Tamás, egy gazdag és jószívű férfi, meghallotta, hogy kutyája, Rudi, a távolból ugat. Amikor utánajárt, megdöbbentő látvány fogadta: Rudi egy elhagyott csecsemő mellett ült. Ez a találkozás mindent megváltoztatott Tamás életében.
Tamást mindenki úgy ismerte a városban, mint a jószívű és segítőkész embert, aki mindig mosolygott, még akkor is, ha az élete nem volt tökéletes. Három hónappal korábban derült ki, hogy a felesége, Éva, megcsalta őt a legjobb barátjával. A válás gyorsan lezajlott, Éva pedig az új partnerével egy másik államba költözött.
Tamás mélyen megsérült, de nem engedte, hogy a történtek megkeményítsék a szívét. Bár továbbra is kedves volt másokkal, mindenki tudta, hogy magányosan éli az életét.
Hogy enyhítse a magányát, Tamás befogadott egy kutyát, akit Rudinak nevezett el. – Legalább te nem fogsz elárulni, igaz, Rudi? – mondta mosolyogva, amikor hazahozta. Rudi hamarosan a legjobb barátja lett, és Tamás mindennapjainak vidám társává vált.
Egy nap Tamás kiengedte Rudyt a kertbe, hogy szaladgáljon, míg ő egy filmet nézett a tévében. Mikor észrevette, hogy a kutya nem tért vissza, kiment megkeresni. A távolból meghallotta Rudi ugatását, és azonnal a hang irányába indult.
Amikor odaért, megdöbbent. A kutya egy fűben fekvő csecsemő mellett ült. A kicsi egy kosárban feküdt, és hangosan sírt, miközben Rudi szomorúan nyalogatta az arcát, mintha meg akarná nyugtatni.
– Szegény kisgyerek – mondta Tamás, miközben körbenézett. Nem talált semmit, ami a gyerekhez tartozott volna, csak egy cetlit a kosárban. Sóhajtva olvasta el a sorokat:
„Ne keresse a szüleit. Mostantól öné ez a gyermek. Vigyázzon rá.”
Tamás azonnal a közeli boltba sietett, hogy tápszert és pelenkákat vásároljon. Otthon megetette a gyermeket, tisztába tette, majd értesítette a rendőrséget.
– Ez a szegény kisbaba teljesen egyedül volt az utcán, csak a ruhája volt rajta. Nem találtam senkit a közelben, ezért hazahoztam – magyarázta a rendőröknek.
A rendőrség megígérte, hogy ellenőrzi a környék térfigyelő kameráit, és megpróbálják azonosítani a szülőket. Egyelőre azonban nevelőszülőket kellett találniuk a gyermek számára.
Tamás nem habozott. – Lehetnék én a gyámja? – kérdezte. – Otthonról irányítom az üzleteimet, így gond nélkül gondoskodhatok róla.
A rendőrök néhány adatot és igazoló dokumentumot kértek tőle, majd engedélyezték, hogy a kislány nála maradjon.
Tamás hónapokig gondoskodott róla, és amikor kiderült, hogy a szülőket nem lehet megtalálni, a gyermeket hivatalosan örökbefogadásra bocsátották. Tamás azonnal benyújtotta az örökbefogadási kérelmet. A kislányt Emesének nevezte el, édesanyja emlékére, aki egyedül nevelte őt is.
Tamás úgy szerette Emesét, mintha a saját lánya lett volna. Mindent megadott neki, amire csak szüksége volt, és ennél is többet. Emese számára pedig Tamás volt az igazi hős. Állandóan apja közelében akart lenni, és együtt élvezték az élet minden pillanatát – közös étkezések, séták a parkban, és végtelen játékok az árkád játékteremben.
Amikor Emese hét éves lett, az iskolában sok szülő és tanár megjegyezte, mennyire hasonlítanak egymásra. Tamás mindig csak mosolygott, amikor valaki a hasonlóságukat emlegette.
Egy nap, mikor Emese az udvaron játszott Rudival, elesett, és a fejét megütötte a kövezeten. Tamás azonnal fertőtlenítette a sebet, és ekkor vett észre valami különlegeset.
– Nézd csak, kicsim! Ugyanilyen anyajegyem van – mondta döbbenten.
Emese mosolyogva így válaszolt: – Apa, mi mindig is össze voltunk kötve.
Tamást nem hagyta nyugodni a gondolat, ezért elvégeztetett egy DNS-tesztet. Amikor három héttel később megérkezett az eredmény, alig hitt a szemének: Emese 99,9%-ban az ő gyermeke volt.
A felismerés sokkolta. Tudta, hogy mindig hűséges volt, így csak egyetlen magyarázat maradt: az exfelesége, Éva, titkolta el, hogy gyermeket várt.
Hirdetésamás kezébe temette az arcát, miközben megpróbálta feldolgozni a DNS-teszt eredményét. Nem hagyhatta ennyiben a dolgot, ezért felhívta Évát. A telefon kicsöngött, és Éva hideg, távolságtartó hangon szólt bele.
– Mit akarsz, Tamás? – kérdezte unottan.
– Miért nem mondtad el, hogy van egy lányunk? – kérdezte Tamás dühösen.
Éva szünetet tartott, majd hidegen így válaszolt:– Nem akartam felnevelni a gyerekedet, és nem akartalak többé látni. Ezért hagytam őt az utcán. Tudtam, hogy te úgyis megtalálod. Most pedig ne keress többet – azzal letette a telefont.
Tamás percekig mozdulatlanul ült. Nem tudta elhinni, hogy valaki ennyire közömbös lehet a saját gyermeke iránt. Könnyei végigcsordultak az arcán, de nem a harag vagy a csalódottság miatt. Hanem azért, mert mégis úgy érezte, Emese valahogy csodaként került vissza hozzá.
Amikor Emese belépett a szobába, és meglátta az apját sírni, aggódva kérdezte:– Mi a baj, apa?
Tamás mosolyt erőltetett az arcára, és így válaszolt:– Semmi baj, kicsim. Csak nagyon boldog vagyok. Tudod, mit mondtam mindig? Hogy téged az ég küldött hozzám, még akkor is, ha nem vagy a vér szerinti lányom?
Emese bólintott, és határozottan így felelt:– Te vagy az igazi apukám, apa. Ne felejtsd el!
Tamás szeme könnybe lábadt.– Igen, kicsim. Én vagyok az igazi apukád. És tudod mit? Ezek a DNS-eredmények is azt mutatják, hogy te mindig is az enyém voltál. – Átnyújtotta neki a papírt.
Emese elmosolyodott, és átölelte az apját.– Ugye megmondtam, apa? Mi mindig is össze voltunk kötve – mondta büszkén.
Egy új kezdet
Pár évvel később Tamás újra megtalálta a szerelmet. Emese iskolai rendezvényein rendszeresen találkozott az egyik tanárnővel, Rékával, aki figyelmes és kedves nő volt. Eleinte csak baráti beszélgetések voltak köztük, de idővel egyre közelebb kerültek egymáshoz.
Két évvel később Tamás és Réka összeházasodtak, és Emese nagy örömmel fogadta az új anyukáját. Az esküvő után nem sokkal Réka teherbe esett, és megszületett Emese kishúga, Lilla. Emese büszkén vette fel a "nagytestvér" szerepét, és örömmel segített a kisbabával.
A család élete azóta boldogan telt. Tamás úgy döntött, hogy korán nyugdíjba vonul, hogy minél több időt tölthessen a gyermekeivel. Emese minden egyes nap éreztette vele, hogy különleges apa, és hogy a sors rendelte el, hogy egymásra találjanak.
Tanulságok a történetből
Oszd meg ezt a történetet szeretteiddel! Talán ez a megható történet az ő napjukat is szebbé teszi.
