Egy férfi, akit 60 éve örökbe fogadtak, rájön, hogy négy testvére van, akik pont úgy néznek ki, mint ő
Egy 60 éves férfit teljesen megdöbbentett, amikor egy idegen lépett oda hozzá egy étteremben, csalónak nevezte, és rájött, hogy több testvére is van, akikről eddig semmit sem tudott.
Varga Péter egész életében azt hitte, hogy közönséges az arca, mivel gyerekkora óta rengetegen összetévesztették más férfiakkal. Még a felesége, Anna is azt mondta, hogy jóképű, de Péter úgy érezte, hogy túl átlagosnak tartják az emberek.
Egy nap, amikor Péter és Anna egy sikeres üzleti megállapodást ünnepeltek az egyik kedvenc éttermükben, a helyzet váratlan fordulatot vett. Éppen kézen fogta a feleségét és meg akarta csókolni, amikor egy nő lépett oda hozzájuk, és kiabálni kezdett:
„Te azt mondtad, dolgozol ma este?! Vészhelyzeti műtét? Te csaló! Közöttünk vége!” – azzal a nő egy pohár bort loccsantott Péter arcába, majd elsietett.
Péter letörölte a vörösbort a szalvétájával, és értetlenül rázta a fejét: „Sajnálom, Anna, fogalmam sincs, mi történik!” Anna azonban felállt, és követte a nőt ki az étteremből.
„Elnézést,” szólt Anna, amikor utolérte a nőt. „Kérem, elmondaná, mi folyik itt?”
„Ki maga?” kérdezte a nő dühösen. „Az egyik szeretője?”
„Nem,” felelte Anna. „A felesége vagyok.”
„Felesége?! Nem hiszem el! Már megint egy orvos! Dr. Gál Roland! Tudhattam volna!”
„A férjem neve Varga Péter, és nem orvos,” mondta Anna határozottan.
A nő zavartan nézett rájuk. „Ó, Istenem! De hiszen pontosan úgy néz ki, mint Roland! Mintha az ikertestvére lenne!”
Mire a nő elment, Anna megszerezte Dr. Gál Roland telefonszámát.
Anna azt mondta Péternek: „Ez nagyon furcsa. Az a nő azt állítja, hogy Roland pontosan úgy néz ki, mint te, mintha ikrek lennétek. Tudod, te örökbefogadott vagy... lehet, hogy ez az ember tényleg a testvéred.”
Péter izgatott lett. Bár szerető családban nőtt fel, mindig úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből. A gondolat, hogy testvére lehet, megmelengette a szívét.
„Talán csak hasonmások vagyunk,” ellenkezett Péter, de hagyta, hogy Anna meggyőzze, és felhívta Rolandot.
Még aznap találkoztak, és olyan volt, mintha tükörbe néztek volna. Kiderült, hogy mindketten ugyanazon a napon, ugyanabban a kórházban születtek, és mindketten örökbefogadottak voltak.
A két férfi nem tudta abbahagyni a nevetést és a sírást. Roland számára, aki sosem házasodott meg és szülei már nem éltek, Péter megtalálása valóra vált álom volt.
Ezután Roland azt mondta: „Meg tudjuk találni az anyánkat! A kórház, ahol dolgozom, digitalizálta az összes régi iratot. Csak be kell ütnöm a születési dátumunkat!”
A kórházban Roland könnyen megtalálta az adatokat, de amikor meglátta az anyjuk nevét, az arca elsápadt.
„Mi a baj, Roland?” kérdezte Péter. „Megtaláltad?”
„Igen,” suttogta Roland. „Az anyánk neve Kovács Júlia. De, Péter...”
„Ez fantasztikus!” kiáltotta Péter. „Akkor mi a gond?”
„Öten vagyunk...” válaszolta Roland. „ÖTEN!”
Péter és Roland készítettek egy közös szelfit, feltették az Instagramra, és elmesélték a történetüket, arra kérve az embereket, hogy segítsenek megtalálni a testvéreiket. Hamarosan üzenetek áradata érkezett, és nemsokára találkoztak Tamással és Gáborral is.
Mindannyian teljesen egyformák voltak! Anna megjegyezte, hogy amikor együtt látja őket, szinte megszédül a látványtól.
„Anna,” mondta Péter csendesen. „Sosem éreztem magam ennyire boldognak és teljesnek – de még mindig hiányzik valaki közülünk!”
A négy testvér újabb szelfit készített, és ismét felhívták az emberek figyelmét. A történetük országos hírré vált, és nem sokkal később a hiányzó testvér is felbukkant – de nem egyedül érkezett.
Péterék éppen vacsoráztak, amikor megszólalt a csengő. Anna ment ajtót nyitni, és hatalmas mosollyal tért vissza.
„Ki volt az?” kérdezte Péter.
„Tulajdonképpen... te magad,” válaszolta Anna, és félreállt, hogy a négy férfi megláthassa az ötödik testvért.
Az ajtóban állt Dávid, aki pontosan úgy nézett ki, mint a többiek. De nem volt egyedül. Mellette egy idős hölgy állt.
„Ez,” mondta Dávid, „az édesanyánk.”
A nő könnyeivel küszködve bemutatkozott: „Kovács Júlia vagyok, és nagyon sajnálom... Nagyon sajnálom...”
Júlia elmagyarázta, hogy 16 évesen szült ötösikreket, és a saját anyja kényszerítette arra, hogy négy gyermeket örökbe adjon, csak egyet tarthatott meg. Most, közel hatvan évvel később, a család újra együtt volt, és a testvérek végre megtalálták egymást.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A család a legfontosabb dolog a világon. Varga Péter egész életében érezte, hogy valami hiányzik, míg meg nem találta a testvéreit.
- Hihetetlen dolgok történhetnek hétköznapi emberekkel is. Péter sosem hitte volna, hogy ilyesmi vele megtörténhet – míg végül meg nem történt.
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal – talán feldobja a napjukat és inspirálja őket!
