Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.
Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!
Ezt nevezik úgy, hogy EMBERSÉG. Hiába gazdagítják a bankszámládat dollár milliók, ha közben elfelejtessz embernek lenni. Hiába szaporítod a pénzed, attól még nem leszel jó ember. Ha a saját kereteidhez mérten adakozol, akkor egy nagyon jó ember lehetsz, és nincs is annál jobb érzés, mint amikor önzetlenül segíthetsz, és látod hogy egy embernek általad változott meg az élete. Le a kalappal C.R előtt !
Forrás: utcaemberek.blogspot.hu
A férjem elvitt a faluba, hogy megismerjem a szüleit! Amikor megláttam az anyját, MEGIJEDTEM – és ekkor történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... 😱😱😱
Az autóban ültem, erősen szorítva Gábor kezét, miközben ő lassan leparkolt a régi, megdőlt kerítés mellett. A falu hűvös őszi levegővel, áthatóan kék éggel és nedves föld illatával fogadott bennünket.
Valahonnan a távolból egy kutya ugatása hallatszott, én pedig akaratlanul is remegni kezdtem.
— Valéria, mi van veled? – kérdezte Gábor, észrevéve, hogy még erősebben megszorítottam a kezét.
— Csak... izgulok, – vallottam be halkan.
A ház ajtaja hirtelen kivágódott, és a tornácon megjelent egy asszony.
Magas, erős testalkatú, komoly arckifejezéssel. Ránk nézett, és úgy éreztem, mintha a levegő körülöttünk hirtelen sűrűbbé vált volna.
— Jaj, Gáborka, anyád fia! – Hangja, akár egy harangszó, betöltötte az egész udvart. – Miért nem szóltál, hogy jössz?!
Belül görcsbe rándultam. Ez volt az anyja.
Klaudia néni egy lépéssel közelebb jött, és ahogy közeledett, egyre inkább el akartam bújni a férjem mögé. Karjait kitárta, a tekintete pedig valami megmagyarázhatatlan súlyt hordozott.
Hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy bíróság előtt állnék, és az ítélet bármelyik pillanatban elhangozhatna.
— Látom, nem egyedül jöttél, – szűkítette össze a szemét, és lassan, nagyon lassan rám emelte a tekintetét.
— Anyu, ismerd meg a feleségemet, Valériát. – Gábor védelmezően átölelte a vállamat, mintha meg akarna óvni.
Ekkor Klaudia néni hirtelen elindult felém.
Ösztönösen hátráltam egy lépést.
— Gyere ide, menyecském! – kiáltott fel, és mielőtt bármit is mondhattam volna, erős karjai közé zárt, olyan szorosan, hogy csillagok villantak a szemem előtt.
Éreztem, ahogy meleg, friss tésztát és fokhagymát árasztó ajkai cuppannak mindkét arcomra és homlokomra. Mindez annyira váratlan volt... és megrázó.
— Jaj, de törékeny vagy! – jegyezte meg az anyósom, úgy méregetve engem, mintha egy piacon vásárolt csirkét szemlélne. Nyeltem egyet, várva a következő megjegyzését.
— Hol találtál egy ilyen szépséget, Gábor? – kérdezte enyhe gúnnyal, de rosszindulat nélkül.
A férjem csak mosolygott:
— A könyvtárban, anyu.
Klaudia néni felhúzta a szemöldökét, majd váratlanul ravasz mosoly jelent meg az arcán.
— Gyertek be, mit álldogáltok a hidegben? És vegyétek le a cipőt, tegnap felmostam!
Végre kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam. Mindez olyan... hirtelen történt.
Bementünk a házba, mit sem sejtve arról, hogy ez még csak a kezdet volt. Aztán történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... 😲😲😲
(Folytatás az első kommentben a kép alatt👇👇👇)
Alighogy beléptem a házba, máris megcsapta az orrom a friss kenyér és a forró húsleves illata. Odakint dermesztő...
Kedveld Te is!