Erika egy határozott mozdulattal a vizes rongyot a vödörbe dobta, majd fáradtan az ablakpárkányra támaszkodott. Egy pillanatra megszédült, és a gyomra is felfordult.
"Miért is egyeztem bele ebbe az egészbe?" – kérdezte magától, miközben mély lélegzetet vett. Az utóbbi hetekben az állandó házimunka és a terhessége teljesen kimerítette. Leült egy székre, és hagyta, hogy a gondolatai elkalandozzanak.
Talán jobb lett volna, ha a férjével, Tamással inkább egy saját lakásban élnek, távol ettől a háztól? De amikor kinézett az ablakon, és meglátta a frissen mosott, napfényben ragyogó függönyöket, egy apró mosoly jelent meg az arcán. Tamás biztosan segít majd felakasztani őket este. A ház lassan otthonosabbá válik.
"Még csak négy hónapja vagyunk házasok" – gondolta magában. "Még minden új, de izgalmas is."
De az első nap után, amikor a férje elment dolgozni, az anyósa, Ilona, azonnal munkára fogta:
– Kelj fel! Meg kell locsolnod a kertet, különben minden elszárad!
Erika, aki sajnálta az idős apósát, gondolkodás nélkül felkapta a locsolókannát, és nekilátott. De amikor visszatért a házba, egy újabb halom munka várt rá: az összes edényt és serpenyőt el kellett mosogatnia, míg a férfiak az ágyban pihentek.
Akkor kezdte sejteni, hogy az élete nem lesz olyan egyszerű, mint képzelte.
Aznap este, amikor mindenki összegyűlt az asztalnál, Erika elhatározta, hogy bebizonyítja: jó feleség és háziasszony lesz. A legjobb tudása szerint készített ebédet – egy kiadós pörköltet és frissen sült kenyeret. Az étel illata betöltötte a házat, és a férfiak éhes farkasokként vetették rá magukat.
De amikor Ilona belépett, megérezte a főzés illatát, és az arca eltorzult.
– Mi ez a szörnyű szag? – kérdezte undorral.
Erika először azt hitte, csak viccel, de amikor anyósa a lábas fölé hajolt, és fintorgott, rájött, hogy komolyan gondolja.
– Te elpazaroltad az összes jó húst?! Hogy mersz így bánni az étellel? – förmedt rá Ilona.
A fiatal nő dermedten állt, várva, hogy Tamás vagy az apósa közbeszóljon. De ők csak ültek, és lesütötték a szemüket.
"Hát senki nem áll ki mellettem?" – futott át Erika fején.
Aznap este Tamás halkan magyarázta meg:
– Anyám mindig így csinálja… Náluk az ételt inkább eladják, semmint megegyék.
Erika nem értette. Ő nem volt gazdag, de az édesanyja mindig gondoskodott arról, hogy legyen mit enniük. Az új családja szokásai azonban idegenek voltak számára.
És ami a legrosszabb volt: minden éjjel zokogott a párnájába.
A napok egyhangúan teltek. Minden reggel Ilona korán kelt, és kiosztotta a házimunkát. Míg a férfiak aludtak vagy pihentek, Erika a kertben dolgozott, mosott és főzött.
Egyik este Tamás megrótta:
– Nagyon lefogytál. Miért nem figyelsz jobban magadra?
– Mert egész nap robotolok! – fakadt ki Erika. – Te pedig észre sem veszed!
Aztán egyik nap, amikor hirtelen halas pitére vágyott, elment a piacra, vett egy kis friss halat a saját pénzéből, és megsütötte. Tamás és az apósa először vonakodtak, de amint megkóstolták, rögtön felfalták.
Erika végre boldog volt. De ez nem tartott sokáig.
Ilona, amint megtudta, mit tett, ráparancsolta, hogy takarítsa ki a disznóólat.
– Ha ennyi időd van főzni, akkor van időd takarítani is! – vágta oda kegyetlenül.
A sötét és bűzös ólban Erika sírva kaparta össze a piszkot, amikor az apósa váratlanul megjelent.
– Köszönöm a pitét, kislányom… De itt nem maradhatsz. Ez a nő tönkre fog tenni.
Azzal egy kis csomagot adott neki. Erika kinyitotta: benne volt egy darab a pitéből, amit sütött.
A könnyei a kezére hullottak. "Ez lenne minden, amit érdemlek?"
De ekkor még nem tudta, hogy az igazi rémálom csak most kezdődik...
Másnap reggel Erika megkérte Tamást, hogy segítsen neki felakasztani a frissen mosott függönyöket.
A férje fel sem nézett:
– Ha leszedted, akkor rakd is fel egyedül! Nincs erre időm.
Ez volt az utolsó csepp.
Hirtelen kopogtatás hallatszott az ajtón. Amikor kinyitotta, ott állt Kata, a postás, kezében egy csomaggal.
– Ez neked jött!
Erika kinyitotta – és egy halom, kézzel kötött kisbabaruha hullott ki belőle.
"Anyám…"
A könnyeivel küszködve magához szorította a ruhácskákat.
De mielőtt elmerülhetett volna az érzelmeiben, Ilona berontott a szobába.
– Mit lazsálsz itt?! Mi lesz a zöldségekkel a kertben?!
Azzal felkapta a csomagot, és a földre dobta.
– Ezek a rongyok semmire sem jók! Bezzeg a piacon eladhatnám őket!
Erika végignézett rajta. Ekkor tört el benne valami.
A szíve vadul vert, és egyetlen gondolat zakatolt a fejében: "Innen el kell mennem!"
Kirohant a házból, és addig futott, míg utol nem érte Katát, a postást.
– Hova sietsz? – kérdezte Kata.
– El innen!
– Akkor gyere velem! – ajánlotta fel a nő.
Aznap éjjel Erika Katánál aludt, másnap pedig összecsomagolta mindenét.
Amikor a bőröndöt betette az autóba, Ilona a tornácon állt, és gúnyosan figyelte.
– Mi van? Lemondtál? Haza a mamához, mi?
Tamás az asztalnál ült, és meg sem próbálta megállítani.
Erika elment.
És végül új életet kezdett.
Hónapokkal később egészséges kisfiút szült, befejezte a tanulmányait, és egy jobb férfihoz ment feleségül.
Ilona pedig?
Az igazság utolérte. Egy nap belelépett egy darázsfészekbe a disznóólban…
Az élet mindig visszaadja, amit adunk.