Az alábbi történetet Jenna maga mesélte el, és azóta is futótűzként terjed az interneten: 1967-ben az akkor még fiatal lány megismert egy fiatal fiút, Davidet.
A fiatalok egymásba szerettek, azonban közéjük állt a társadalom: a fiú nagyon szegény családi környezetből jött, éppen ezért a lány apja megtiltotta, hogy együtt legyenek.
Ekkor még nem tudta, hogy a lány a fiú gyermekét hordja a szíve alatt, azonban amikor értesült róla, megtiltotta a lányának azt is, hogy megtartsa a gyereket: miután a kicsi megszületett, a kisfiút örökbe kellett adnia.
David bevonult a hadseregbe, ahonnan rendszeresen írta lánynak, azonban apja rátette a kezét ezekre a levelekre, így sosem jutottak el hozzá. Csak sokkal később értesült arról, hogy egyáltalán kapott ilyen leveleket.
Jenna összeszedte minden szorgalmát, és nagyon jól tanult, annak érdekében, hogy kiszabadulhasson apja zsarnoki hatalma alól. Miután sikerült neki, soha többet nem tért vissza a szülővárosába, oktató lett, aki a családi erőszak áldozatainak segít.
30 év múlva aztán egy napon megcsörrent a telefonja, egy hihetetlen telefonhívást kapott: az ekkor már 30 éves fia hívta, és elmondta, hogy nagyon szívesen megismerkedne a biológiai anyukájával.
Rövidesen egy vasútállomáson találkoztak, ahol nyoma sem volt kettejük között a feszültségnek, boldogan megölelték egymást, és egymás nyakába borulva sírtak.
Jenna nemcsak a menyével, de két kis unokájával is megismerkedhetett. A fiú unoka egyszer csak hátra nézett, és boldogan felkiáltott: “nagypapa”.
