Egy igaz történet, a szeretet ünnepe előtt pár héttel. Minden szava igaz, sajnos ilyen a mai Magyarország:

Egy igaz történet, a szeretet ünnepe előtt pár héttel. Minden szava igaz, sajnos ilyen a mai Magyarország:  "A közelmúltban egy olyan településrészen jártam, ahol többségében a társadalom számkivetettjei élnek. Aki már járt olyan településen ahol a nyomor az úr, azoknak nem kell bemutatnom, milyen körülményekkel találkoztam. Barátaim ételt osztottak, töltött káposztát. Rengetegen álltak a sorban, várták türelmesen, hogy kis ételhordójukba annyi adag kerüljön, ahány tagú a család. Jómagam közben a gyerekekkel játszottam, beszélgettem. Sok mindenről, többek között a családról, saját kis világukról. Egy nyolc év körüli kisfiútól megkérdeztem, szereti e a töltött káposztát. Felcsillanó szemmel mondta, igen, nagyon. Hozzátette, tejföllel szereti, mert úgy még finomabb.  Arra a kérdésemre, hogy van e otthon tejföl,-nem meglepő módon-azt válaszolta, sajnos nincs. Szeméből eltűnt a csillogás, szája elgörbült. Nézett csak maga elé. Nem tudom, mi játszódott le pár pillanat alatt buksi fejecskéjében. Válasza viszont mellbevágó volt. "Tudja bácsi, mikor esszük majd a káposztát, akkor hozzáképzelem a tejfölt is.", mondta, nagy komolyan. Ebben a válaszban benne volt napjaink Magyarországának minden keserve, tönkretett élete. A kilátástalanság, a nyomor, és vágy egy jobb, tisztább, emberi életre. Talán a mai nyolc éveseknek még lehet esélyük arra, hogy többre jussanak mint szüleik. Ezért talán mégsem hiába való, hogy ezt a kis írást bátorkodtam közreadni." Merd megosztani,ha úgy érzed érdemes eljuttatni sok emberhez!