Ebédet akart venni a hajléktalannak, mire a biztonsági őr ki akarta vezetni. Ami ezután történt, mindenkit megdöbbentett!

Még a karácsony előtti időszakban történhetett az eset, amelyet az ismeretlen elbeszélő (a történet szempontjából nevezzük őt Károlynak -kitalált név), mesélt el.

Károly leírja, hogy épp a karácsonyi nagy bevásárlást intézte, és már végzett, amikor az autó felé tolta a bevásárlókocsit, és szembejött egy hajléktalan ember. A hajléktalan tüzet kért tőle, Károlynál azonban nem volt öngyújtó, se gyufa, ezért felajánlotta neki, hogy étellel viszont tud neki szolgálni. Gondolta, úgyis karácsony van, meghívja a hajléktalan tenni a bevásárlóközpontba.

A hajléktalanról kiderült, hogy Péternek hívják, és ács volt, de tönkrement az élete, utcára került, és most már iszik is, hogy felejtsen.

Péter nem akarta elfogadni a meghívást, mert félt, hogy kidobják a plázából. Károlynak nagy nehezen sikerült végül meggyőzni őt, hogyha ővele van, nem fogják bántani.

Péternek azonban hamar igaza lett, mivel odalépett hozzájuk a biztonsági őr, és az ilyenkor szokásos kellemetlen hangsúllyal megkérdezte, hogy minden rendben van-e.

Károly erre visszakérdezett, hogy ezt a kérdést vajon minden vásárlónak felteszi-e, mire a biztonsági őr fura modorban azt válaszolta, hogy csak azoknak, akik nem a bevásárlóközpont megszokott közönségéhez tartoznak.

Miután Károly megkérte, hogy hagyja őket békén, hogy nyugodtan rendelhessenek is ehessenek az étteremben, a biztonság őr nagy nehezen elment. Megrendelték az ételt, azonban Károly meglepetésére rögtön becsomagolva adtak át nekik.

Károly meg is kérdezte, hogy miért így kapták az ételt, amikor nem elvitelre kérték.

Erre elmondták neki, hogy nem szeretnék, hogyha hajléktalan az étteremben lenne, mert ez rossz fényt vethetne a gyorsétteremre.

Erre Károly feltette a kérdést a sorban mögötte állóknak, hogy mit szólnának. Mindenki ledöbbent, és úgy tűnt, az emberek egységesen kiállnak mellettük, erre az étterem dolgozói megengedték, hogy helyben fogyasszák el az ételt.

Ahogy Péter ette a levest, Károly észrevette, hogy az emberek nagyon nézik őket, és többieken látta a meghatottság jeleit. Péter már majdnem egy napja nem evett, és látszott, hogy mindennél többre értékeli ezt az egy tál ételt.

Hamarosan odajött hozzájuk egy kedves ember, és átadott egy szatyor gyümölcsöt Péternek, és boldog karácsonyt kívánt.

Egy másik úr 5000 Ft-ot adott át jókívánságai kíséretében, egy édesanya pedig gyermekével ment oda hozzájuk, és vigasztalták az ekkor már könnyekig hatott Pétert. Az anya további 1000 Ft-ot nyújtott át neki.

Péter elmondta, hogy soha ennyi kedvességet nem kapott, mióta három évvel ezelőtt az utcára került. Végül pedig az volt a hab a tortán, amikor egy kedves éttermi dolgozó odajött, és felajánlotta Péternek, hogy délután négy és hat között bármikor bemehet hozzájuk, és kap ajándékba egy tányér meleg levest.

Károly posztja végén köszönetet mond azoknak, akik segítettek, és emberszámba vettek Péter! Neked mi a véleményed?