Egy hete kirabolták az otthonom – Ma a munkanélküli fiam sportautót vett magának
Egy héttel azután, hogy Katalin életmegtakarítását ellopták, döbbenten látta, hogy a fia, Márk, egy vadonatúj sportautóval érkezik haza. A fiú azt állítja, hogy az autót egy új munkának köszönheti, de Katalin kételkedik benne. Ahogy a gyanúja erősödik, egy forró hangulatú vita bontakozik ki, amely Katalint arra készteti, hogy kiderítse, honnan származik fia hirtelen jött gazdagsága.
Húsz év telt el azóta, hogy a férjem elhagyott minket. Húsz év szűkre szabott vacsorákból, éjszakai műszakokból, és azokból a hetekről, amikor a fizetésnap számított az egyetlen reménysugárnak. Egész életemet egyensúlyozva töltöttem, mint egy kötéltáncos, aki bármelyik pillanatban lezuhanhat.
De volt egy dolog, ami miatt mindig kitartottam: Márk, a huszonöt éves fiam. Ő volt a fény az életemben, a kreatív, álmodozó gyerek, aki miatt megérte küzdeni. Csakhogy volt egy nagy probléma. Márk még mindig nem találta meg az útját az életben.
A gyanú árnyékában
Márk nem dolgozott, és nem volt bevétele. Az életét az alkotás töltötte ki, de az nem fedezte a számlákat – márpedig abból bőven akadt. A helyzet még rosszabbra fordult, amikor valaki betört az otthonomba, és elvitte az összes megtakarításomat, amit egy zárdobozban tartottam.
„Anya, bízz bennem – megtalálom, ki volt az. Minden rendbe fog jönni,” mondta Márk aznap este, mikor a rablás történt. De túl nyugodtan beszélt. Nem tudtam eldönteni, hogy csak próbál megnyugtatni, vagy valami többet titkol előlem.
Egy hét telt el, és akkor jött az a nap, amikor minden megváltozott. A sarki boltból tartottam hazafelé, amikor megláttam egy vadonatúj, vörös sportautót a környékünkön parkolni. Túl drágának tűnt, és egyáltalán nem illett a környezetbe. Ahogy közelebb mentem, megláttam, ki ül benne: Márk.
Vádak és tagadások
Hazafelé rohanva azon gondolkodtam, hogyan lehetséges ez. Amikor beléptem a házba, Márk éppen a konyhapultnak támaszkodott, és a sportautó kulcsait pörgette az ujjai között.
„Honnan van az az autó?” – követeltem, hogy válaszoljon.
„Nyugi, anya, ez nem nagy ügy. Új munkát kaptam,” mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
„Munkát?” – gúnyosan nevettem. „Te? Hiszen sosem volt még igazi állásod.”
Márk szeme megvillant. „Nem lopok, ha erre gondolsz.”
De nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy valami nincs rendben. „Tudni akarom, honnan van rá pénzed. Nem veheted csak úgy meg ezt az autót!”
Az igazság nyomában
HirdetésA vita végén Márk kiviharzott a házból, és becsapta maga mögött az ajtót. Nem akartam hinni, hogy a saját fiam lehetett a tolvaj, de a kételyek nem hagytak nyugodni. Követtem őt, amikor elhajtott az autójával.
A város egyik elegáns szalonja előtt állt meg. Figyeltem, ahogy egy idősebb nő kilépett az ajtón, majd megölelte és megcsókolta Márkot. Az egész jelenet döbbenetbe ejtett.
„Ki lehet ez a nő? És mit keres Márk vele?” – gondoltam magamban.
A gazdagság ára
A nő egy hatalmas házba vitte Márkot, ahol minden a luxusról árulkodott. Már nem bírtam tovább, kiszálltam az autóból, és dörömböltem az ajtón. Márk arca elfehéredett, amikor meglátott.
„Anya, mit keresel itt?”
„Mit keresek itt? Inkább te mondd meg, mi folyik itt, Márk!” – kiabáltam.
A nő, akit Lydia-nak hívtak, higgadtan mutatkozott be, mint Márk barátnője. De az egész helyzet furcsasága nem hagyott nyugodni.
A teljes kép
Márk később otthon részletesen elmagyarázta, hogy Lydia volt az, aki segített neki, hogy végre komolyan vegyék a művészetét. A nő bemutatta őt a megfelelő embereknek, akik segítettek megszervezni az első kiállítását. Az autó és az új életstílusa nem bűnös pénzből származott – hanem a tehetségéből.
Két nappal később ott álltam Márk kiállításának megnyitóján, ahol büszkén hallgattam, ahogy megköszöni az anyjának, hogy mindig támogatta. És akkor, a közönség előtt, a sportautó kulcsait nekem nyújtotta.
„Ez a tiéd, anya. Megérdemled. Köszönöm, hogy mindig hittél bennem.”
A könnyeimmel küszködve vettem át a kulcsokat. Évek kemény munkája és küzdelme után végre megnyugodhattam: minden rendben lesz.
