Sajnos, a vetélés még ma sem olyan ritka, mint azt gondolnánk. Valamiért (teljesen ok nélkül) úgy érezzük, hogy szégyellni kell, és nem szívesen beszélünk erről a tragédiáról..
Ez a hölgy azonban megtörte a csendet. Rachel Whalen nagyon jól tudja, milyen érzés ez a veszteség, ráadásul olyan helyzetbe került, hogy nagyon sokáig nem vették észre, hogy a gyermeke már nem él, így megtervezte a közös életüket, és párjával megvásárolták születendő kislányuknak a szükséges holmikat is.
Rachel boldogságban úszott egészen addig a pillanatig, mígnem a szülés előtt közölték vele, hogy a gyermeke már nem él. Ezután pedig meg kellett szülnie a halott kislányt.
Szörnyű időszakon ment keresztül, és bár párja, szeretetteljes barátai és mellette voltak, Úgy érezte, ki kell fejezni a háláját a tapasztalt és könyörületes ápolóknak, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy el tudott indulni felfelé a szakadék mélyéről:
A nő az ápolóknak címzett, ynílt köszönő levelében többek között az alábbiakat írta:
“Az ápolóknak,
Köszönöm, hogy megmentettetek. A szakértelmetek és a tudásotok mentett meg engem …, ami visszavezetett az élethez.
A tanúsított emberség volt az, ami visszahozott az életbe; lehetővé tettétek, hogy gondoljak az életre a halál után.
Köszönöm a nővérnek, aki velem jött, amikor a szülőszobáról rohantak velem az intenzív osztályra.
Köszönöm, hogy a támogatóm volt akkor, amikor képtelen voltam beszélni, mert túl elfoglalt voltam azzal, hogy az életemért küzdök. Nem hiszem, hogy túléltem volna, ha nem vagy ott.
