”
Fáradtan elmosolyodtam. – „Legyen pizza. És Eszter, te is megérdemled a desszertet.”
Két évvel később Eszterrel boldog párkapcsolatban élünk. A gyerekei az én gyerekeim is lettek, és minden nap hálát adok, hogy az az este így alakult.
És igen, minden alkalommal Eszter emlékeztet: – „Látod? Mondtam, hogy köszönetet mondhatsz nekem!”