Egy idős házaspár 53 év házasság után elválik – évekkel később a férfi meglátja az exfeleségét egy fiatalabb férfival egy kávézóban… és az igazság mindent megváltoztat
Írta: Kárpáti Eszter2024. szeptember 29., 16:32
István éppen a boltból sétált hazafelé, amikor egy megdöbbentő jelenet megállásra késztette. Az exfelesége, Katalin, egy jóval fiatalabb férfival andalgott az utcán, kéz a kézben.
A férfi arcát azonnal elöntötte a düh.
"Máris van valakije? Alig pár hete váltunk el!" – gondolta.
A pár egy kávézó felé vette az irányt, István pedig, minden józan eszét félretéve, dühösen utánuk indult. Ahogy belépett az ajtón, azonnal megfagyott benne a vér.
Katalin és az idegen összemosolyogtak, miközben egymás kezét fogták az asztal felett.
"Nem hiszem el!" – fortyogott István. – "Még csak most váltunk el, és máris más férfival enyeleg?!"
Tovább nem bírta türtőztetni magát.
Odacsörtetett az asztalukhoz és az öklével az asztalra csapott.
– „Mi a fenét művelsz, Katalin?!” – kiáltotta, mindenki szeme láttára.
A kávézóban hirtelen minden beszélgetés elhalt, az emberek döbbenten néztek fel.
– „Hát ez szép! A 72 éves exfeleségem talált magának egy fiatal szeretőt, alig pár héttel azután, hogy kidobott engem?! Bravó! És mondd csak, mióta vagytok együtt?”
Katalin arca vörös lett a szégyentől, a férfi mellette pedig lassan felállt.
A következő mondat azonban mindenkit sokkolt.
– „Anya… ő az apám?” – kérdezte a fiatalember.
István ledermedt.
– „Mit mondtál?!” – kérdezte remegő hangon.
Ekkor Katalin mély levegőt vett és tudta, hogy nincs többé hová menekülnie az igazság elől.
– „István, kérlek, ülj le… Mindkettőtöknek el kell mondanom valamit.”
A férfi még mindig kővé dermedve állt, de leült. Katalin összeszedte magát, és visszarepült az emlékeiben az időben, több mint 54 évvel ezelőttre…
1968 szeptembere – egy tiltott szerelem kezdete
Az őszi levegő hűvös volt, ahogy a 17 éves Katalin és a barátnői titokban kiszöktek otthonról, hogy bejussanak a helyi kocsmába.
– „Biztos vagy benne, hogy apád nem vett észre?” – kérdezte az egyik barátnője. – „Nem akarom, hogy a buli vasárnapi prédikációvá váljon!”
Katalin apja, Béla, a helyi templom tiszteletese volt, kemény és szigorú szabályokat szabott meg a lánya életében.
Nem maradhatott ki este, nem ihatott alkoholt, és szigorúan tilos volt fiúkkal találkoznia.
De Katalin más életre vágyott.
Nem akart a vallás és a szabályok rabja lenni, ezért minden bátorságát összeszedve kiszökött, és a barátnőivel együtt belépett a füstös, zsúfolt kocsmába.
A háttérben rock and roll szólt, miközben Katalin a bárpulthoz lépett.
– „Hallottam, hogy Dániel is itt lesz ma este!” – jegyezte meg a barátnője.
– „Ne is említsd a nevét!” – vágta rá Katalin. – „Vége van köztünk mindennek.”
Azon az estén azonban valaki egészen más vonzotta magára a figyelmét.
Egy jóképű, 21 éves férfi lépett oda hozzá, magabiztos mosollyal az arcán.
– „Szia, szépség! A nevem István. Meghívhatlak egy italra?”
Katalin érezte, hogy a szíve hevesebben kezd verni. A férfi magával ragadó volt, a szemeiben valami veszélyes, mégis ellenállhatatlan vonzerő csillogott.
– „Örömmel elfogadom.” – mosolygott rá csábosan.
**Egyetlen éjszaka, ami mindent
Egyetlen éjszaka, ami mindent megváltoztatott
Katalin és István az este során úgy beszélgettek, mintha évek óta ismernék egymást.
Nevettek, táncoltak, és az idő észrevétlenül elrepült.
– „Új vagyok a városban” – mesélte István, miközben Katalint magához húzta a táncparketten. – „Üzleti ügyben jöttem, de egyelőre senkit sem ismerek.”
– „Akkor talán körbe kellene vezetnem téged” – mondta a lány pajkosan, de közben az órára pillantott. – „Viszont késő van…”
István arca elkomorult, és Katalin szinte érezte a csalódottságát. Nem akarta, hogy véget érjen az este.
És ekkor egy döntést hozott, amely megváltoztatta az egész életét.
– „Tudod mit?” – sóhajtott. – „Menjünk el egy kicsit autókázni.”
A várost átszelő éjszakai autózás varázslatos volt.
Nevettek, viccelődtek, megosztották egymással az álmaikat és a vágyaikat.
Aztán István megcsókolta.
És attól az egyetlen csóktól minden ellenállás elolvadt Katalin szívében.
Az éjszaka végén, az autó hátsó ülésén, a szenvedély elragadta őket.
Aztán vége lett.
István visszavitte Katalint a háza elé, és búcsút intett neki az éjszakában.
Katalin még sokáig nézte az eltűnő autó fényszóróit, a szíve egyszerre dobogott vadul és fájdalmasan.
Nem tudta, hogy soha többé nem fogja látni Istvánt.
A döbbenetes igazság
Három héttel később…
Katalin egyre gyakrabban érezte hányinger gyötri, és állandóan fáradtnak érezte magát.
Egy reggel, amikor éppen a fürdőszobában volt, a mostohaanyja, Rózsa, kopogtatás nélkül belépett.
– „Katalin! Hallottam, hogy sírsz. Mi történt?”
A lány pánikba esett.
– „Semmi, csak… rosszul vagyok.”
De Rózsa nem hitt neki.
– „Miért fogod a hasad, ha csak fejfájásod van?” – kérdezte hideg, gyanakvó hangon.
Katalin el akart szaladni, de Rózsa megragadta a csuklóját.
– „Ki az apja?” – szegezte neki a kérdést.
A lány könnyekben tört ki.
És elmondott mindent.
HirdetésA döntés, amely mindent megpecsételt
Rózsa fel-alá járkált a szobában, majd hirtelen megállt.
– „Holnap este elmegyek apáddal vacsorázni.” – mondta hidegen. – „Te pedig visszahódítod Dánielt.”
– „Micsoda?” – Katalin hitetlenkedve nézett rá.
– „Mindenki azt hiszi, hogy még mindig együtt vagytok. Újra együtt kell lennetek, és úgy kell tenni, mintha a gyerek az övé lenne. Ez az egyetlen kiút.”
Katalin döbbenten állt.
De tudta, hogy ha az apja megtudja az igazságot, akkor kidobja otthonról.
A hazugság
Katalin visszament Dánielhez, és eljátszotta, hogy még mindig szereti.
Dániel elérzékenyült, és az este végén újra együtt töltötték az éjszakát.
Két hét múlva bejelentették az eljegyzésüket.
Az apja megnyugodott, Dániel pedig boldogan fogadta a hírt, hogy apa lesz.
Mindenki megkönnyebbült.
Kivéve Katalint.
Ő tudta, hogy hazugságban él.
A lebukás
A szülés napja…
Dániel könnyek között fogta kezében a kisbabát, és megígérte, hogy örökké vigyáz rá.
De amikor másnap a kórházba egy orvos lépett be, minden megváltozott.
– „Dániel úr, szeretnék beszélni önnel.”
Az orvos elvitte Dánielt az irodájába, és amikor visszatért, az arca vörös volt a dühtől.
– „HAZUDTÁL NEKEM, KATALIN!” – ordította. – „EZ A GYEREK NEM AZ ENYÉM!”
Mindenki megdöbbent.
Katalin elsápadt.
És amikor Dániel dühösen kiviharzott a szobából, tudta, hogy vége mindennek.
Az örök titok
A családja kitagadta.
Az apja soha többé nem akart beszélni vele.
A kisbabát pedig örökbe kellett adnia.
Ez volt az egyik legfájdalmasabb pillanat az életében.
Vissza a jelenbe…
István döbbenten hallgatta Katalin vallomását.
– „Ez nem lehet igaz…” – suttogta. – „Azt mondod… ő a fiam?”
A fiatal férfi – Simon – előrehajolt.
– „Igen, apa.” – mondta csendesen.
István szeme megtelt könnyekkel.
– „Miért nem mondtad el nekem, Katalin?”
– „Meg akartam” – mondta a nő sírva. – „De mire visszamentem az árvaházba, már örökbe fogadták.”
István a fia szemébe nézett, és először 53 év alatt megtalálta azt, akit soha nem is keresett.
– „Nos, Simon…” – mondta végül. – „Jobb későn, mint soha. Ideje bepótolnunk az elveszett éveket.”
Simon elmosolyodott, és amikor István végül megölelte a fiát, minden sérelem a múlt ködébe veszett.
