Ahhoz, hogy férfiként, egyedül és ezt mind némán élve neveljen fel valaki gyermeket, elképesztő kitartás kell. De ez a szívszorító történet bebizonyítja, hogy bármilyen nehézségek árán is, szeretetet adni, és a szeretetet felismerni, mindig nagy kincs. Még ha az csendben, szavak nélkül is teljesítődnek.
Egy apa egyedül neveli egy szem kislányát. Látszólag minden rendben van. Egészen addig, amíg a lány elárulja az apjának, mi nyomja a lelkét. A lányt sokszor, sokan csúfolták az iskolában, apja hiányossága miatt. Úgy gondolta, szeretne egy másik apát, aki nem néma. Egy apát, aki olyan, mint bárki másé. Egy olyan apát, aki hallja a lánya hangját. Aki tud beszélni, és tudja, hogy mit akar.
Egy napon az apa a lányát szobájában a földön összeesve találta. Azonnal korházba vitte. Amikor kijött az orvos a lányától, közölte vele a rossz hírt. Az apa kétségbeesetten zokogva, mutogatva, mondta:
- Kérem, ne hagyja meghalni a lányomat! Van egy kis spórolt pénzem, egy kis házam, magának adom. De ne hagyja meghalni a lányomat!
Mikor a lány a korházban másnap felébredt, az apját találta maga mellett. Ránézett és már nem érezte azt, hogy másik apát szeretne. Mert lehet, hogy nincs olyan, hogy „legjobb apa „ csak olyan, aki jobban szeret, mint bárki más.
