Hihetetlen! Anyánk halála után a nővérem teljesen megőrült, és végül egy széfben csak ezt az üzenetet találta… Az édesapánk halála után Helga teljesen elvesztette az önuralmát. Margit néni, az édesanyánk, új végrendeletet írt, amelyben Helga csak 30%-ot örökölt. Az okai világosak voltak: Helga mindig csak akkor tűnt fel, ha pénzre volt szüksége, és soha nem törődött igazán senkivel. A végső csepp az volt, amikor egy telefonbeszélgetés során Helga szinte megátkozta az édesanyánkat: Margit néni: „Az én pénzem, az én döntésem, hogy ki kapja meg.” Helga: „ISTENEM, ALIG VÁROM, HOGY MEGHALJ, ÉS PERELEK A RÉSZEMÉRT!” Amikor ezt meghallottam, elszörnyedtem. Tudtam, hogy Helga önző, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire messzire megy. Ezután naponta hívta anyánkat, követelőzve és üvöltözve, hogy változtassa meg a végrendeletet. Margit néni végül nem bírta tovább, és rövidesen elhunyt. Isten nyugosztalja őt. A temetésen Helga színészi alakítást nyújtott: zokogott, mintha ő lenne a legjobban összetört. De a család jól ismerte az igazi természetét. Alig telt el pár nap, Helga elkezdett zaklatni engem is, pontosan úgy, ahogy anyánkat. Tudtam, hogy nem hagy békén, ezért kitaláltam egy tervet. Egy hónappal később felhívtam. Én: „Eladtam anyu házát. Bár az én nevemen volt, úgy döntöttem, adok neked a bevételből 50%-ot, ha békén hagysz. Rendben?” Helga: „Tökéletes! Egyetértek!” Átadtam neki egy széf elérhetőségét, majd elutaztam. És amikor Helga elment, hogy megkapja a „részesedését”, képzelhetitek a döbbenetét, amikor a széfben csak EZT A BORÍTÉKOT találta! 👇⬇️A teljes történet a kommentek között található.

„HOGY MERÉSZELI?!” – kiabálta Helga a telefonban. Margit néni éppen a nappaliban volt, Júlia pedig a konyhában, de tisztán hallotta az ordítást. Helga nem tudta elfogadni, hogy édesanyjuk a végrendeletben Júliának szándékozott hagyni a vagyon 70%-át, míg neki csak a maradék 30% jutott.

Margit néni azzal indokolta döntését, hogy Júlia éveken át gondoskodott róluk, különösen azután, hogy az édesapjuk meghalt. Ezzel szemben Helga és férje csak akkor keresték őket, ha valamilyen szívességet akartak. Margit néni már fontolgatta, hogy teljesen kizárja Helgát az örökségből, de az idős nő végül úgy döntött, mégis ad neki valamit, mivel Helga a közelmúltban szült ikreket.

„Helga, kérlek, ne üvölts” – szólt bele Margit néni fáradt hangon. Júlia ekkor lépett be a nappaliba, és az idős nő kihangosította a telefont, hogy a lánya is hallhassa a beszélgetést.

„ANYA! Ez felháborító! Az ikreknek szükségük van erre a pénzre! Júliának nincsenek gyerekei, neki nincs szüksége ekkora vagyonra! Te is tudod, hogy igazam van!” – folytatta Helga hisztérikusan.

„Helga, ez az én pénzem, és azt teszek vele, amit jónak látok. Júlia évekig ápolt minket, míg te csak akkor kerestél, ha valamit akartál. Ez a döntésem, és kérlek, fogadd el” – válaszolta Margit néni határozottan.

Helga azonban nem nyugodott le. „REMÉLEM, MEGHALSZ HAMAROSAN, HOGY PERELHESSEK! – kiáltotta, majd letette a telefont. 

Júlia döbbenten nézett anyjára, aki mélyet sóhajtott, és kezébe temette az arcát.

„Anya, ne aggódj, ő csak dühös. Biztosan nem gondolta komolyan” – próbálta vigasztalni Júlia. De mindketten tudták, hogy Helga valóban komolyan gondolta, amit mondott. Júlia szíve elszorult a gondolatra, hogy nővére ennyire önzővé és érzéketlenné vált.

Az elkövetkező hónapokban Helga többször is hívta édesanyjukat, hogy rávegye, változtassa meg a végrendeletet. Ezek a beszélgetések mindig vitába torkolltak, és az idős nő egészségére is hatással voltak. Júlia próbált türelmes maradni, de egyre nehezebb volt elviselni nővére viselkedését.

Amikor Margit néni végül elhunyt, Helga a temetésen szinte színészkedett. Nagy sírással és drámai jelenetekkel próbált úgy tenni, mintha őt érintené legjobban édesanyjuk halála. De a rokonok jól ismerték Helga természetét, és nem hitték el a játékát.

A temetés után Helga szinte azonnal felhívta Júliát, hogy az örökségről beszéljenek. Bár a végrendeletben megkapta a neki járó részt, Helga nem volt elégedett. Újabb és újabb pénzt követelt.

Végül Júlia kitalált egy tervet. Egyik telefonbeszélgetésük során felvetette az ötletet: „Helga, el fogom adni anya házát, mert New Yorkba költözöm. A bevétel 50%-át neked adom, bár a ház teljes egészében az én nevemen van. Ez így korrekt?” – kérdezte Júlia.

Helga szinte el sem akarta hinni, amit hallott. „Ó, Júlia, te vagy a legjobb! Az ikrek nevében is nagyon köszönöm! Ez a pénz sokat fog jelenteni a jövőjük szempontjából!” – áradozott Helga.

A házat gyorsan eladták, és Júlia azt mondta nővérének, hogy a pénzt egy letéti számlára helyezi, amelyhez hamarosan elküldi a hozzáférési adatokat.

„Nagyon köszönöm, Júlia! Te tényleg önzetlen vagy! Hiányozni fogsz New Yorkból!” – mondta Helga mosolyogva, de Júlia már nem bízott nővére szavaiban.

Egy hét múlva Helga megkapta a banki adatokkal kapcsolatos üzenetet, és azonnal elment a bankba, hogy hozzáférjen a pénzhez. Amikor azonban kinyitotta a letéti dobozt, döbbenten látta, hogy csak három egyforintos bankjegy van benne, mellettük egy rövid üzenet: „Ez minden, amit megérdemelsz.”

Helga dühe kitört, és kiabálása betöltötte a bankot. „Ez nem lehet igaz! Júlia, te ezt nem teheted velem!” – üvöltözött, de Júlia már rég blokkolta őt telefonon és minden más csatornán.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

Oszd meg ezt a történetet, hogy másokat is inspiráljon!