Az anyósom tönkretette a lányom virágoskertjét, amíg távol voltunk – úgy fizettem meg érte, ahogy sosem várta volna
Amikor Nóra és családja egy hétvégi kirándulásról hazatértek, döbbenten látta, hogy anyósa, Jolán, teljesen elpusztította a 12 éves lánya, Dorka szeretett virágoskertjét, és helyette giccses kerti törpékkel töltötte meg a kertet. Nóra dühös volt, de nem vesztette el a fejét – inkább egy rafinált tervet eszelt ki, hogy olyan leckét adjon Jolánnak, amit soha nem felejt el.
Dorka mindig is imádott kertészkedni. Amikor a 12. születésnapján Nóra és férje, Gábor meglepték egy saját virágágyással, úgy tűnt, mintha ez lenne élete legnagyobb ajándéka.
„Ez a legjobb dolog, amit valaha kaptam, anya!” – kiáltotta boldogan.
Hónapokon át tervezgette, mely növényeket ülteti el, milyen színkombinációkat szeretne, és milyen virágok bírják legjobban az adott klímát. A saját zsebpénzéből vett különleges hagymákat és palántákat, gondosan elültette őket, és minden reggel izgatottan rohant ki, hogy megnézze a fejlődésüket.
„Nézd, anya! Kezdenek kibújni a nárciszok!” – mutatta izgatottan egy reggel.
A kert nem csupán egy földdarab volt tele virágokkal – Dorka szívének egy darabja volt.
Amikor Jolán először meglátta Dorka virágoskertjét, gúnyosan nézett végig rajta és fitymálóan szippantott egyet.
„Hát… ha neked az a szórakozás, hogy a földben turkálsz, akkor rajta.”
Dorka összezavarodva nézett az anyjára.
„Mit jelent ez, anya?”
Nóra nem akarta, hogy Jolán szavai elrontsák a kislány örömét, így mosolyogva válaszolt:
„Szerintem azt akarta mondani, hogy látja, mennyire boldoggá tesz téged a kertészkedés.”
Dorka egy ideig fürkészte az anyja arcát, majd vállat vont és folytatta a mulcsozást.
A család hétvégére elutazott egy kirándulásra, Jolán pedig felajánlotta, hogy vigyáz a kutyájukra. Nóra és Gábor örömmel fogadták a segítséget – ám nem is sejtették, mi vár rájuk, amikor hazaérnek.
A hétvége tökéletes volt. Dorka kavicsokat gyűjtött, Gábor szalonnát sütött a tűz felett, és Nóra teljesen megfeledkezett Jolánról. Útközben Dorka minden vadvirágot beazonosított, és még jegyzeteket is készített a kis füzetébe, hogy milyen növényeket ültethetne el otthon a kertjébe.
De amikor hazaértek, Nórának majdnem kiesett a kezéből a táskája.
A gyönyörű virágoskert eltűnt.
A helyén egy hadseregnyi ocsmány kerti törpe állt vigyorogva. A föld teljesen ki lett ásva, a virágokat kitépték, és még Dorka saját kezűleg festett szegélykövei is eltűntek.
„Mi a fene történt itt?!” – kiáltott fel Nóra.
A házba rohant, Gábor a nyomában.
„Jolán!” – szólt, próbálva kordában tartani a hangját. „Mi történt Dorka kertjével?”
Jolán elégedetten sétált ki a nappaliból.
„Ó, Nóra! Nem imádod az új dekorációt? A virágok úgyis csak nyáron nyílnak, gondoltam, jobb lesz valami egész éves díszítés.”
Gábor arca elsötétült.
„Az a kert Dorkáé volt, anya! Hogy tehetted ezt?”
Jolán csak vállat vont.
„Jobban tenné, ha hasznos dolgokkal foglalkozna, nem pedig földet túrna.”
Nóra mély levegőt vett. Tisztában volt vele, hogy sem Gábor, sem ő nem tudják észérvekkel jobb belátásra bírni az anyósát. Nem, Jolánnak egy másféle leckére volt szüksége.
Nóra összeszorított fogakkal elmosolyodott.
„Igazad van, Jolán. A törpék tényleg különlegesek. Mennyiért vetted őket?”
Jolán kissé meglepődött, de hamar visszanyerte magabiztosságát.
„Nos, mivel kézzel festettek, elég drágák voltak. Úgy 200 ezer forintba kerültek.”
„Nagyszerű. Holnap vacsoránál rendezzük a dolgot, meghívlak.”
Gábor felvonta a szemöldökét.
„Mit tervezel?”
„Csak egy kis igazságszolgáltatást.”
Másnap este Jolán diadalmas mosollyal érkezett. Nóra egy borítékot nyújtott át neki.
„Tessék, itt a pénzed.”
Jolán elégedetten felnevetett, de a nevetése hamar elhalt, amikor meglátta a borítékban lapuló tételes számlát.
„Mi ez?” – kérdezte felháborodottan.
„A rózsabokrok, a speciális tulipánhagymák, az öntözőrendszer és a szerves komposzt teljes ára. Összesen 600 ezer forint.”
Jolán arca vörösbe borult.
„Ez nevetséges! Nem fizetek ekkora összeget!”
„Pedig ki kell, ha már tönkretetted a lányom munkáját.”
Gábor karba tett kézzel figyelte az anyját, és egyértelmű volt, hogy ezúttal nem áll mellé.
Jolán végül dühösen elrohant – de másnap visszatért, és egy csekket nyújtott át.
„Vidd el a pénzed.”
A törpéket gondosan bepakolta az autójába, és elhajtott.
Amikor Nóra elmesélte Dorkának a történteket, finoman fogalmazott:
„Jolán látott néhány kártevőt a kertedben, és megpróbált segíteni, de véletlenül kicsit túlzásba vitte.”
Dorka szeme felcsillant.
„Akkor újra beültethetjük a kertet?”
„Amit csak szeretnél, kicsim.”
Az elkövetkező hetekben a család együtt dolgozott a kert újjáépítésén. Dorka gondosan megtervezte az ültetést, Gábor segített az öntözőrendszer kiépítésében, és Nóra minden szükséges virágot beszerezett.
Az új kert még szebb lett, mint valaha.
Dorka csillogó szemmel nézte az eredményt.
„Anya, ez gyönyörű! És nézd, már jönnek a pillangók is!”
Jolán azóta sokkal csendesebb lett – és kétszer is meggondolja, mielőtt újra beleszólna Dorka életébe.