A Palm Beach-en élő Katie Myers és férje nagyon izgatottak lettek, mikor megtudták, hogy gyermekük fog születni. Egy fiúcska.
A terhesség problémamentes volt, megszületett a kis srác, és Katiék nagyon boldogok voltak a gyermekükkel.
De hónapokkal a születése után az anyát szörnyű felismerés rázta meg.
Katie rájött, hogy a fiuk nem fejlődik úgy, mint hasonló korú társai. Ezt rendszeresen meg kellett tapasztalnia, mikor összehasonlította őt más gyermekekkel. Az orvos kimondta a szörnyű diagnózist: Kaden gerinc-izomsorvadásban szenved. Soha nem lesz képes járni segítség nélkül. Csak kemény erőfeszítések árán lesz képes arra, hogy egyáltalán felüljön. És ami a legborzasztóbb, soha nem fog megöregedni.
Katie harcol a fiáért, Kaden is küzd. Minden nap egy újabb küzdelem neki, hogy egy-egy lépést megtegyen. Folyamatosan tanulja, hogyan üljön fel, hogyan emelje fel a lábát, hogyan használja a tolószéket. Katie hihetetlenül büszke a fiára. Gyakran mennek múzeumba, mert ott olyan sima a padló, hogy tudja a fiát pörgetni, és ezzel nagyon vidám pillanatokat szerez Kadennek. Egy nap tanúi voltak egy csodálatos találkozásnak.
Kaden elkezdett játszani színes golyókkal, melyeket mozgatni kellett a síneken. Katie a távolból figyelte a fiát, és hagyta hogy ő maga fedezze fel a játék örömét. Ekkor egy idősebb fiú lépett oda Kadenhez, és olyat tett, mely olyan mélyen megdobbantotta Katie szívét, hogy úgy gondolta lefényképezi kettejüknek ezt a közös pillanatát. A képet megosztotta a Facebook oldalán és a következő kommentet írta hozzá:
“A múzeumi fiúnak. Nem tudom ki vagy, de köszönöm, hogy csodálatos vagy. Hagytad a fiamat játszani, és vele játszottál. Segítettél neki felszedni a labdákat a padlóról, mikor láttad, hogy ő egyedül nem képes erre. Nem kérdezted őt, mi van vele, miért nem tud járni, csak ránéztél, és cselekedtél. Kaden sok mindenben olyan, mint te, nagyon kíváncsi, és igen okos. Tudni akarja, hogyan működik körülötte a világ. Köszönöm, hogy segítettél neki a kart mozgatni, mikor láttad, hogy ő ehhez túl gyenge. Valószínűleg nem tudod, de a tetteddel a világot szebbé varázsoltad.”
A névtelen fiú úgy tűnik nem is foglalkozott azzal, hogy akivel van, az egy kerekes székes kisfiú. Anélkül, hogy firtatta volna ezt, simán játszott Kadennel.
“Szeretném elmondani a szüleinek, milyen hihetetlen és gondoskodó a fiuk, ahogy a gyermekünkkel bánt.”
Az anya elmagyarázza egy interjúban később, hogy nincs semmi gond, ha kérdeznek Kadentől. De ez a gondtalan idő a játszótársával, egyszerűen páratlan volt. Látni, ahogy normális gyermekként viselkednek vele, olyan sokat jelent a kisfiúnak, aki harcol a túlélésért minden nap.
A fotóval, Katie szeretné megtalálni a fiút, hogy megköszönje neki személyesen, másrészt szeretné felhívni a figyelmet Kaden betegségére.
Ha tetszett Kaden és a fiú története, ne felejtsd el megosztani!