A 83 éves orosz asszony egy Krasznojarszki árvaház mellett lakott. Egy augusztusi napon a háza közelében a magas, gondozatlan fűben nyöszörgést hallott, és amikor sietve odalépett, hogy megnézze, egy kisbabát talált.
A baba gondosan fel volt öltöztetve, pelenka és némi bébiétel is volt mellé téve.
A néni azonnal bevitte a közeli árvaházba, ahol az ápolók kihámozták őt a meleg ruhákból, és egy megrendítő üzenetre lettek figyelmesek a kislány ruházatában.
A levél írója a kislány édesanyja volt: “Ezerszer is elnézést kérek, de nem tudom, mi tévő legyek. A kislányom, Uljana egészséges és csendes kisbaba, hat nappal ezelőtt született, már megkapott minden oltást, amely ebben az életkorban szükséges. Borzalmas, hogy ezt kellett tennem, de úgy érzem, nincs választásom. Megígérem, hogy eljövök majd érte. Azonban éjszakánként már utcán kellett éjszakáznunk!
Az árvaházi személyzet nem számított arra, hogy a kicsiért visszajön az anyukája, és már többen jelentkeztek, hogy örökbe fogadnák. Ám pár nappal később egy fiatal nő bukkant fel az árvaházban, és elmesélte mélységesen elszomorító történetét, hogy hogy jutott idáig.
Nataljának hívták, és munkát keresni jött a nagyvárosba. Itt ismerkedett meg a gyermek apjával, azonban nem tervezték a kislányt, és a férfi mindenképpen azt akarta, hogy vetesse el őt. A nő ennek ellenére megszülte a kicsit, a férfi pedig elhagyta őket. A nő szülei szintén voltak hajlandóak segíteni nekik.
