Az édesanyák szemét az égvilágon semmi sem kerülhetik el, különleges képességeik révén semmit sem lehet eltitkolni előlük, mindent megneszelnek. Ezért is szeretjük őket!
Egy egyetemista fiú meghívja édesanyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű, fiatal lány. Az anya folyamatosan gyanakodva néz a lányra, és gyanítja, hogy valami van közöttük.
Mire az ebédnek vége, már szinte biztos benne, hogy több van közöttük szimpla lakótársi kapcsolatnál. A fiú észreveszi, hogy édesanyja gyanakszik, és azt mondja:
-Hidd el anya, tudom, mire gondolsz, de nincs közöttünk semmi!
Körülbelül egy hét múlva a lány lakótárs azt mondja a fiúnak:
-Egy hete, mióta édesanyád itt járt, nincs meg az ezüst merőkanalam.
-Nem hiszem, hogy ő vitte volna el, de azért írok neki egy levelet - mondja a fiú.
Meg is írja a levelet anyjának:
"Kedves anya. Nem állítom, hogy te voltál, hiszen tudom, hogy nem tennél ilyet, de tény, hogy mióta itt jártál, nem találjuk a lakótársam ezüst merőkanalát."
Néhány nap múlva jön a válasz:
"Drága kisfiam! Nem állítom, hogy lefeküdtél a lánnyal, hiszen tudom, hogy nem hazudnál nekem, de tény, hogy ha a lány a saját ágyában aludna esténként, már rég megtalálta volna a merőkanalat!"
