Egy férfi vallomása: “Már meg akartam szabadulni a feleségemtől, ám egy másik nő olyasmi vágott az arcomba, hogy köpni-nyelni nem tudtam”
Az alábbi vallomást az interneten találtuk, és összefoglaljuk nektek a lényegét:
“Már közel egy évtizede házasok voltunk, de már nem úgy működtek a dolgok, mint régen! Bár a feleségem egy szépséges és intelligens hölgy, sajnos már egyre kevésbé ad magára, és már kevésbé találom őt érdekesnek, mint korábban. Sajnos a kapcsolatunkat is alaposan megtépázta a mindennapos rutin.
Mivel nincsen gyerekünk, nem annyira bonyolult dolog elválni, és már azt tervezgettem, hogy megszabadulok a feleségemtől, mert úgy éreztem, hogy csak visszahúz, pedig még ott van előttem az élet!
Ekkor keltette fel a figyelmemet az egyik kolléganőm, aki pár évvel fiatalabb nálam, és néhány éve elvált: gyönyörű nő, aki ad magára, és szikrázó humorral bír! Egy nap úgy döntöttem, meghívom őt, hogy vacsorázzon velem. Egy ideig csak nézett rám, aztán kibukott belőle a válasz:
Nem tehetem, és nem is akarom megtenni! Bár vonzónak talállak, életünk legnagyobb hibáját követném el ezzel a vacsorával. Elhiszem, hogy a feleségeddel ellaposodott a kapcsolatotok, és most úgy látod, hogy én jobb vagyok nála. Viszont engem is meg fogsz unni pár év múlva, és hogyha most elhagyod a feleséged, ez az ördögi kör mindenkivel ugyanígy folytatódik majd.
Ki az aki, főz rád, vasalja a ruháidat, vagy takarít otthon? Aki támogat mindenben, és meghallgatja a butaságaidat, aki minden tud rólad, és aki éveken át kitartott melletted? Ezt csak azért mondom, mert én is ugyanilyen helyzetben voltam pár éve, a férjem otthagyott a négy éves kisfiammal, egy fiatalabb és érdekesebbnek tűnő nőért. Ha az a nő is elmondta volna neki ugyanezeket, most nem tartanék itt…
Hirdetés Mélyen elgondolkoztattak ezek a szavak, és rettenetesen elszégyelltem magam… Napokig agyaltam rajta, és rájöttem, hogy teljesen igaz, amit elmondott!
Könnyen lehet, hogy vannak szebb, és akár intelligensebb nők is, mint a feleségem, de számomra ő a tökéletes nő! Lehet, hogy már nem ad annyit magára, mint korábban, de be kell vallanom, hogy én sem! Azóta változtattam, próbálok jobban odafigyelni rá, és a kapcsolatunk is sokkal szorosabbra fűződött: nagyon jól kijövünk, és igyekszünk minden percünket együtt tölteni. A társunk nem egy rongy, akit csak úgy eldobhatunk – örülök, hogy ezt megtanította nekem az élet!”
Neked mi a véleményed? Egyetértesz? Akkor ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is elolvashassák!
