Mikor megláttam a rendőrt, tudtam, hogy ismerem valahonnan. Kiderült, hogy a feleségem húgának az esküvőjén találkoztunk, pár éve.
Ezt a tanulságos történetet Áron írta meg nekünk:
"Bevallom, utálok lassan menni. Pláne, ha nincs előttem senki, miért vánszorogjak a jó kis Fordommal?
Sokszor túllépem a sebességhatárt, ezért többször meg is büntettek már a zsaruk, de ez nem nagyon érdekelt, egészen két héttel ezelőttig. Azóta nem száguldozom.
Akkor megint lemeszeltek. Nagy szirénázással jelzett a rendőrautó, hogy álljak félre.
Átkozódtam, szentségeltem, mert tudtam, hogy én vagyok a hunyó: tényleg gyorsabban mentem, mint lehetett volna, mint utóbb kiderült 115-tel 90 helyett.
Mikor megláttam a rendőrt, tudtam, hogy ismerem valahonnan. Kiderült, hogy a feleségem húgának az esküvőjén találkoztunk, pár éve.
Próbáltam jópofizni vele, hogy hát mégiscsak ismerős vagyok, ne legyen már ilyen szemét, hogy megbüntet, nagyon húzós és hosszú napom volt, vár a feleségem és a három kislányom finom vacsorával, stb-stb, de úgy láttam, nincs igazán jó kedvében.
Én ott dumálok nagyban neki végig, hátha megesik rajtam a szíve, de láttam, hogy elkezdi írni a büntetést. Na, mondom magamban, ez szuper. Újabb soktízezer forintom megy a levesbe.
Haragudtam is a faszira, kb. pont korombeli lehetett, meddig tartott volna azt mondani neki, jól van tesó, most még elengedlek, stb.
[LAPOZAS]Nézem, mit csinál, csak ír, ír, de még nem kérte el a jogsim. Sem a forgalmim. Hát ez fura. Hogy fogja beírni az adatokat. És mit ír ilyen sokat?
Végül kezembe nyomott egy félbehajtott papírdarabot, visszaült a rendőrautóba és elhajtott.
Kinyitottam a papírt, és igencsak elkerekedett a szemem: nem csekk, nem büntetés volt: Ezt írta rá a rendőr:
„Ha igazat mondtál, neked három lányod van. Nekem is volt egy. Már nincs. Meghalt. Pont egy gyorshajtó miatt, aki egyszer csak elütötte.
Eszternek hívták, tündéri kislány volt, mindenki szerette. Kilenc éves volt, nem ártott senkinek. Maradt még egy kisfiam, őt nem szeretném elveszíteni.
Most elengedlek, de gondolkozz el azon, amit írtam. Ne miattad haljon meg a kisfiam.”
Esküszöm nektek, ez a kis cetli többet ért akkor nekem, mint egy százezres büntetés. Lehet, hogy ez most így olvasva nyálasnak tűnik, de higgyétek el, ott, abban a pillanatban iszonyatosan szíven ütött minden szó.
Egy emberéletet nem pótolhat semmi.
Sajnos nem tudom a rendőr nevét, de ezúton is köszönöm neki."
Szerinted is fontos az üzenet? Akkor ne felejtsd el megosztani!