Ez a szomorú magyar valóság. Hajléktalanszállón él a barcelonai magyar olimpikonunk.
Hajléktalanszálló lakója hosszú évek óta az 1992-es barcelonai olimpián induló súlyemelőnk, Lénárt Ferenc. Dolgozni nagyon is akar, de egyszerűen nem hagyják. Edzőként sincs rá szükség.
Abban az évben Ferenc a világ 9. legjobbja lett az 56 kilósok súlycsoportjában.
Soha nem volt családja és lakása. Állami gondozottként nőtt fel Pécsett a két bátyjával együtt. Hozzájuk nem költözhet, egyikőjükkel nincsenek túl jóban, másikójuk Floridában él olyan életvitelt folytatva, hogy szerinte „csoda, hogy még le nem lőtték” – mesélte.
Fiatalkorában még övé volt az élet. Már a ’88-as szöuli olimpiára is kijutott, majd amikor Pécsen megszűnt a szponzorálás, átigazolt a Szekszárdi Húsipari Vállalat által támogatott egyesülethez, ahol még lakást is ígértek neki, bár ezt később más kapta. Itt ért karrierje csúcsára.
Sportolóként pályafutása 1993-ban fejeződött be, utána pár évvel már hajléktalanszállóba kényszerült. Edzői végzettségére nincs kereslet, építőipari technikusi végzettsége van, de ezen a területen gyakorlat híján nem alkalmazzák. Jelenleg építkezéseken vállal alkalmi munkákat, de ezt is egyre kevésbé bírja, csípőműtétre vár, mert az élsport tönkretette azt.
Amikor a jövőről kérdezték, csak körbemutatott a szálló apró helyiségében és azt felelte: „Ez az.” Majd könnyes szemekkel hozzátette, nagyon szomorú, hogy ennyit ér egy magyarság hírnevét öregbítő igaz magyar a saját hazájában. - nyilatkozta elcsukló hangon..- Tiszta szívből kívánjuk, hogy egykor híres és eredményes olimpikonunknak sikerül zöldágra vergődnie. Senkinek nem szabadna így végeznie hazánkban! Senkinek..!
Szépen kérünk titeket, adjátok tovább sorait, sosem lehet tudni ki figyel fel rá, illetve ki tud neki majd ebben a hányattatott helyzetben segíteni! OSSZÁTOK!VIA