Egy DNS-teszt mindent megváltoztatott – Megtaláltam a testvéremet, aki olyan múltra emlékezett, amit én soha nem éltem át
Egy egyszerű DNS-teszt elég volt ahhoz, hogy fenekestül felforgassa az életemet. Ott ültem a számítógép előtt, és próbáltam feldolgozni az eredményeket. Az agyam azt súgta, hogy valami hiba történt, de a szívem mélyén tudtam, hogy semmi sem lesz már a régi.
A tökéletes élet… vagy mégsem?
A nevem Bence, és egészen néhány nappal ezelőttig azt hittem, hogy tökéletes életet élek. Egyke vagyok, a szüleim mindig mindent megadtak nekem. Szerettek, támogattak, és én is boldog gyerekkort tudhattam magam mögött.
Épp a múlt héten kaptam egy vadonatúj játékkonzolt apámtól, csak úgy, minden ok nélkül.
– Ez minek az apropója? – kérdeztem izgatottan.
Apám csak megvonta a vállát és elmosolyodott.
– Kell nekem indok arra, hogy megajándékozzam a kedvenc fiamat?
– Az egyetlen fiadat, úgy érted! – nevetett anya.
– Pontosan! Ezért is érdemli meg, hogy elkényeztessem! – kuncogott apám, és összeborzolta a hajamat.
Így telt az életünk – hárman, tökéletes harmóniában.Vagy legalábbis ezt hittem…
A DNS-teszt, ami mindent megváltoztatott
A tizennyolcadik születésnapomon kedvet kaptam egy DNS-teszthez. Tudod, azokhoz az online rendelhető vizsgálatokhoz, amik elárulják, hogy „2%-ban viking vagy-e” vagy ilyesmi. Csak kíváncsi voltam, nem gondoltam, hogy ennek bármi jelentősége lehet.
Amikor megérkeztek az eredmények, alig bírtam kivárni, hogy megnézzem.
– Bence, ha így ugrálsz, lyukat ugrasz a padlóba! – szólt rám anyám a konyhából.
– Bocsi, anya! Csak izgatott vagyok a DNS-teszt miatt!
Aztán megérkezett az email.
A szívem hevesen vert, miközben megnyitottam. Fogalmam sem volt, hogy ami ezután következik, örökre megváltoztatja az életemet.
Ott, fekete-fehéren, egy értesítés állt:„Közeli egyezés: testvér – Dániel”
Megdermedtem. Pislogtam, dörzsöltem a szemem, majd újra megnéztem az adatokat.
Ez biztosan hiba! Hiszen egyke vagyok! Mindig is egyke voltam… igaz?
A szembesítés
Aznap este meg akartam tudni az igazságot, ezért megvártam, amíg apám hazaér a munkából. Tudtam, hogy ő az egyetlen, aki válaszokat adhat.
Ahogy belépett az ajtón, még mosolygott, de amikor kimondtam azt a nevet, minden vér kifutott az arcából.
– Apa… tudsz valamit egy Dániel nevű emberről? – kérdeztem halkan.
Apám szeme riadtan kikerekedett, és szinte reflexből körbenézett, mintha ellenőrizni akarná, hogy anyám nincs-e a közelben.
– Hol hallottad ezt a nevet? – kérdezte feszült hangon.
Elmondtam neki a DNS-teszt eredményét. Láttam rajta, hogy pánikba esett.
Lehunyt szemmel vett egy mély levegőt, majd olyan dolgot mondott, amire egyáltalán nem számítottam.
– Figyelj, fiam… erről anyád nem tudhat. – A hangja alig volt több suttogásnál. – Évekkel ezelőtt volt egy… viszonyom. Dániel abból született. Ha anyád megtudná, elhagyna.
Bólintottam, ígéretet tettem, hogy nem mondom el anyának, de valami nem stimmelt. Apám reakciója túl furcsa volt.
A találkozás az ismeretlen testvérrel
Nem tudtam aludni aznap éjjel. Nem hagyott nyugodni a gondolat: mi van, ha apám hazudott?
Végül üzentem Dánielnek, és meglepetésemre fél órán belül válaszolt.
"Bence? Tényleg te vagy az? Nem hiszem el!"
HirdetésÜzenetváltásaink után megbeszéltünk egy találkozót másnap egy kávézóban. Fogalmam sem volt, mire számítsak.
Ahogy beléptem, azonnal megláttam őt.
Mintha a saját tükörképemet néztem volna.
– Bence? – kérdezte izgatottan.
Bólintottam. Látszott rajta, hogy elérzékenyül.
– Te emlékszel a régi házunkra? – kérdezte hirtelen. – A tóra, ami mellette volt? A hintára, amin együtt játszottunk?
– Miről beszélsz? Mi sosem éltünk együtt! – ráncoltam a homlokomat.
Dániel arca elsápadt.
– Bence… te nem tudod, igaz? A ház leégett, amikor kicsik voltunk. A szüleink meghaltak a tűzben.
Lefagytam.
– Ez… ez nem lehet igaz! Apám azt mondta, hogy te egy affér gyereke vagy!
Dániel lehajtotta a fejét.
– Nem, Bence. Mi testvérek vagyunk. Tényleg testvérek. Téged örökbe fogadtak.
Az igazság fájdalmasabb volt, mint hittem
Másnap, amikor a szüleim nem voltak otthon, átkutattam apám irodáját.
Találtam egy régi bírósági ügyiratot egy lakástűzről. Az épület a szüleink tulajdona volt, és kiderült, hogy a rossz vezetékek miatt égett le – ők hibásak voltak, mert nem javították ki időben.
És ott volt az örökbefogadási papírom is.
Nem szeretetből fogadtak örökbe. Hanem hogy eltüntessék a nyomaikat.
A döntésem
Aznap este, amikor apám hazaért, előtte álltam a bizonyítékokkal.
– Mit tettetek velem? – suttogtam.
Láttam a szemében a rémületet, de már nem érdekelt. Összepakoltam a dolgaimat, és elhagytam azt a házat, amit otthonomnak hittem.
Dániel tárt karokkal fogadott.
– Elloptak tőlem. Tőlünk. – mondta keserűen.
És én tudtam, hogy most már csak egymásra számíthatunk.
