Filip Kwansky csupán kétéves volt, amikor édesanyja a rák egyik agresszív formája miatt elhunyt. Filip és édesapja, Piotr, szülőfalujukba temette őt, Lengyelországban. Apa és fia igyekezett összeszedni magát és az Egyesült Királyságba költözött, hogy újrakezdjék életüket. Nem tudták, hogy megpróbáltatásaiknak itt még nincs vége.
[adSulvo]
A költözést követően Filipet neurofibromatózissal diagnosztizálták. Szerencsére, egy agresszív kemoterápiás kezelés megállította a betegséget. Minden jól ment, még az iskolát is elkezdte, de napokkal hetedik születésnapja után lesújtó hírt kaptak. A betegség visszatért, és ezúttal bosszút forral. Filipnél fiatalkori myelomonocytás leukámiát igazoltak, és az orvosok nem voltak bizakodók.
Két kemoterápiás kezelés sem tudta megállítani a betegség lefolyását. Ahogyan a betegség továbbterjedt Filip vastag- és vékonybeleibe is, az orvosok borzasztó hírt közöltek Piotr-al és fiával: nem valószínű, hogy a következő évet meg fogja érni.
[LAPOZAS]
Az összeroskadt Piotr, megkezdte az intézkedéseket fiának temetése érdekében. Ezekben a csendes napokban történt, hogy Filip egy olyan kérdést intézett apjához, ami felébresztette benne az első reménysugarat. Piotr elmagyarázta: „azt mondja, hogy én egy angyal vagyok, aki itt vigyázz rá, és az anyja a mennyországban fog rá vigyázni. Arra kért, hogy anyja mellé, Lengyelországba temessük, hogy az édesanya tudjon rá vigyázni a mennyországban.”
A Kwansky családnak meg volt az anyagi háttere, hogy a fiút Lengyelországba szállítsák és kérését teljesítsék, de ez az a pont, amikor a történet egy teljesen más fordulatot vesz. Egy barátjuk gyűjtést szervezett a számukra. Kevesebb, mint négy hónap alatt a Kwansky családnak sikerült a célösszeg 369%-át összegyűjteni, majdnem 24.000 fontot, hogy teljesítsék Filip utolsó kívánságát. Az összeg több mint fele az akció utolsó hetében gyűlt össze.
Ennek a tragikus történetnek nem tudunk elképzelni ennél szebb befejezést. Ez a fiú azzal az érzéssel fogja elhagyni ezt a világot, hogy családjának, barátainak, és idegeneknek is fontos volt.
Oszd meg ezt a történetet, gondoljunk minél többen szeretettel erre a kicsi családra.