BemutatkozĂĄs

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rå, minden benne van, ami szem-szåjnak ingere.
Kedves böngĂ©szƑ a napi fĂĄradalmaktĂłl meg tud nĂĄlunk pihenni, kikapcsolĂłdni, feltöltƑdni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet talålsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzånk.

RĂłlunk:
Mindenegyben blog indulási idƑpontja: 2012. március
Jelenleg kĂ©t adminja van a blognak: egy fiĂș Ă©s egy lĂĄny.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
đŸ˜Č Egy idƑs bĂĄcsi egyedĂŒl ĂŒlt a parkban, elveszve
 Mindenki elsietett mellette. De Lilla megĂĄllt. MĂĄsnap olyasmit talĂĄlt az asztalĂĄn, amitƑl szĂł szerint leesett az ĂĄlla!

KƑvĂĄri Lilla Ă©pp egy fontos ĂŒzleti tĂĄrgyalĂĄsrĂłl tartott vissza az irodĂĄjĂĄba. Az idƑ szorĂ­tott, Ă­gy a belvĂĄrosi parkon vĂĄgott keresztĂŒl, hogy nĂ©hĂĄny percet nyerjen. A nap ugyan ragyogott, de a folyĂł felƑl Ă©rkezƑ szĂ©l hidegen hasĂ­tott ĂĄt a kabĂĄtjĂĄn, Ă©s egĂ©szen a csontjĂĄig hatolt. ÖsszĂ©bb hĂșzta magĂĄn a gallĂ©rt, Ă©s sietett tovĂĄbb.

Az emberek nĂ©mĂĄn siettek egymĂĄs mellett. Senki nem figyelt a mĂĄsikra. Lilla sem. A fejĂ©ben mĂĄr a következƑ prezentĂĄciĂł jĂĄrt, Ă©s azon aggĂłdott, hogy el ne kĂ©ssen a vezetƑsĂ©gi megbeszĂ©lĂ©srƑl. De ekkor megakadt a szeme valamin.

A park szĂ©lĂ©n, egy fĂ©lreesƑ padon egy idƑs fĂ©rfi ĂŒlt. JĂłl öltözött volt, botra tĂĄmaszkodott, Ă©s maga elĂ© meredt. Volt valami a tartĂĄsĂĄban, a tekintetĂ©ben, ami miatt Lilla ösztönösen lelassĂ­tott.

— Kisasszony, meg tudná mondani, mennyi az idƑ? — szólította meg Ƒt halkan a bácsi.

— DĂ©lutĂĄn fĂ©l kettƑ — vĂĄlaszolta Lilla, rĂĄpillantva az ĂłrĂĄjĂĄra.

A fĂ©rfi bĂłlintott, de tovĂĄbbra is a tĂĄvolba meredt. Lilla mĂĄr majdnem tovĂĄbbindult, amikor Ă©szrevette: az öreg szemeiben zavartsĂĄg tĂŒkrözƑdött.

— Minden rendben van? Elveszett? Segíthetek valamiben?

A båcsi hålåsan nézett fel rå.

— Azt hiszem, eltĂ©vedtem — mondta halkan. — SĂ©tĂĄlni indultam, de most mĂĄr nem tudom, merre van az otthonom...

Lilla leĂŒlt mellĂ©. A fontos meeting, a cĂ©ges hatĂĄridƑk, a prezentĂĄciĂł mind hĂĄttĂ©rbe szorultak.

— Hogy hĂ­vjĂĄk? — kĂ©rdezte kedvesen.

— Varga IstvĂĄn vagyok — felelte egy kis tĂ©tovĂĄzĂĄs utĂĄn.

— Meg tudnĂĄ mondani a lakcĂ­mĂ©t? Esetleg valamelyik hozzĂĄtartozĂł telefonszĂĄmĂĄt?

A bĂĄcsi gondolkodott, homlokĂĄt rĂĄncolta, majd lassan lediktĂĄlt egy cĂ­met Ă©s telefonszĂĄmot. Lilla azonnal elƑvette a mobiljĂĄt, Ă©s tĂĄrcsĂĄzott.

— HallĂł? — hallatszott a vonal tĂșloldalĂĄrĂłl egy fĂ©rfihang.

— JĂł napot, KƑvĂĄri Lilla vagyok. A PetƑfi parkban vagyok Varga IstvĂĄn Ășrral, Ășgy tƱnik, eltĂ©vedt. SzĂŒksĂ©ge lenne egy kis segĂ­tsĂ©gre.

— Apu?! — hallatszott a megkönnyebbĂŒlĂ©s a vonalban. — Köszönöm, hogy vele van! Rögtön indulok. KĂ©rem, maradjon vele, amĂ­g odaĂ©rek!

MiutĂĄn letette, Lilla visszaĂŒlt a bĂĄcsi mellĂ©. IstvĂĄn bĂĄcsi remegett a hidegtƑl. Lilla gondolkodĂĄs nĂ©lkĂŒl levette a kabĂĄtjĂĄt, Ă©s a fĂ©rfi vĂĄllĂĄra terĂ­tette.

— Dehogy kell ezt
 Maga is megfázik! — tiltakozott zavartan.

— Nem baj, bĂ­rni fogom — felelte mosolyogva, miközben mĂĄr Ă©rezte, hogy ĂĄthƱlt a keze.

Elkezdtek beszĂ©lgetni. IstvĂĄn bĂĄcsi mesĂ©lt a fiĂĄrĂłl, aki ĂĄllandĂłan dolgozik, az unokĂĄirĂłl, akiket ritkĂĄn lĂĄt, Ă©s arrĂłl, mennyire szereti a reggeli sĂ©tĂĄkat. Lilla figyelmesen hallgatta, nĂ©ha bĂłlintott, nĂ©ha kĂ©rdezett. Az idƑ pedig csak telt


HĂșsz perc mĂșlva egy fekete SUV gördĂŒlt be a park mellĂ©. Egy jĂłl öltözött, negyvenes fĂ©rfi szĂĄllt ki, Ă©s gyors lĂ©ptekkel sietett a padhoz.

— Apu! HĂĄnyszor mondtam mĂĄr, hogy ne indulj el egyedĂŒl! — korholta aggĂłdva.

— Azt hittem, menni fog
 — vĂĄlaszolta IstvĂĄn bĂĄcsi kissĂ© lesĂŒtött szemmel.

A férfi segített apjånak felållni, majd Lilla felé fordult.

— Nem tudom elĂ©ggĂ© megköszönni, amit tett. Nem is akarom elkĂ©pzelni, mi törtĂ©nhetett volna nĂ©lkĂŒle. MegkĂ©rdezhetem, hogy hĂ­vjĂĄk?

— KƑvĂĄri Lilla — mondta a lĂĄny, Ă©s visszavette a kabĂĄtjĂĄt.

— Köszönöm, Lilla. A nevem KovĂĄcs TamĂĄs. MegĂ­gĂ©rem, apĂĄm többĂ© nem lesz felĂŒgyelet nĂ©lkĂŒl. És hadd vigyĂŒk el önt is. LegalĂĄbb egy kĂĄvĂ©ra, vagy hazĂĄig.

Lilla udvariasan elutasĂ­totta. Elköszönt, Ă©s tovĂĄbbindult az irodĂĄja felĂ©. A tĂĄrgyalĂĄs mĂĄr rĂ©g elkezdƑdött, de valahogy senkit nem Ă©rdekelt, hogy kĂ©sett — Ƒt pedig kĂŒlönösen nem.

Az egĂ©sz nap mintha ködbe burkolĂłzott volna. A gondolatai mĂĄshol jĂĄrtak. KĂ©sƑbb, amikor visszatĂ©rt az asztalĂĄhoz, egy fehĂ©r borĂ­tĂ©k vĂĄrta. NĂ©v nĂ©lkĂŒl, de precĂ­zen cĂ­mezve. Benne egy kĂĄrtya Ă©s egy meghĂ­vĂĄs: idƑpont, cĂ­m, pecsĂ©t
 Ă©s a feladĂł: KovĂĄcs Holding.

Lilla ismerte a nevet. Az orszĂĄg egyik legnagyobb ingatlanfejlesztƑ cĂ©ge. De mĂ©gis
 miĂ©rt Ƒ? MiĂ©rt kĂŒldenĂ©nek neki meghĂ­vĂłt?

A kĂ­vĂĄncsisĂĄg legyƑzte az ĂłvatossĂĄgot. EbĂ©didƑben elindult a megadott cĂ­mre.

Egy impozĂĄns ĂŒveg-beton toronyhĂĄz elƑtt talĂĄlta magĂĄt. Felment a legfelsƑ emeletre. Egy hatalmas, elegĂĄns irodĂĄban ismerƑs arc fogadta: KovĂĄcs TamĂĄs.

— MeglepƑdött, igaz? — kĂ©rdezte, miközben hellyel kĂ­nĂĄlta.

— Az enyhe kifejezĂ©s — vĂĄlaszolta Lilla.

— Tudja, kevesen ĂĄllnak meg egy ismeretlen ember mellett az utcĂĄn. Maga mĂ©gis megtette. EzĂ©rt vagyunk most itt.

EzutĂĄn ĂĄtnyĂșjtott neki egy dossziĂ©t.

— ÁtnĂ©ztem az ön szakmai mĂșltjĂĄt. ElismerĂ©sre mĂ©ltĂł. És az emberi oldala mĂ©g ennĂ©l is kĂŒlönlegesebb. SzeretnĂ©m, ha nĂĄlunk dolgozna. Dupla fizetĂ©s, szolgĂĄlati lakĂĄs, fejlƑdĂ©si lehetƑsĂ©gek.

Lilla csak nĂ©zte a dokumentumokat, meglepƑdve, megilletƑdve.

Ez mind csak azért
 mert megållt egy padnål?

Vagy mert végre valaki észrevett egy olyan embert, akit måsok mår rég nem låttak meg?

👉 A törtĂ©net folytatĂĄsa kommentben!
Olvasd el, hogyan fordult Lilla sorsa egyik napról a másikra!👇👇
Mindenegyben Blog - 2025. ĂĄprilis 13. (vasĂĄrnap), 15:55

đŸ˜Č Egy idƑs bĂĄcsi egyedĂŒl ĂŒlt a parkban, elveszve
 Mindenki elsietett mellette. De Lilla megĂĄllt. MĂĄsnap olyasmit talĂĄlt az asztalĂĄn, amitƑl szĂł szerint leesett az ĂĄlla! KƑvĂĄri Lilla Ă©pp egy fontos ĂŒzleti tĂĄrgyalĂĄsrĂłl tartott vissza az irodĂĄjĂĄba. Az idƑ szorĂ­tott, Ă­gy a belvĂĄrosi parkon vĂĄgott keresztĂŒl, hogy nĂ©hĂĄny percet nyerjen. A nap ugyan ragyogott, de a folyĂł felƑl Ă©rkezƑ szĂ©l hidegen hasĂ­tott ĂĄt a kabĂĄtjĂĄn, Ă©s egĂ©szen a csontjĂĄig hatolt. ÖsszĂ©bb hĂșzta magĂĄn a gallĂ©rt, Ă©s sietett tovĂĄbb. Az emberek nĂ©mĂĄn siettek egymĂĄs mellett. Senki nem figyelt a mĂĄsikra. Lilla sem. A fejĂ©ben mĂĄr a következƑ prezentĂĄciĂł jĂĄrt, Ă©s azon aggĂłdott, hogy el ne kĂ©ssen a vezetƑsĂ©gi megbeszĂ©lĂ©srƑl. De ekkor megakadt a szeme valamin. A park szĂ©lĂ©n, egy fĂ©lreesƑ padon egy idƑs fĂ©rfi ĂŒlt. JĂłl öltözött volt, botra tĂĄmaszkodott, Ă©s maga elĂ© meredt. Volt valami a tartĂĄsĂĄban, a tekintetĂ©ben, ami miatt Lilla ösztönösen lelassĂ­tott. — Kisasszony, meg tudnĂĄ mondani, mennyi az idƑ? — szĂłlĂ­totta meg Ƒt halkan a bĂĄcsi. — DĂ©lutĂĄn fĂ©l kettƑ — vĂĄlaszolta Lilla, rĂĄpillantva az ĂłrĂĄjĂĄra. A fĂ©rfi bĂłlintott, de tovĂĄbbra is a tĂĄvolba meredt. Lilla mĂĄr majdnem tovĂĄbbindult, amikor Ă©szrevette: az öreg szemeiben zavartsĂĄg tĂŒkrözƑdött. — Minden rendben van? Elveszett? SegĂ­thetek valamiben? A bĂĄcsi hĂĄlĂĄsan nĂ©zett fel rĂĄ. — Azt hiszem, eltĂ©vedtem — mondta halkan. — SĂ©tĂĄlni indultam, de most mĂĄr nem tudom, merre van az otthonom... Lilla leĂŒlt mellĂ©. A fontos meeting, a cĂ©ges hatĂĄridƑk, a prezentĂĄciĂł mind hĂĄttĂ©rbe szorultak. — Hogy hĂ­vjĂĄk? — kĂ©rdezte kedvesen. — Varga IstvĂĄn vagyok — felelte egy kis tĂ©tovĂĄzĂĄs utĂĄn. — Meg tudnĂĄ mondani a lakcĂ­mĂ©t? Esetleg valamelyik hozzĂĄtartozĂł telefonszĂĄmĂĄt? A bĂĄcsi gondolkodott, homlokĂĄt rĂĄncolta, majd lassan lediktĂĄlt egy cĂ­met Ă©s telefonszĂĄmot. Lilla azonnal elƑvette a mobiljĂĄt, Ă©s tĂĄrcsĂĄzott. — HallĂł? — hallatszott a vonal tĂșloldalĂĄrĂłl egy fĂ©rfihang. — JĂł napot, KƑvĂĄri Lilla vagyok. A PetƑfi parkban vagyok Varga IstvĂĄn Ășrral, Ășgy tƱnik, eltĂ©vedt. SzĂŒksĂ©ge lenne egy kis segĂ­tsĂ©gre. — Apu?! — hallatszott a megkönnyebbĂŒlĂ©s a vonalban. — Köszönöm, hogy vele van! Rögtön indulok. KĂ©rem, maradjon vele, amĂ­g odaĂ©rek! MiutĂĄn letette, Lilla visszaĂŒlt a bĂĄcsi mellĂ©. IstvĂĄn bĂĄcsi remegett a hidegtƑl. Lilla gondolkodĂĄs nĂ©lkĂŒl levette a kabĂĄtjĂĄt, Ă©s a fĂ©rfi vĂĄllĂĄra terĂ­tette. — Dehogy kell ezt
 Maga is megfĂĄzik! — tiltakozott zavartan. — Nem baj, bĂ­rni fogom — felelte mosolyogva, miközben mĂĄr Ă©rezte, hogy ĂĄthƱlt a keze. Elkezdtek beszĂ©lgetni. IstvĂĄn bĂĄcsi mesĂ©lt a fiĂĄrĂłl, aki ĂĄllandĂłan dolgozik, az unokĂĄirĂłl, akiket ritkĂĄn lĂĄt, Ă©s arrĂłl, mennyire szereti a reggeli sĂ©tĂĄkat. Lilla figyelmesen hallgatta, nĂ©ha bĂłlintott, nĂ©ha kĂ©rdezett. Az idƑ pedig csak telt
 HĂșsz perc mĂșlva egy fekete SUV gördĂŒlt be a park mellĂ©. Egy jĂłl öltözött, negyvenes fĂ©rfi szĂĄllt ki, Ă©s gyors lĂ©ptekkel sietett a padhoz. — Apu! HĂĄnyszor mondtam mĂĄr, hogy ne indulj el egyedĂŒl! — korholta aggĂłdva. — Azt hittem, menni fog
 — vĂĄlaszolta IstvĂĄn bĂĄcsi kissĂ© lesĂŒtött szemmel. A fĂ©rfi segĂ­tett apjĂĄnak felĂĄllni, majd Lilla felĂ© fordult. — Nem tudom elĂ©ggĂ© megköszönni, amit tett. Nem is akarom elkĂ©pzelni, mi törtĂ©nhetett volna nĂ©lkĂŒle. MegkĂ©rdezhetem, hogy hĂ­vjĂĄk? — KƑvĂĄri Lilla — mondta a lĂĄny, Ă©s visszavette a kabĂĄtjĂĄt. — Köszönöm, Lilla. A nevem KovĂĄcs TamĂĄs. MegĂ­gĂ©rem, apĂĄm többĂ© nem lesz felĂŒgyelet nĂ©lkĂŒl. És hadd vigyĂŒk el önt is. LegalĂĄbb egy kĂĄvĂ©ra, vagy hazĂĄig. Lilla udvariasan elutasĂ­totta. Elköszönt, Ă©s tovĂĄbbindult az irodĂĄja felĂ©. A tĂĄrgyalĂĄs mĂĄr rĂ©g elkezdƑdött, de valahogy senkit nem Ă©rdekelt, hogy kĂ©sett — Ƒt pedig kĂŒlönösen nem. Az egĂ©sz nap mintha ködbe burkolĂłzott volna. A gondolatai mĂĄshol jĂĄrtak. KĂ©sƑbb, amikor visszatĂ©rt az asztalĂĄhoz, egy fehĂ©r borĂ­tĂ©k vĂĄrta. NĂ©v nĂ©lkĂŒl, de precĂ­zen cĂ­mezve. Benne egy kĂĄrtya Ă©s egy meghĂ­vĂĄs: idƑpont, cĂ­m, pecsĂ©t
 Ă©s a feladĂł: KovĂĄcs Holding. Lilla ismerte a nevet. Az orszĂĄg egyik legnagyobb ingatlanfejlesztƑ cĂ©ge. De mĂ©gis
 miĂ©rt Ƒ? MiĂ©rt kĂŒldenĂ©nek neki meghĂ­vĂłt? A kĂ­vĂĄncsisĂĄg legyƑzte az ĂłvatossĂĄgot. EbĂ©didƑben elindult a megadott cĂ­mre. Egy impozĂĄns ĂŒveg-beton toronyhĂĄz elƑtt talĂĄlta magĂĄt. Felment a legfelsƑ emeletre. Egy hatalmas, elegĂĄns irodĂĄban ismerƑs arc fogadta: KovĂĄcs TamĂĄs. — MeglepƑdött, igaz? — kĂ©rdezte, miközben hellyel kĂ­nĂĄlta. — Az enyhe kifejezĂ©s — vĂĄlaszolta Lilla. — Tudja, kevesen ĂĄllnak meg egy ismeretlen ember mellett az utcĂĄn. Maga mĂ©gis megtette. EzĂ©rt vagyunk most itt. EzutĂĄn ĂĄtnyĂșjtott neki egy dossziĂ©t. — ÁtnĂ©ztem az ön szakmai mĂșltjĂĄt. ElismerĂ©sre mĂ©ltĂł. És az emberi oldala mĂ©g ennĂ©l is kĂŒlönlegesebb. SzeretnĂ©m, ha nĂĄlunk dolgozna. Dupla fizetĂ©s, szolgĂĄlati lakĂĄs, fejlƑdĂ©si lehetƑsĂ©gek. Lilla csak nĂ©zte a dokumentumokat, meglepƑdve, megilletƑdve. Ez mind csak azĂ©rt
 mert megĂĄllt egy padnĂĄl? Vagy mert vĂ©gre valaki Ă©szrevett egy olyan embert, akit mĂĄsok mĂĄr rĂ©g nem lĂĄttak meg? 👉 A törtĂ©net folytatĂĄsa kommentben! Olvasd el, hogyan fordult Lilla sorsa egyik naprĂłl a mĂĄsikra!👇👇

Hirdetés
Hirdetés
2025 ĂĄpr 13

Lilla Ă©ppen egy fontos tĂĄrgyalĂĄsrĂłl tartott vissza az irodĂĄba. Mivel idƑszƱkĂ©ben volt, a vĂĄrosi parkon keresztĂŒl vĂĄgott ĂĄt, remĂ©lve, hogy Ă­gy nyer pĂĄr percet. A kora tavaszi napfĂ©ny beragyogta a sĂ©tĂĄnyokat, de a folyĂł felƑl fĂșjĂł szĂ©l metszƑ hidege mĂ©g ĂĄtjĂĄrta a kabĂĄtjĂĄt is. ÖsszĂ©bb hĂșzta magĂĄn a szövetkabĂĄtot, Ă©s sietƑsre fogta a lĂ©pteit.

Az emberek nĂ©mĂĄn siettek egymĂĄs mellett, ahogy ilyenkor lenni szokott – mindenki a sajĂĄt gondolataiba merĂŒlve. Lilla sem volt kivĂ©tel: a fejĂ©ben mĂĄr a következƑ prezentĂĄciĂł kĂ©pei pörögtek, Ă©s azon jĂĄrt az agya, vajon idƑben odaĂ©r-e a megbeszĂ©lĂ©sre.

Ám ahogy elhaladt a park egyik mellĂ©kösvĂ©nye mellett, a tekintete megakadt egy padon ĂŒlƑ fĂ©rfin. IdƑs volt, elegĂĄns, botra tĂĄmaszkodva ĂŒlt, Ă©s lĂĄtszĂłlag csak a tĂĄvolba meredt. Valami mĂ©gis arra kĂ©sztette LillĂĄt, hogy lelassĂ­tson.

A férfi észrevette, hogy figyelik, és megszólalt:

— ElnĂ©zĂ©st, kisasszony, meg tudnĂĄ mondani, mennyi az idƑ?

— DĂ©lutĂĄn fĂ©l kettƑ — vĂĄlaszolta Lilla, rĂĄpillantva az ĂłrĂĄjĂĄra.

Az idƑs Ășr bĂłlintott, de nem mozdult, csak tovĂĄbb nĂ©zett maga elĂ©. Lilla mĂĄr Ă©pp Ășjra elindult volna, amikor Ă©szrevette a szemĂ©ben ĂŒlƑ bizonytalansĂĄgot.

— Minden rendben van? Segíthetek valamiben?

A férfi hålåsan nézett fel rå.

— Azt hiszem, eltĂ©vedtem. SĂ©tĂĄlni indultam, de most mĂĄr nem talĂĄlok vissza...

Lilla habozĂĄs nĂ©lkĂŒl leĂŒlt mellĂ© a padra. A tĂĄrgyalĂĄs hirtelen mĂĄr nem tƱnt olyan fontosnak. BarĂĄtsĂĄgosan, de hatĂĄrozottan kĂ©rdezte:

— Hogy hívják, bácsi?

— Varga IstvĂĄn vagyok — felelte az öreg Ășr, kissĂ© elgondolkodva.

— EmlĂ©kszik az otthoni cĂ­mĂ©re vagy valamelyik hozzĂĄtartozĂł telefonszĂĄmĂĄra?

IstvĂĄn bĂĄcsi rĂĄncolta a homlokĂĄt, prĂłbĂĄlt koncentrĂĄlni. AztĂĄn lassan, meg-megakadva, lediktĂĄlt egy cĂ­met Ă©s egy telefonszĂĄmot. Lilla elƑvette a mobiljĂĄt, Ă©s tĂĄrcsĂĄzott.

— HallĂł? — szĂłlt bele egy fĂ©rfihang a vonal tĂșlsĂł vĂ©gĂ©n.

— JĂł napot kĂ­vĂĄnok, Varga IstvĂĄn bĂĄcsival vagyok a PetƑfi parkban, Ășgy tƱnik, egy kicsit eltĂ©vedt — magyarĂĄzta Lilla.

— Az Ă©desapĂĄm?! — hallatszott a megkönnyebbĂŒlt felkiĂĄltĂĄs. — Köszönöm! Rögtön indulok! KĂ©rem, maradjon vele!

Lilla letette a telefont, Ă©s visszaĂŒlt IstvĂĄn bĂĄcsi mellĂ©, aki közben lĂĄthatĂłan egyre jobban fĂĄzott. Lilla egy pillanatig habozott, aztĂĄn levette a kabĂĄtjĂĄt, Ă©s a bĂĄcsi vĂĄllĂĄra terĂ­tette.

— De hát... ezt nem szabad! Megfázik! — tiltakozott zavartan István bácsi.

— Ugyan, semmi bajom — mosolygott Lilla, bár az arca már kezdett kipirosodni a hidegtƑl.

Beszélgetni kezdtek. Istvån båcsi mesélt a fiåról, Tamåsról, aki sokat dolgozik, meg az unokåiról, akik mår messze élnek. Lilla figyelmesen hallgatta, néha bólintott, néha kérdezett, de nem sietett tovåbb.

NegyedĂłra mĂșlva egy fekete terepjĂĄrĂł gördĂŒlt a park mellĂ©. Egy negyvenes, elegĂĄns fĂ©rfi szĂĄllt ki belƑle, gyors lĂ©ptekkel sietett a padhoz.

— Apa! HĂĄt megmondtam, hogy ne menj el egyedĂŒl! — korholta aggĂłdva.

— Azt hittem, mĂ©g bĂ­rom
 — felelte csendesen IstvĂĄn bĂĄcsi.

A férfi megölelte apjåt, aztån Lilla felé fordult:

— Nem tudom elĂ©ggĂ© megköszönni, hogy segĂ­tett. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem talĂĄl rĂĄ... Hogy hĂ­vjĂĄk?

— KƑvĂĄri Lilla vagyok — vĂĄlaszolta egyszerƱen.

— Köszönöm, Lilla. KĂ©rem, hadd vigyĂŒk el önt, legalĂĄbb egy darabon. Ez a legkevesebb, amit tehetĂŒnk.

Lilla udvariasan elhĂĄrĂ­totta az ajĂĄnlatot, Ă©s gyorsan elbĂșcsĂșzott. A tĂĄrgyalĂĄs mĂĄr rĂ©gen elkezdƑdött, de valahogy ez most egyĂĄltalĂĄn nem aggasztotta.

DĂ©lutĂĄn, amikor visszatĂ©rt az irodĂĄba, az asztalĂĄn egy elegĂĄns borĂ­tĂ©k vĂĄrta. Benne egy meghĂ­vĂĄs egy talĂĄlkozĂłra, amit a „KovĂĄcs Holding” nevĂ©ben kĂŒldtek – a cĂ©g, melyrƑl tudta, hogy az orszĂĄg egyik legnagyobb ingatlanfejlesztƑje. A kĂ­vĂĄncsisĂĄga legyƑzte az ĂłvatossĂĄgot, Ă©s mĂĄsnap a megadott idƑpontban ott volt a megadott cĂ­men.

A cĂ©g modern, ĂŒvegfalas szĂ©khĂĄza lenyƱgözƑ volt. Lilla a legfelsƑ emeletre ment, ahol egy tĂĄgas irodĂĄban egy ismerƑs arc vĂĄrta: TamĂĄs, az idƑsebb Ășr fia.

— MeglepƑdött, igaz? — kĂ©rdezte mosolyogva.

— Az enyhe kifejezĂ©s — vĂĄlaszolta Lilla ƑszintĂ©n. — Nem szĂĄmĂ­tottam ilyesmire.

Hirdetés
[ ]

— A tegnapi nap utĂĄn szeretnĂ©m viszonozni, amit tett — mondta TamĂĄs komolyan. — És nem csak apĂĄm miatt. KevĂ©s az olyan ember, aki megĂĄll egy idegen mellett.

ElƑvett egy mappĂĄt, Ă©s Lilla elĂ© tette.

— ÁtnĂ©ztem az ön szakmai hĂĄtterĂ©t is. ElismerĂ©sre mĂ©ltĂł. A KovĂĄcs HoldingnĂĄl lenne helye.

— Ez... egy állásajánlat?

— Igen. KĂ©tszer akkora fizetĂ©s, mint amit most kap, cĂ©ges lakĂĄs, fejlƑdĂ©si lehetƑsĂ©gek. Azonnal kezdhet, ha szeretnĂ©.

Lilla megdöbbenve lapozgatta a szerzƑdĂ©st. Majd felnĂ©zett.

— Ez csak a tegnapi nap miatt?

— Az csak megerƑsĂ­tette, hogy nemcsak szakmailag, hanem emberileg is kivĂ©teles. Ritka kombinĂĄciĂł. ÖrĂŒlnĂ©k, ha a csapatunk tagja lenne.

Lilla kis idƑt kĂ©rt. És egy hĂ©ttel kĂ©sƑbb mĂĄr a KovĂĄcs Holding Ășj munkatĂĄrsa volt.

Lilla egy hĂ©t mĂșlva mĂĄr a KovĂĄcs Holding tĂĄgas, vilĂĄgos irodĂĄjĂĄban dolgozott. Az elsƑ napokban minden Ășj volt: az emberek, a szabĂĄlyok, a hatalmas projektek, amelyekrƑl eddig csak tanulmĂĄnyokat olvasott. De hamar beilleszkedett. Szakmai tudĂĄsĂĄt elismertĂ©k, ötleteit meghallgattĂĄk, sƑt, sokszor alkalmaztĂĄk is. A lĂ©gkör tĂĄmogatĂł volt, a kollĂ©gĂĄk tisztelettel Ă©s kĂ­vĂĄncsisĂĄggal viszonyultak hozzĂĄ.

TamĂĄs, a cĂ©g ĂŒgyvezetƑje, gyakran talĂĄlkozott vele szemĂ©lyesen. Eleinte csak munkĂĄrĂłl beszĂ©ltek – tervek, pĂĄlyĂĄzatok, hatĂĄridƑk. De ahogy teltek a hetek, ezek a megbeszĂ©lĂ©sek egyre inkĂĄbb ĂĄtalakultak.

— Mit olvas mostanĂĄban? — kĂ©rdezte egy alkalommal TamĂĄs egy hosszabb megbeszĂ©lĂ©s vĂ©gĂ©n.

— Egy rĂ©gi kedvencemet, MĂĄrai SĂĄndor naplĂłjĂĄt — vĂĄlaszolta Lilla. — NĂ©ha azt Ă©rzem, mintha a gondolataim helyett Ƒ Ă­rnĂĄ le, amit Ă©n csak Ă©rezni tudok.

TamĂĄs elmosolyodott.

— Nekem apĂĄm mesĂ©lt sokat rĂłla. Minden mondata olyan, mint egy lassan felbontott levĂ©l a mĂșltbĂłl.

Lilla meglepetten nĂ©zett rĂĄ. Ez a TamĂĄs mĂĄs volt, mint az a szigorĂș ĂŒzletember, akinek a sajtĂłban mutattĂĄk. Ɛszinte, figyelmes, Ă©s egyre gyakrabban hozott fel szemĂ©lyes tĂ©mĂĄkat.

— Milyen volt a gyerekkora? — kĂ©rdezte egy mĂĄsik alkalommal.

— Csendes. Sok olvasĂĄssal. KevĂ©s barĂĄttal. InkĂĄbb figyeltem, mint beszĂ©ltem.

— Az is nagy Ă©rtĂ©k. KevĂ©s figyelmes ember van ma — felelte TamĂĄs, Ă©s hosszasan rĂĄnĂ©zett.

Lilla érezte, hogy a kapcsolatuk våltozik. Nem egyik napról a måsikra, nem låtvånyosan, hanem lassan, finoman, mint amikor két hang ugyanarra a hangnemre talål.

Egy tavaszi estén Tamås vacsoråra hívta.

— Nem ĂŒzleti vacsora — szögezte le elƑre. — Csak
 szeretnĂ©m jobban megismerni.

Lilla habozott, de vĂ©gĂŒl igent mondott. Az Ă©tterem nem volt fĂ©nyƱzƑ, de annĂĄl meghittebb. A vacsora alatt sokat nevettek, beszĂ©lgettek mĂșltrĂłl, tervekrƑl, csalĂĄdrĂłl.

— KĂ©pzeld, apĂĄm emlĂ©kszik rĂĄd — mondta TamĂĄs. — Mindig azt mondja: „Az a lĂĄny mentette meg a napomat. És nemcsak az enyĂ©met.”

— Ɛ is megmaradt bennem — felelte Lilla elĂ©rzĂ©kenyĂŒlve. — RitkĂĄn talĂĄlkozik az ember olyan tekintettel, amiben ennyi tisztasĂĄg Ă©s elveszettsĂ©g van egyszerre.

TamĂĄs lassan bĂłlintott. AztĂĄn, egy hirtelen ötlettƑl vezĂ©relve, megkĂ©rdezte:

— EljönnĂ©l hozzĂĄnk a hĂ©tvĂ©gĂ©n? A vidĂ©ki hĂĄzba. ApĂĄm is ott lesz. Szeretne Ășjra lĂĄtni.

Lilla kicsit meghökkent, de vĂ©gĂŒl mosolyogva bĂłlintott.

— Szívesen.

A hĂĄz a Duna-parton ĂĄllt, egy gyĂŒmölcsös szĂ©lĂ©n. FehĂ©rre meszelt falak, szĂ©les tornĂĄc, illatos orgonabokrok. BelĂ©pve melegsĂ©g Ă©s otthonossĂĄg ĂĄradt a falakbĂłl.

Varga IstvĂĄn bĂĄcsi a verandĂĄn ĂŒlt egy kötött mellĂ©nyben, kezĂ©ben teĂĄscsĂ©sze.

— Lilla kisasszony! — kiĂĄltott fel, amikor meglĂĄtta. — HĂĄt ez csodĂĄlatos! Megint egyĂŒtt!

— Öröm lĂĄtni, milyen jĂłl van — felelte Lilla, Ă©s megölelte az idƑs urat.

Hirdetés

Aznap este sokat beszĂ©lgettek. TeĂĄzĂĄs, nevetĂ©s, rĂ©gi törtĂ©netek. IstvĂĄn bĂĄcsi csillogĂł szemmel hallgatta Lilla ötleteit, terveit, Ă©s idƑnkĂ©nt csak annyit mondott:

— Én mindig mondtam, hogy a jó emberek egymásra találnak.

TamĂĄs nem szĂłlt sokat, csak nĂ©zte Ƒket, Ă©s idƑnkĂ©nt elmosolyodott.

— Tudod — mondta Lillának, amikor kettesben maradtak —, ha aznap nem találkozol apámmal
 talán sosem ismerlek meg igazán.

— És akkor lehet, hogy most is egy irodĂĄban ĂŒlnĂ©k, egy mĂĄsik vĂĄrosban, Ă©s sietnĂ©k tovĂĄbb anĂ©lkĂŒl, hogy bĂĄrkit is Ă©szrevennĂ©k — felelte halkan Lilla.

Ekkor mår tudtåk, hogy amit éreznek, több mint tisztelet vagy baråtsåg.

A következƑ hĂłnapokban Lilla Ă©s TamĂĄs kapcsolata egyre mĂ©lyebbĂ© vĂĄlt. Amit eleinte pusztĂĄn figyelmessĂ©gnek vagy munkahelyi összhangnak gondoltak, lassan, szavak nĂ©lkĂŒl is Ă©rzĂ©kelhetƑ kötƑdĂ©ssĂ© alakult.

— Nem tudom, mikor törtĂ©nt — mondta egyszer Lilla a verandĂĄn ĂŒlve, a kertet nĂ©zve —, de mĂĄr nem tudom elkĂ©pzelni a napjaimat nĂ©lkĂŒletek.

— Ugyanez van velem — felelte TamĂĄs. — Sosem gondoltam volna, hogy az apĂĄm tĂ©ved el, Ă©n pedig... rĂĄd talĂĄlok.

HĂ©tvĂ©gente gyakran jĂĄrtak le a vidĂ©ki hĂĄzba. Lilla idƑvel elkezdte berendezni a vendĂ©gszobĂĄt, kialakĂ­tott egy kis dolgozĂłsarkot, ahol munkaidƑn kĂ­vĂŒl is alkothatott. EstĂ©nkĂ©nt egyĂŒtt fƑztek, kertĂ©szkedtek, vagy csak hĂĄrmasban ĂŒldögĂ©ltek a verandĂĄn: TamĂĄs, Lilla Ă©s IstvĂĄn bĂĄcsi.

— Tudod, Lilla — mondta egy ilyen este az idƑs fĂ©rfi —, amiĂłta te belĂ©ptĂ©l ebbe a csalĂĄdba, mintha a szĂ­vem Ășjra fiatal lenne. MĂĄr nem Ă©rzem magam tehernek.

— Maga sosem volt az — válaszolta Lilla szelíden.

— De Ă©n nĂ©ha Ășgy Ă©reztem. FƑleg, amikor TamĂĄs mindig rohant, Ă©s Ă©n csak zavartam
 De te
 te nem rohantĂĄl el mellettem.

Lilla meghatódott, de nem vålaszolt. Csak megszorította a båcsi kezét.

Ɛsszel TamĂĄs egy meglepetĂ©ssel kĂ©szĂŒlt. Egy kis padot ĂĄllĂ­ttatott fel a PetƑfi parkban — azon a helyen, ahol Lilla Ă©s IstvĂĄn bĂĄcsi elƑször talĂĄlkoztak. A hĂĄttĂĄmlĂĄra egy kis rĂ©ztĂĄbla kerĂŒlt:

„Egy pad, ahol egy idegen leĂŒlt egy idegen mellĂ© – Ă©s csalĂĄd lett belƑle.”

Lilla könnyekkel a szemében olvasta el a feliratot.

— Ez gyönyörƱ  — suttogta.

— Ahogy te is — mondta TamĂĄs. — És azt szeretnĂ©m, hogy ez a pad egyszer az unokĂĄink kedvenc helye legyen.

— Mit mondtĂĄl? — kĂ©rdezte Lilla, a szemĂ©be nĂ©zve.

TamĂĄs elƑvett egy aprĂł gyƱrƱsdobozt a zsebĂ©bƑl, Ă©s letĂ©rdelt.

— Lilla, elvennĂ©l felesĂ©gĂŒl?

— Igen — vĂĄlaszolta, mĂ©g mielƑtt a doboz kinyĂ­lt volna.

A kis eskĂŒvƑt a vidĂ©ki hĂĄz kertjĂ©ben tartottĂĄk. A napfĂ©ny vĂ©gigkĂ­sĂ©rte az esemĂ©nyt, a barĂĄtok Ă©s csalĂĄdtagok pedig boldogan ĂŒnnepeltek. IstvĂĄn bĂĄcsi ott ĂŒlt az elsƑ sorban, elegĂĄns öltönyben, bĂŒszke mosollyal.

— Megmondtam, hogy ez a lĂĄny vĂĄltozĂĄst hoz — mondta az egyik unokĂĄnak. — Ɛ nem csak Lilla. Ɛ a vĂĄlasz volt egy imĂĄra, amit mĂ©g kimondani se mertem.

Az eskĂŒvƑ utĂĄn Lilla ĂĄtköltözött TamĂĄs hĂĄzĂĄba. Ɛ alakĂ­thatta ki a közös otthonukat, minden rĂ©szlet az Ƒ Ă­zlĂ©sĂ©t tĂŒkrözte. A kertet sajĂĄt kezƱleg tervezte meg: rĂłzsĂĄk, liliomok, levendulabokrok. És minden este, amikor öntözött, a hĂĄzban halk zongoraszĂł szĂłlt — TamĂĄs kezdett el Ășjra jĂĄtszani, sok Ă©v utĂĄn.

A dolgozĂłszobĂĄban egy könyvtĂĄrat is kialakĂ­tottak, tele Lilla kedvenc klasszikusaival. TamĂĄs mindent megtett, hogy a felesĂ©ge inspirĂĄciĂłt Ă©s bĂ©kĂ©t talĂĄljon ebben az Ășj Ă©letben.

— Most mĂĄr tĂ©nyleg otthon vagyok — mondta Lilla egy este, amikor egyĂŒtt ĂŒltek a kandallĂł elƑtt.

— És Ă©n is — vĂĄlaszolta TamĂĄs.

A cĂ©gnĂ©l is hamar megĂ©reztĂ©k a vĂĄltozĂĄst. Lilla ötletei sorra sikert arattak, de ami igazĂĄn kĂŒlönlegessĂ© tette, az az embersĂ©ge volt. Mindenkihez volt egy jĂł szava, odafigyelt a kollĂ©gĂĄkra, segĂ­tett a gyakornokoknak.

— Nem is emlĂ©kszem, mikor volt utoljĂĄra ennyire jĂł lĂ©gkör — mondta az egyik osztĂĄlyvezetƑ.

— Lilla hatása — válaszolta Tamás mosolyogva.

Egy Ă©vvel kĂ©sƑbb IstvĂĄn bĂĄcsi egĂ©szsĂ©ge kezdett gyengĂŒlni. A csalĂĄd minden pillanatot igyekezett vele tölteni. Lilla minden reggel leĂŒlt mellĂ© a kertben, Ă©s egy csĂ©sze teĂĄval hallgatta a bĂĄcsi rĂ©gi törtĂ©neteit.

— Tudod, Lilla, ha akkor nem ĂĄllsz meg
 lehet, hogy csak egy eltƱnt idƑs ember lettem volna a hĂ­rekben. De te megĂĄlltĂĄl. Nem nĂ©ztĂ©l fĂ©lre.

— Sosem bĂĄnom, hogy elkĂ©stem azon a tĂĄrgyalĂĄson — mondta Lilla mosolyogva. — Az volt Ă©letem legjobb döntĂ©se.

IstvĂĄn bĂĄcsi bĂ©kĂ©ben tĂĄvozott, szeretƑ csalĂĄdja körĂ©ben, egy olyan vilĂĄgban, ahol mĂĄr nem volt magĂĄnyos. A pad a parkban ma is ott ĂĄll, Ă©s sokan leĂŒlnek rĂĄ – bĂĄr nem tudjĂĄk, hogy ott kezdƑdött egy olyan törtĂ©net, amely mindent megvĂĄltoztatott.

Lilla gyakran sétål arra. Megåll a padnål, végigsimítja a tåblåt, és halkan suttog valamit:

— Köszönöm, hogy ott voltĂĄl, IstvĂĄn bĂĄcsi. Köszönöm, hogy Ă©szrevetettem magam benned.

És ahogy ott ĂĄll, a szĂ©l meglengeti a kabĂĄtjĂĄt, az orgonabokrok illata beborĂ­tja, Ă©s Ƒ tudja: minden akkor kezdƑdött, amikor nem ment el mellette.

Hirdetés
MegosztĂĄs a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés