Tisztelt Praxis!
A nyár alapvetően a pihenés, kikapcsolódás időszaka lenne, nekünk sajnos kórházi élményekkel telt egy jelentős része és azt mondhatom, óriási csalódás volt, amit láttunk, pedig nem voltak illúzióink. A következő történt, a feleségem hónaljában cisztákat fedeztek fel még tavasszal, amelyet műteni kellett. Most augusztus elejére kapott időpontot a Péterfy Sándor utcai Kórházba. Nem keveset kellett tehát várni, de erre fel voltunk készülve. Arra azonban, ami a kórházban várt bennünket, egy kicsit sem.
Az még a legkevesebb, hogy az épület és a kórtermek állapota hagy némi kivetni valót maga után, viszont a dolgozók lekezelő és pénzéhes hozzáállása mélyen megdöbbentett minket. Nem csupán az orvosok voltak követelőzők (a műtét 60 ezer forintba lett megállapítva az ingyenes ellátás keretein belül), mindenki a markát tartotta. Repkedtek a kétezresek, anélkül nagy ívben le voltunk tojva. Se fürdetés, se gyógyszerek, se semmi, de amint tejelt az ember, rögtön szolgálatkésszé vált egyszerre mindenki. A műtő orvost leszámítva senki sem mondta ki, hogy a pénz mozgatja őket, de az egész lényükről, hozzáállásukról sugárzott, hogy addig semmit nem hajlandóak tisztességgel elvégezni, ameddig meg nem fizetjük őket.
Ha az öt nap mérlegét nézem, 100 ezer forintot is meghaladja, amit ott hagytunk, csupán azért, hogy a feleségem azt kapja, ami egyébként a több tíz éve fizetett tb után amúgy is járt volna neki, ráadásul pont ő az, aki jó, ha évente egyszer elmegy a háziorvoshoz, nem különösebben beteges, így a befizetett milliók után még inkább felháborító, hogy még zsebből is fizetni kell.
Azt csodálom legjobban, hogy ezt a fajta mentalitást senki és semmi nem ellenőrzi. Nincs olyan felügyeleti szerv, vagy intézmény, ami időközönként megvizsgálja, esetleg szankcionálja is ezt a fajta viselkedést? Olyan, mintha ez teljesen elfogadott és természetes lenne. A betegjogi képviselő meg csak a vállát vonogatta, hogy hát nem kötelező adni, na persze. Senki sem kockáztat egy műtét előtt, ahol egy másik ember az életünkért felelős, senki sem nézi végig, hogy a szeretteit kutyába sem veszik és hagyják szenvedni. Az én időmben a hála mást jelentett. Ha elégedett voltam és volt rá lehetőségem, magamtól is adtam. Viszont azt nagyon nehezen viselem, ha előre megszabják, az ingyen járó, pontosabban az évek alatt alaposan megfizetett ellátásért még külön mennyit kell fizetnem. Pláne, ha annak hiányában levegőnek, vagy még annak sem néznek.
Szégyenteljes sokak hozzáállása az egészségügyben. Szent igaz, sokan a jobbak közül már nem Magyarországon dolgoznak, a selejt pedig (tisztelet a kivételnek) itt maradt és a maradék tisztességes eüs presztízsét is sárba tiporj