Az anyukájára gondolt. Nagyon hiányzott neki, bár nem túl sok időt töltöttek együtt.Elkezdett nyüszíteni utána. Az embergyerek azonnal kikapta őt az ajándékdobozból, babusgatta, esetlenül megszorongatta. Játszani kezdtek, hiszen még mindketten nagyon kicsik voltak. A család mosolyogva nézte, ahogy a díszes karácsonyfa mellett összebújtak, bukdácsoltak a földön, miközben a gyermeki kacaj összeolvadt az inkább csipogásra hasonlító ugatással. Amikor a játék hevében belekapott a szőnyeg sarkába és elkezdte rángatni, a családfő összeráncolt homlokkal rohant oda....
Eltelt néhány hét.Ismét az anyukájára gondolt.A jeges szél összeborzolta gyenge kis kölyökbundáját, a lánc súlyától már fájt a nyaka. Ha nagy lesz, biztosan jó lesz rá, de most még nehéz. Olyan kicsire összehúzta magát, amennyire csak tudta, hogy a metsző hideg ne tudja őt tovább bántani. A kutyaház sarkában reszketett, a pokróc, melyet hetekkel ezelőtt bedobtak neki, már rég megfagyott. Próbált volna nyüszíteni az anyja után, de már nem jött ki hang a torkán. Némán tátogott bele a fagyos éjszakába. Látta a ház ablakában a fényeket, az otthon melegére viszont már nem emlékezett, mintha évek teltek volna el. Mintha csak egy álom lett volna...Hang nélkül sírt, könnyei azonnal ráfagytak az arcára.
Édesanyja emléke egyre erősödött, soha nem érezte még őt ilyen közel magához. Abban a pillanatban meglátta őt...Hirtelen eltűnt a jeges szél, a hideg, sötét éjjel szétfoszlott. Békét, melegséget, szeretetet érzett maga körül. Bár azt nem tudta, hogy az anyja csak két napig élt azután, hogy elszakították őt tőle, a sorozatos, erőszakos utódnemzést nem tudta tovább elviselni meggyötört teste, de érezte, hogy innentől már mindig együtt lesznek. Soha senki nem fog újra közéjük állni. Feltápászkodott, lerázta súlyos láncát és elindult édesanyja felé, miközben gyengéd, szeretettől párás tekintetük összefonódott... Délelőtt vették észre. Aprócska, magzatpózba kuporodott, megfagyott testéről alig tudták levenni a láncot.A test a kukába került, a lánc ott maradt. Kell majd a következőnek....
Ismét támad a tél. Ne menj el mellettük, te vagy az utolsó esélyük...Babák Kata
